Waterfall Hike, Wirrina Cove

Tudom tudom kissé rá vagyunk fixálódva a vízesésekre, de nem győzöm hangsúlyozni mennyire hihetetlenül esős telünk volt (van), és időről időre megpróbálunk a pozitív hatásokra koncentrálni. Ebben a szellemben látogattunk el a Deep Creek Nemzeti Park vízeséséhez szombaton. Áprilisban már jártam itt, ez egyike azon ritka vízeséseknek, amik nyáron sem apadnak el, gondolhatjátok most milyen jól mutatott! De menjünk szépen sorban.

Még éppen elcsíptem a fiúkat mielőtt előrerohantak a célhoz - 

Hunter egyszerűen megállíthatatlan mostanában, csak úgy buzog benne az energia!

Én pedig hátramaradtam fényképezgetni - ez a gyönyörű bolyhos akácféle (golden wattle)

Ausztrália jelképe, emiatt lett a zöld-sárga kombináció Ausztrália színe

Nappal szemben

Közelről

A vízeséshez érve pedig a családi fotósorozat is kezdetét vette :)

Kicsit művészibb, a csuromvizes lábbelik

Míg a tappancsaink hűsölnek

Ez pedig bizony szelfi egy tipikus nyolcévessel...

Békeajánlatként romantikus képet készített rólunk :)

Némi illusztráció, hogy miért is lett csuromvizes a cipőnk az utolsó szakaszon

Ha az előző kép nem lett volna elég

Hunternek elkelt némi segítség, hogy biztonsággal vegye az akadályokat

És hogy a kalandoknak itt ne legyen vége, este a Wirrina Cove Holiday Parkban szálltunk meg, egy bájos kis kunyhóban, BBQ vacsit vacsoráztunk, aztán a kabin előtt ücsörögve, sörözgetve és zenét hallgatva élveztük ahogy ránk sötétedik (miközben Hunter rohangált fel s alá, lecke megtanulva, soha többet nem ihat egy pohár kólát sem) és szellemhistóriákat meséltünk esti mesének szigorúan elemlámpa fénynél (míg a fő mesélő, Hunter el nem kezdett félni a saját történeteitől és fel nem kellett kapcsolni a villanyt :P). Míg a kolbászkák sültek, készült néhány fénykép is, ezekkel búcsúzunk:

Waterfall Gully, Cleland

Az időjárás csütörtök reggelre észbe kapott, és többé-kevésbé elkezdett tavaszi szünetnek megfelelően viselkedni, úgyhogy pénteken, Andy szabadnapján felkerekedtünk hogy a szabadban töltsük a napot. Első megálló: Waterfall Gully!

 Hála az extra hosszú és nedves télnek, vízben nem volt hiány :)

 Szegény Hunter tiszta stresszes volt a fotózkodás alatt, mert bizony átmásztunk 

egy pici korláton, amin még veszélyt jelző felirat is volt, és ő meg volt róla 

győződve hogy most törvényszegésre kényszerítettük ;)

 Nincs kirándulás gyík nélkül - ez a példány a parkoló mellett próbált napozni

Az állatparkba vezető túraútvonalat sajnos az áradások és földcsuszamlások miatt lezárták, 

így autóval kellett menni Cleland-be, több szabadon élő állattal nem találkoztunk...

 Szerencsére T-rex-szel sem, pedig nagyon sasoltunk azon a 3 km-en

 Hunter álma valóra vált: kengurut etetett!!! :)

 Durmoló wombat

 Az én gyengéim a fejjel-lábbal kilógó kengurukicsinyek :)

 Hiperaktív tazmán ördög köröz az etetés alatt, a tesója 

meg halál nyugalommal alszik bent a farönkben

 Don't make me adult today - monitor style :)

 A dingók tudják az etetés idejét és együttes erővel szuggerálják a kaput

 Óramű pontossággal meg is érkezik a gondozó és vele együtt a HÚÚÚS

 Ilyen szép kék egünk volt

 Kötelező koalafotó

 Ebbe a koalánk is rém cukin belepózolt :)

 Emúúú

 Andy belecukkolta Huntert az emuetetésbe

 Aki hősiesen állta is a sarat!

 Egyszerűen édes

 Ebben a szuperlusta kenguruban pedig az új legjobb barátját is megtalálta

Itt a vége, fuss el véle!

Flinders Ranges

Szombat este meglepetésből beugrott egy barátunk Port Lincolnból (az elmúlt napokban megkaptuk az utóbbi vagy 50-60 év legnagyobb viharát, az egész állam áram nélkül maradt - Adelaide csak 12 órára, de az ő környéke több mint 3 napra, úgyhogy fogta magát és az új négykerékmeghajtású paripáját és hazajött látogatóba), és hirtelen elhatároztuk hogy másnap, kihasználva a Huntermentes napunkat és a hétfői nemzeti ünnepet (itt október első hétfője a munka ünnepe, gondolom a beköszöntő tavasz miatt, csak most éppen az időjárás nem túl közreműködő), hármasban elmegyünk kempingezni a Flinders Ranges Nemzeti Parkba. Tesztelni az ő járgányát, és az én új kocsimat, Polly-t (19 éves Nissan Pulsar, igazi nanacar és máris családtag!), és engem is - úgy fest már eléggé ausztrál vagyok ahhoz, hogy szívesen autókázzak valahova 5 órát, hogy másnap délelőtt körülkocsikázzam a helyet és ebéd után hazainduljak :)

Vasárnap végül délben sikerült útra kelni, és akárcsak legutóbb, most is kerülnünk kellett - múltkor a bozóttűz, most az áradások miatt:

Valahogy így festett a Gawler folyó

Olyan patakok ömlöttek ki, amikben Andy még sosem látott vizet

Legalább a helyi Nessi örült a víznek :)

(ő az egyik útbaeső rózsaszín tóban lakik, és autógumikból van a teste)

Kissé változékony időjárásunk volt végig, de nagyon jól esett kimozdulni. Útközben:

 Balra néz

 Jobbra néz

 Előre néz, Booga fenekét :)

 Már amikor láttuk...

 Letérve a főútról (szegény Polly...) végül szuper vadkempingező
helyet találtunk ilyen gyönyörű kilátással

 A Nap még éppen nem ment le, úgyhogy gyorsan kerestünk egy jobb kilátót

 És pont időben találtunk is egyet

 Szépséges

 A jobb oldal a nemzeti park büszkesége, a Wilpena Pound

 Egy picinkét szeles volt fent az idő

 Aztán tábort vertünk, isteni vacsorát rittyentettünk szabadtűzön, iszogattunk, 

beszélgettünk és csillagokat bámultunk

 Reggel pedig ilyen szép időre ébredtünk

 Árnyékos-romantikus

 Booga kissé hajléktalannak néz ki a reggeli kávé előtt :)

 Indulásra készen, még mindig alig hisszük el milyen zöld minden

 Újra lecsekkoltuk a tegnap esti dombocskát

 És a nemzeti park bejáratánál a helyiekkel is találkoztunk :)

 Egyből egy egész családdal!

 A zöld mellett a lila itt a tavasz színe

 Felhősen is lenyűgöző

 És jöhetett a kalandozás!!! Eddigre Polly-t már biztonságosan leparkoltuk, 

és Booga járgányával randalíroztunk az általában kiszáradt patakmedrekben :)

 Gyors egészségügyi séta, el ne áruljátok a parkfelügyelőségnek hogy Booga 17 éves, 

félsüket kiskedvence, Stout is velünk tartott

Kifelé jövet is emuk búcsúztattak, négy cuki csöppséggel együtt :)

Ebédre már az északi csücsökben kerítettünk sort, a múltkor annyira lenyűgöző cornish pasty-t teszteltük újra Blinman-ben, most sem csalódtunk. Ahogy Booga vagy az én kocsimban sem, mindenki simán hazaért! Aztán Andy elszaladt Hunterért, és ettől a 20 perces rutinúttól az ő kocsija úgy döntött hogy füstölni kezd és szimplán tropára megy. Pfff... Szerintem csak féltékeny Polly-ra :)