Ballarat

Vasárnap reggel tehát megint a birtokon ébredtünk, egészen pontosan erre:

Akárcsak a koalák, a kenguruk is valami rémes, hangos fújtatás-szerű 

hangot hallatnak bunyó közben, és bizony nem kímélik egymást

 Ahogy kiléptem a teraszra, hirtelen minden szem rámszegeződött

 Néhol duplán :)

Idővel egy másik páros is pofozkodásba kezdett, de ők inkább úgy tűntek, 

mint akik csak gyakorolnak, eleinte a pajtásaik sem zavartatták magukat

Azért amikor bedurvultak, a nézőközönség is lelépett ;)

Sovereign Hill

Avagy a kötelező turistalátványosság ha ausztrál gyerek vagy. Andy is szép emlékeket őriz róla (olyan 30 évvel ezelőttről) és csak egy óra Woodend-től, Hunter sem hagyhatta ki. A kenguruharcok után tehát összepakoltunk, megköszöntük a vendéglátást, feltankoltunk sörrel (Robyn a helyi sörgyárban dolgozik) és nekiindultunk délnek.

 Kávészünet Gilly csodafurgonjánál

A kedvenc poszterem - becsléseink szerint Gilly sem 

marad el messze az ajánlott napi mennyiségtől ;)

 Mire Sovereign Hill-re értünk, a nap is kisütött

A hely egy amolyan falumúzeum, a 19. századi aranylázat hivatott bemutatni, 

és azt kell mondjam, nagyon profin csinálja. Az egy dolog, hogy az egész falu 

korhűen van felépítve, de több tucat elhivatott "színész" segít hangulatot 

teremteni, egy pillanatra sem zökkenve ki a szerepéből!

Egyik kedvenc karakterünk, a csendőr

Mint szinte mindenki a kontinensen, ő is fegyencként kezdte a karrierjét, 

de egyszer csak fegyvereket és fizetést kapott hogy többek között az illegális 

alkoholfőzést büntesse. Vagy inkább élvezze, de ez már egy másik történet :)

 Sütőtök-kiárusítás

 Korabeli édességbolt

 ABC

 Az alatt a nagy tákolmány alatt húzódnak az aranybányák, mi is lementünk, 

egy kifejezetten amatőr kísérővel, és még aranyat sem találtunk :(

 Az iskola-bemutató viszont nagyon tetszett, főleg hogy a végén 

szemtelen viselkedésért a fiúk elfenekelésre lettek ítélve :D

 Minden részletre figyelnek

 9-pin bowling - az első fordulót én nyertem!!! (a többi meg nem számít...)

 Full Moon koncert

A helyi nyomda, később Hunter posztere is elkészült:

Egy bűnözővel élek együtt!

 A fiúk nekiálltak aranyat mosni

 Még sosem láttam Andy-t ilyen elmélyülten dolgozni

 Meg is lett az eredménye: az a csillogó légypiszok bizony 18 karátos arany!!!

 Én inkább elmentem aranyöntés-bemutatóra

És megnéztem hogy készül egy háromkilós aranytömb - happy ending :)

WorldMark Resort Ballarat

Ritkán szentelek külön fejezetet a szállásunknak, de ez a véletlen választásunk hihetetlenül jól sült el:

Felülnézetből

Részletek

 Kilátás az ablakból

Mire becsekkoltunk, már javában zajlott a focimeccs első negyede, a mi csapatunk, Hawthorn játszott egy környékbeli ellen - persze már a bejelentkezésnél kiderült, hogy mi Sólyom-drukkerek vagyunk, a menedzser meg hát éppenséggel nem... Eleinte fölényesen vezettünk, de a félidő után magára talált a Western Bulldog, mikor már úgy tűnt semmi esélyünk, egyszer csak megjelent egy pincér a szobánál: a menedzser pezsgőt küldetett föl... De előre ivott a medve bőrére, mert szoros meccs után ugyan, de végül a Mighty Hawks térhetett haza győztesen!!! Ezután Andy leküldte (az amúgy én tulajdonomban lévő) barna-arany sálat a menedzsernek, had' díszítse az irodáját másnapig... Ja, és a helyi pub pultosa is kis híján megtagadta a kiszolgálást, mikor Andy Sólyom-mezben ment vacsorázni, de végül megúsztuk a verekedést és finomat is ettünk :)

Persze én ennek nagy részét csak hallomásból tudom, nem voltam hajlandó a négy fal között maradni ilyen ragyogó időben, és inkább felfedeztem a hotelhez tartozó parkot és tavat:

Errefelé egészen beköszöntött az ősz

On the way home

Hétfő reggel meghallgattunk egy reggelivel egybekötött előadást a hotel-lánc time share holiday programjáról, cserébe elengedtek 100 dolcsit a szállás árából, ilyen könnyen is ritkán jön a pénz :) Aztán összepakoltunk, kijelentkeztünk, visszaszereztük a sálamat, és hazaindultunk. De csakis miután vízibicikliztünk egy jót a tavon a szemerkélő esőben:

Hazafelé már csak pisilni, kávézni és ebédelni álltunk meg, visszacseréltük a kocsikat, és sötétedésre már le is parkoltunk a ház előtt. Nem, a sztorinak nincs vége. Emlékeztek még a hatalmas aranyrögökre amit a fiúk találtak? Szűk óra kemény munka után lett belőlük vagy 10-12 darab, ezeket a helyi erők pici üvegtégelybe csomagolták nekik, ahol úszkálhattak a pöttyök a vízben. No ezt a tégelyt ejtette el Hunter abban a pillanatban, ahogy kiszállt a kocsiból, az üveg persze ripityára tört, a gyerek pedig üvöltésbe kezdett, hogy de hát ő ezt hozta emlékbe az anyjának a kirándulásról. Remek. Következő kép: Andy és én négykézláb pásztázzuk a tragédia helyszínét, új picitégely Andy-nél, elemlámpa és szemöldökcsipesz Mártinál, 8 órás vezetés után más se hiányzott a végtagjainknak... de fél órával később legalább 10 átkozott aranydarab már újra vígan úszkálhatott, hogy aztán hazamenjen Hunterrel, és mi soha többé ne lássuk. Cserébe megkaptam a Nap Hőse kitüntető címet, azért az se rossz :) Most már tényleg The End.

Roadtrip to Melbourne

A fiúknak van egy nagy üveg edényük, amibe az aprópénzt gyűjtjük - ha megtelik, Hunter választhat, hova utazzunk. A tál megtelt, Andyvel jól szétválogattuk és megszámoltuk (a bank csak így veszi át), Hunter pedig döntött: irány Melbourne, az Akvárium!

A szomszédos főváros csak (semmi irónia, a helyiek szerint ez tényleg semmiség) 700 kilométerre van, de azért biztos ami biztos Hunter kihagyta a sulit pénteken és hétfőn is, így a kaland két autózós és két turistáskodós napra oszlott.

On the road

Pénteken hajnalban keltünk, reggelit már Andy szüleinél kaptunk (Mt Barker úgy egy órányira van, szerencsére jó irányban), David lelkes szakács, Lynda pedig kölcsönadta a kocsiját, egy szavunk sem lehetett ;) Néhány megállót beiktatva végül sötétedés után értünk Woodendbe (ez is kábé egy óra Melbourne-től, megint csak a jó irányban), ahol Andy nagynénjénél, Robyn-nál húztuk meg magunkat.

 Bordertown, közel a határhoz többek között az albínó kenguruiról híres

 Etetésre csak ez a hagyományos példány volt fogható

 Ő is közelebb jött, de aztán úgy döntött a nyamvadt kis salátánk
mégsem éri meg a fáradságot

 Két állam határán, stílusosan egy harmadikat ábrázoló pólóban :)

(aki nem látná, Uluru Nemzeti Parkos felsőben feszítek, ami az Északi Területen van, 

hivatalosan nem állam, csak terület, de nekem a Pluto is bolygó, no)

Uzsonna az Óriás Koalánál, az eddigi leggagyibb Big Thing, 

de legalább ez is lehúzva a bakancslistáról ;)

Woodend

Robyn-nál aludni amúgy nagyon menő, egy hatalmas birtokon lakik egy csodaszép házban a három fiával, az egyetlen bökkenő csak az hogy Tazmánia után talán ez Ausztrália második leghidegebb vidéke, még csak kezdődik az ősz de már be kellett üzemelni a kályhát... Mondanom sem kell, hogy a hálószobákban nincs fűtés, így hullafáradtra beszélgettük (és vitatkoztuk, Will ugyanis kifejezetten nem örül a készülő felsőoktatási reformoknak, és véleményét nem rejtette véka alá) magunkat, aztán szupergyorsan bebújtunk 3 takaró alá. Jó éjt!

(ja, a legkisebb fiú, Lachlan egy közeli pizzériában dolgozik, kaptunk tőle húsimádót meg isteni sütőtökös-fetásat, bírom ezt a családot)

Reggel az udvart is szemügyre vehettük, mire én felkeltem, a kenguruk fele állítólag már lelépett, de még így is maradt pár. Nagyon klassz kis hely ez :)

 

 

 

SEA LIFE Melbourne Aquarium

Hunter kívánsága az Akvárium volt, így szombaton egyből ide vezetett az utunk. Hatalmas, jópofa, befogadható, lehetett cápatojást simogatni, láttunk rája- és pingvinetetést és még a kávé is finom :)

 Kedvencünk a legnagyobb lakó volt, Mr G (mint Gigantic) a maga 400 kilójával

Érkezésekor még nem tudta, hogy rendszeresen kap majd enni a gondozóktól, 

így első este biztos ami biztos megevett 3 cápát :D

 Ekkora volt egy megalodon állkapcsa, akikért Hunter amúgy is rajong és
őszintén hiszi hogy még élnek (tudósok szerint 2,6 millió éve kihaltak,
lásd Wikipédia, de ugyebár ki hisz a tudósoknak...)

Ez a monstrum még Mr G-nél is nagyobb, több mint 5 méter hosszú, 750 kiló, közel 50 éves és Pinjarra névre hallgat. Az Akvárium pár éve tett szert rá, ingyér, amikor is a Koorana Krokodilfarmnak elege lett belőle, hogy a többi lakót háborgatja :)

Az én szívemet inkább ez a bájos párocska melengette

Végezetül egy időutazós 4D-s Jégkorszak rövidfilmre is beneveztünk, tűzön-vízen és 

évszázadokon át követtük a motkány kalandjait a mogyoróval :)

Beach Walk

Gyors szusiebéd és jegeskávé után az én kívánságom jött, tengerparti séta Hamptonból a Black Rock-hoz. Az első fél órára a fiúk is csatlakoztak, aztán ők inkább játszóteret kerestek és hagytak egyedül kiteljesedni. Mondanom sem kell, szuper útvonalat választottam, ráadásul az idő is kegyes volt, készült 1-2 fotó...

 Kötelező csoportkép

Ugróssal is próbálkoztunk, egy idő után feladtuk...

 A fiúk ezután nem sokkal fordultak vissza, most készüljetek a fotódömpingre :)

 

 It won't get more Aussie than this :)

 Vitorlááás

Persze én is kimásztam arra a sziklára

 Lélegzetelállító színek, nem csoda hogy jegyes- és esküvői fotózást is láttam

Pelikááán

A színekből is látszik, hogy vészesen közeleg a naplemente-sorozat

Basketball

Egy magát a város legjobb kebabosának kikiáltó helyen vacsoráztunk, rémesen sokat kellett várni a kajára de végül mind a tíz ujjunkat megnyaltuk, esküszöm ilyen finom zöldsalátát még életemben nem ettem! Aztán elrobogtunk az Andy választotta programra: megnéztük, ahogy Thomas, az unokatestvére (Robyn legidősebb fia), kosárlabdázik. 

 A 44-es játékost tessék nézni

 Vagy fél fejjel még Andy-nél is magasabb!

Jó kis meccs volt, izgalmas és szerencsére nyertek; még maradtunk köszönni és gratulálni, aztán hazamentünk Woodend-be, átmelegedtünk a tűznél, beszélgettünk még egy kicsit és eltettük magunkat másnapra.