Innes National Park

A krikettszezon végével végre lehetőségünk nyílt utazni, Dél-Ausztráliában ráadásul Nagypéntek is ünnep, bedobtuk hát a sátrat meg a kempingszékeket a kocsiba és péntek hajnalban nekiindultunk a Yorke félszigetnek. A legdélibb csücsökbe igyekeztünk, az Innes Nemzeti Parkba, végül annak szájánál, Marion Bay-ben sátraztunk. Mint azt láthattátok, az elmúlt hónapban nem vettem elő sokat a fényképezőt, most igyekeztem pótolni a lemaradást, a változékony időnek köszönhetően változékony sikerrel ;)

On the road

Tényleg brutálkorán keltünk, ez a kép már félúton készült

Tökéletesen időzített reggeli Ardrossan-ban

Hats off to all sporting clubs

Sock it to 'em one and all

Let's bag more premierships this year

Úgy tűnik ez valami komoly trend errefelé :)

Pink Lakes

Yorktown környékén vannak a híres Rózsaszín Tavak, amik lényegében a tengerből visszamaradt szupersós pocsolyák, és ha rendesen kiszáradnak, tényleg egész rózsaszínesen verik vissza a fényt.

Pink Lake One

Rázummolva

A felső sóréteg szinte jégként funkcionál, bár látod hogy ott van alatta a víz, 

simán be lehet sétálni a tó közepére, és a környék kihaltságának hála 

a gatyádat is letolhatod, ha épp úgy tartja úri kedved :)

Azért romantikázásra is sor került

 

Sikerült megijesztenünk egy random birkát, aki miután nem találta
hirtelen a lyukat ahol kijutott a kerítésen, úgy döntött az út kellős
közepi sprinttel próbálja biztonságba helyezni magát :)

A társai meg csak bámultak mint a...

Pink Lake Two

Némi navigációs kavarnak hála a hátralévő 60 km-t főút helyett földúton tettük meg,

 ami cserébe legalább néha a tengerparton vezetett

Stenhouse Bay

A nemzeti park látogatásakor első kötelező látványosság a Stenhouse Bay, ahol régen virágzó civilizáció élt a helyi gipszkitermelésnek hála. A gipsz ma már senkit sem érdekel, a bányákból és a településekből csak romok maradtak, meg néhány rozsdás vonat, és persze egy informatív tanösvény.

Ezzel vitték a cuccost a partra, hogy hajóra pakolhassák

Ezek miatt az örvények miatt volt ez trükkös

De aztán megépült a stég és minden jóra fordult

Chinamans Beach

Csak egy strand, ami a kínaiakról kapta a nevét. Hamarost kiderül, hogy miért is.

Addig is szép

Én persze lementem

És ezt láttam

Spencer Bay Lighthouse

Másik muszáj-látni hely ez a világítótorony, a félsziget legdélebbi pontján.

Őslakosok figyelik a betolakodókat

Akik oda igyekeznek ni

A világítótorony se nem működik, se nem látogatható, de legalább jó a kilátás :)

Chinamans Hat Island

Igaziból elsőre is ide akartunk kilyukadni mikor a kínai strandon jártunk, csak eltévesztettük a lehajtót... A két partszakasz max 500 méterre van egymástól, és az innen szemügyre vehető kínai kalap alakú szigetecskéről kapta a nevét - ami kicsit azért rejtélyes, mert (az amúgy találó nevű sziget) a korábbi helyszínről nem látható, node üsse kavics, így legalább azt is megnéztük (még szerencse, mert jobban tetszett mint ez).

Marion Bay

A szállásunk a keleti parton volt, így naplementét nem csodáltunk (már csak a felhők miatt sem, de ez inkább csak kifogás volt, valójában minden áldott este lusták voltunk újra nekiindulni vacsora után...). No de ha már említettem a vacsorát, elmesélném hogy az emberek fele horgászni jár errefelé, a másik fele szörfölni, és csak a maradék (mi ketten) tájat nézni, így a kempingben lépten-nyomon frissen fogott halat próbálnak az emberre tukmálni, első este majd' 100 dollár értékű tonhalat dobtunk ki, miután pukkadásig zabáltuk magunkat...

Holdkelte azért szerencsére akadt, ráadásul a teli fajtából

Egyik reggel pedig a napfelkeltét is meglestem, Sir Snore-A-Lot-nak 

hála nem aludtam valami fényesen... (Esküszöm ilyen horkolást még 

életemben nem hallottam, nem csodálom hogy a muksó elvált...)

Inneston Historical Township

A már említett gipszkitermelés kapcsán igazi metropoliszok jöttek létre a környéken, a fővárosban, Inneston-ban közel 150-re rúgott a lakosságszám! (aminek kevesebb, mint harmada volt nő...). No de mi az amire kocsmán és templomon kívül természetesen égető szüksége van egy ekkora helynek?

Krikettpálya!!!

(krikettet amúgy 22-en játszanak, vagyis kábé minden 6. falulakó kellett egy
meccshez - de fogadni mernék hogy egész bajnokságokat is lejátszottak)

Némi rozsda egy meglepően türkisz tavacska partján

Másfajta őslakos a romok mögött

Akár modern művészetnek is beillene

Tető már nincs, de ablak még van

Royston Head Walk

Az egész park inkább autósoknak van kitalálva, kényelmesen lehet furikázni egyik látványosságtól a másikig, ahol aztán 5 percnél többet ritkán kell sétálni a parkolótól, egyik kivétel volt ez a túrácska, oda-vissza alig másfél óra, de nekünk nagyon jól esett! (és még le is égtünk picit, noha a napot alig láttuk...)

Balra néz

Jobbra néz

Piknikezik

Mászik

Kilát

Vigyorog (és tükröződik)

Pondalowie Beach

Ez a leghosszabb strand, egyik vége fürdőzésre alkalmas, másik vége (potom 1500 méterrel odébb) szörfözésre kiváló, mi ezt céloztuk meg, hullámokat nézni. Aztán mást (is) találtunk.

Egy csapat delfin úgy döntött, csatlakozik a szörfösökhöz!

Vagy 20 percig játszottak a hullámokban :)

Shell Beach - Rockpool

A hirtelen napsütést kihasználva úgy döntöttünk, mi is megmártózunk, ehhez a Kagyló Strandot szemeltük ki, ami sziklás partot ígért az unalmas homok helyett - nem is csalódtunk!

Ebben a kis öblöcskében csobbantunk

Üdv a túlpartól :)

  

Búcsúznak a lábnyomaink

Chinamans Revisited

Ahogy teltek a napok, úgy támadt fel a szél; az emberek átpártoltak horgászásról szörfözésre, mi pedig tájnézésről hullámvadászatra.

Elsőnek ezt a partot látogattuk újra, ami a keleti part leghíresebb/hírhedtebb szörfstrandja...

West Cape Lighthouse

...de igazán a nyugati part jött be nekünk, a hideg ellenére is ősidőkig ácsorogtunk a parton.

Engem a világítótorony is érdekelt

Andy egyszerűen legyökerezett ezen a ponton

 Úgyhogy én fotózásba kezdtem

Közel s távol senki nem volt rajtunk kívül, így egy kis pajkos 

fotózással sikerült Andy-t is elcsábítanom a hullámoktól ;)

Én persze fázósabb/szégyenlősebb voltam

Vad vizek...

Ethel Wreck

...amiknek köszönhető, hogy száz éve az Ethel nevű hajó zátonyra futott egy borús éjszaka, darabjai azóta is ott vannak a parton, már homokkal jól betakarva. Fun fact: a félsziget körül található több tucat roncs java része a világítótornyok építése után került oda :)

Lekacskaringóztunk mi is a lépcsőkön

Impresszív part

Egy kicsit kevésbé impresszív ronccsal

Egy kis illusztráció, hogy miért is tilos úszni ezen a szakaszon

On a brighter note though: Boldog Húsvétot!

On the road again

Ennyi kaland után végre úgy hagytunk el egy helyet, hogy (jogosan) úgy érezhettük: kipipáltuk, mindenestül megnéztük, kihúztuk a bakancslistáról, szép volt, jó volt, elég volt, jöttünk, láttunk, győztünk, viszlát és kösz a halakat! :)

Búcsúzóul pedig még egy emu is bemutatta,

how not to give a single f*ck :)

Cricket Grand Final

Mióta csak megérkeztem, a csütörtök esték és szombat délutánok a krikett körül forogtak (előbbi edzés, utóbbi meccs), sőt idővel még Hunter szombat délelőtti játéka is befigyelt - a fiúk mindent megtesznek hogy mihamarabb megszeressem ezt a sportot (vagy végérvényesen megutáljam, de ezt ők nem tartják lehetségesnek...). Szóval ma végre eljött az utolsó krikett-nap, Andy csapata, Macclesfield döntőt játszott Wistow ellen. Hősiesen szurkoltam a felhős-szeles idő ellenére (többedmagammal: mind létszámban, mind hangerőben simán lepipáltuk a hazai terepen játszó Wistow-t), de a bajnoki cím megszerzése sajnos idén sem sikerült :(

Azért összefoglalnám gyorsan egy krikettmeccs lefolyását laikus szemmel:

 Dögnehéz ütővel föld ütögetése, majd pucsítva várakozás

 Ütés

 Szomorúan leballagás pontszerzés nélküli kiesés miatt

 Sebaj, jön a következő félidő, lehet megint guggolni

 Vagy épp párban pucsítani :)

És ezzel vége is a meccsnek, ami amúgy vagy 4 órán keresztül zajlott, de ennél sokkal több izgalom nem volt. Na jó, szemét vagyok, ez nem teljesen igaz, legalább egyszer lefújta a szél valakinek a sapkáját. Amit amúgy földi halandónak megérinteni sem szabad, kimosni pedig a tulajdonosának sem, a sapka gusztustalanságából lehet következtetni arra, ki mióta hűséges a klubjához. Csoda hogy szinte csak férfiak űzik ezt a sportot?!

Nagy elszontyolodás azért nem volt, Wistow a tabella első helyén állt amúgy is és tényleg jobbak voltak, de mire a hivatalos szezonzáróra összegyűlt a klub apraja-nagyja, a C grade csapatából már senki sem volt szomjas :) Az estét én végül inkább Andy szüleinél vészeltem át, és igen, több tucat pucér babakori fotót láttam mire Andy telefonált hogy ha nagyon akarok akár érte is mehetek, bár a hívásra utólag már nem emlékezett ;)

Ez a műremek még a korai órákban készült, amikor is egy ártatlan
sms-váltás közben azt írtam, puszilom Ryan-t és Saun-t, mert nem
volt lehetőségem rendesen elköszönni tőlük. No comment...

Seacliff Beach

Egyik legújabb szokásunk, hogy vacsora után lemegyünk a partra naplementét nézni és kutyát úsztatni. Ma kivételesen a fényképező is velünk jött :)

 

 

 

 

 

 

Andy, a sztár

Drága párom kisugárzásának köszönhetően meglepő gyakorisággal választják önként jelentkezőnek mindenféle előadásokon, nem volt ez máshogy a Fringe-n sem, végül 3 show alatt is a színpadon találta magát:

 Először almáspitét kellett ennie (gyorsan), 

míg Puddles az Under Pressure-t énekelte a Queen-től

(itt amúgy Hunter is szerepelt, egy híres ausztrál szám hírhedt sorát üvöltötte a mikrofonba: 

No way, get fucked, fuck off! - fordítást inkább nem mellékelnék...)

Két napra rá tömeghipnózisban vett részt,

ahol kihipnotizálták belőle a 7-es szám ismeretét -

nem kicsit volt vicces ahogy az ujjait próbálta megszámolni :)

Végezetül pedig még királlyá is koronázták!

Adelaide Fringe 2016

Amikor tavaly beszámoltam erről a fesztiválról, még nem gondoltam hogy specifikálnom kell az évet mert máskor is eljutok ide, de legnagyobb örömömre ez történt :) Idén azért már nem full on tourist mode-ban nyomtam, így kevesebb előadás fért bele, de a 12 még így sem rossz :)

Időrendben: Puddles Pity Party, Comedy Hypnosis, Fuego Carnal, Circus Monogamy, The Barbaroi, all genious all idiot, BRIEFS, Matt Tarrant: Honestly Dishonest, "William The Great", Papillon, UnPlotted Potter, BARBU Electro Trad Cabaret

Clayton Bay Revisited

És bizony, már megint Ausztráliában :) Pénteken, nem kissé jetlagesen megünnepeltem a szülinapomat a Fringe fesztiválon, de úgy tűnik az első bejegyzés, akár csak legutóbb, most is a nyaralóban töltött napról készül. Nyugis kis vasárnap, isteni ebéddel, és egy meglepően rázós motorcsónakázással a tavon - it's good to be back :)