Innes National Park

A krikettszezon végével végre lehetőségünk nyílt utazni, Dél-Ausztráliában ráadásul Nagypéntek is ünnep, bedobtuk hát a sátrat meg a kempingszékeket a kocsiba és péntek hajnalban nekiindultunk a Yorke félszigetnek. A legdélibb csücsökbe igyekeztünk, az Innes Nemzeti Parkba, végül annak szájánál, Marion Bay-ben sátraztunk. Mint azt láthattátok, az elmúlt hónapban nem vettem elő sokat a fényképezőt, most igyekeztem pótolni a lemaradást, a változékony időnek köszönhetően változékony sikerrel ;)

On the road

Tényleg brutálkorán keltünk, ez a kép már félúton készült

Tökéletesen időzített reggeli Ardrossan-ban

Hats off to all sporting clubs

Sock it to 'em one and all

Let's bag more premierships this year

Úgy tűnik ez valami komoly trend errefelé :)

Pink Lakes

Yorktown környékén vannak a híres Rózsaszín Tavak, amik lényegében a tengerből visszamaradt szupersós pocsolyák, és ha rendesen kiszáradnak, tényleg egész rózsaszínesen verik vissza a fényt.

Pink Lake One

Rázummolva

A felső sóréteg szinte jégként funkcionál, bár látod hogy ott van alatta a víz, 

simán be lehet sétálni a tó közepére, és a környék kihaltságának hála 

a gatyádat is letolhatod, ha épp úgy tartja úri kedved :)

Azért romantikázásra is sor került

 

Sikerült megijesztenünk egy random birkát, aki miután nem találta
hirtelen a lyukat ahol kijutott a kerítésen, úgy döntött az út kellős
közepi sprinttel próbálja biztonságba helyezni magát :)

A társai meg csak bámultak mint a...

Pink Lake Two

Némi navigációs kavarnak hála a hátralévő 60 km-t főút helyett földúton tettük meg,

 ami cserébe legalább néha a tengerparton vezetett

Stenhouse Bay

A nemzeti park látogatásakor első kötelező látványosság a Stenhouse Bay, ahol régen virágzó civilizáció élt a helyi gipszkitermelésnek hála. A gipsz ma már senkit sem érdekel, a bányákból és a településekből csak romok maradtak, meg néhány rozsdás vonat, és persze egy informatív tanösvény.

Ezzel vitték a cuccost a partra, hogy hajóra pakolhassák

Ezek miatt az örvények miatt volt ez trükkös

De aztán megépült a stég és minden jóra fordult

Chinamans Beach

Csak egy strand, ami a kínaiakról kapta a nevét. Hamarost kiderül, hogy miért is.

Addig is szép

Én persze lementem

És ezt láttam

Spencer Bay Lighthouse

Másik muszáj-látni hely ez a világítótorony, a félsziget legdélebbi pontján.

Őslakosok figyelik a betolakodókat

Akik oda igyekeznek ni

A világítótorony se nem működik, se nem látogatható, de legalább jó a kilátás :)

Chinamans Hat Island

Igaziból elsőre is ide akartunk kilyukadni mikor a kínai strandon jártunk, csak eltévesztettük a lehajtót... A két partszakasz max 500 méterre van egymástól, és az innen szemügyre vehető kínai kalap alakú szigetecskéről kapta a nevét - ami kicsit azért rejtélyes, mert (az amúgy találó nevű sziget) a korábbi helyszínről nem látható, node üsse kavics, így legalább azt is megnéztük (még szerencse, mert jobban tetszett mint ez).

Marion Bay

A szállásunk a keleti parton volt, így naplementét nem csodáltunk (már csak a felhők miatt sem, de ez inkább csak kifogás volt, valójában minden áldott este lusták voltunk újra nekiindulni vacsora után...). No de ha már említettem a vacsorát, elmesélném hogy az emberek fele horgászni jár errefelé, a másik fele szörfölni, és csak a maradék (mi ketten) tájat nézni, így a kempingben lépten-nyomon frissen fogott halat próbálnak az emberre tukmálni, első este majd' 100 dollár értékű tonhalat dobtunk ki, miután pukkadásig zabáltuk magunkat...

Holdkelte azért szerencsére akadt, ráadásul a teli fajtából

Egyik reggel pedig a napfelkeltét is meglestem, Sir Snore-A-Lot-nak 

hála nem aludtam valami fényesen... (Esküszöm ilyen horkolást még 

életemben nem hallottam, nem csodálom hogy a muksó elvált...)

Inneston Historical Township

A már említett gipszkitermelés kapcsán igazi metropoliszok jöttek létre a környéken, a fővárosban, Inneston-ban közel 150-re rúgott a lakosságszám! (aminek kevesebb, mint harmada volt nő...). No de mi az amire kocsmán és templomon kívül természetesen égető szüksége van egy ekkora helynek?

Krikettpálya!!!

(krikettet amúgy 22-en játszanak, vagyis kábé minden 6. falulakó kellett egy
meccshez - de fogadni mernék hogy egész bajnokságokat is lejátszottak)

Némi rozsda egy meglepően türkisz tavacska partján

Másfajta őslakos a romok mögött

Akár modern művészetnek is beillene

Tető már nincs, de ablak még van

Royston Head Walk

Az egész park inkább autósoknak van kitalálva, kényelmesen lehet furikázni egyik látványosságtól a másikig, ahol aztán 5 percnél többet ritkán kell sétálni a parkolótól, egyik kivétel volt ez a túrácska, oda-vissza alig másfél óra, de nekünk nagyon jól esett! (és még le is égtünk picit, noha a napot alig láttuk...)

Balra néz

Jobbra néz

Piknikezik

Mászik

Kilát

Vigyorog (és tükröződik)

Pondalowie Beach

Ez a leghosszabb strand, egyik vége fürdőzésre alkalmas, másik vége (potom 1500 méterrel odébb) szörfözésre kiváló, mi ezt céloztuk meg, hullámokat nézni. Aztán mást (is) találtunk.

Egy csapat delfin úgy döntött, csatlakozik a szörfösökhöz!

Vagy 20 percig játszottak a hullámokban :)

Shell Beach - Rockpool

A hirtelen napsütést kihasználva úgy döntöttünk, mi is megmártózunk, ehhez a Kagyló Strandot szemeltük ki, ami sziklás partot ígért az unalmas homok helyett - nem is csalódtunk!

Ebben a kis öblöcskében csobbantunk

Üdv a túlpartól :)

  

Búcsúznak a lábnyomaink

Chinamans Revisited

Ahogy teltek a napok, úgy támadt fel a szél; az emberek átpártoltak horgászásról szörfözésre, mi pedig tájnézésről hullámvadászatra.

Elsőnek ezt a partot látogattuk újra, ami a keleti part leghíresebb/hírhedtebb szörfstrandja...

West Cape Lighthouse

...de igazán a nyugati part jött be nekünk, a hideg ellenére is ősidőkig ácsorogtunk a parton.

Engem a világítótorony is érdekelt

Andy egyszerűen legyökerezett ezen a ponton

 Úgyhogy én fotózásba kezdtem

Közel s távol senki nem volt rajtunk kívül, így egy kis pajkos 

fotózással sikerült Andy-t is elcsábítanom a hullámoktól ;)

Én persze fázósabb/szégyenlősebb voltam

Vad vizek...

Ethel Wreck

...amiknek köszönhető, hogy száz éve az Ethel nevű hajó zátonyra futott egy borús éjszaka, darabjai azóta is ott vannak a parton, már homokkal jól betakarva. Fun fact: a félsziget körül található több tucat roncs java része a világítótornyok építése után került oda :)

Lekacskaringóztunk mi is a lépcsőkön

Impresszív part

Egy kicsit kevésbé impresszív ronccsal

Egy kis illusztráció, hogy miért is tilos úszni ezen a szakaszon

On a brighter note though: Boldog Húsvétot!

On the road again

Ennyi kaland után végre úgy hagytunk el egy helyet, hogy (jogosan) úgy érezhettük: kipipáltuk, mindenestül megnéztük, kihúztuk a bakancslistáról, szép volt, jó volt, elég volt, jöttünk, láttunk, győztünk, viszlát és kösz a halakat! :)

Búcsúzóul pedig még egy emu is bemutatta,

how not to give a single f*ck :)