Cricket Grand Final

Mióta csak megérkeztem, a csütörtök esték és szombat délutánok a krikett körül forogtak (előbbi edzés, utóbbi meccs), sőt idővel még Hunter szombat délelőtti játéka is befigyelt - a fiúk mindent megtesznek hogy mihamarabb megszeressem ezt a sportot (vagy végérvényesen megutáljam, de ezt ők nem tartják lehetségesnek...). Szóval ma végre eljött az utolsó krikett-nap, Andy csapata, Macclesfield döntőt játszott Wistow ellen. Hősiesen szurkoltam a felhős-szeles idő ellenére (többedmagammal: mind létszámban, mind hangerőben simán lepipáltuk a hazai terepen játszó Wistow-t), de a bajnoki cím megszerzése sajnos idén sem sikerült :(

Azért összefoglalnám gyorsan egy krikettmeccs lefolyását laikus szemmel:

 Dögnehéz ütővel föld ütögetése, majd pucsítva várakozás

 Ütés

 Szomorúan leballagás pontszerzés nélküli kiesés miatt

 Sebaj, jön a következő félidő, lehet megint guggolni

 Vagy épp párban pucsítani :)

És ezzel vége is a meccsnek, ami amúgy vagy 4 órán keresztül zajlott, de ennél sokkal több izgalom nem volt. Na jó, szemét vagyok, ez nem teljesen igaz, legalább egyszer lefújta a szél valakinek a sapkáját. Amit amúgy földi halandónak megérinteni sem szabad, kimosni pedig a tulajdonosának sem, a sapka gusztustalanságából lehet következtetni arra, ki mióta hűséges a klubjához. Csoda hogy szinte csak férfiak űzik ezt a sportot?!

Nagy elszontyolodás azért nem volt, Wistow a tabella első helyén állt amúgy is és tényleg jobbak voltak, de mire a hivatalos szezonzáróra összegyűlt a klub apraja-nagyja, a C grade csapatából már senki sem volt szomjas :) Az estét én végül inkább Andy szüleinél vészeltem át, és igen, több tucat pucér babakori fotót láttam mire Andy telefonált hogy ha nagyon akarok akár érte is mehetek, bár a hívásra utólag már nem emlékezett ;)

Ez a műremek még a korai órákban készült, amikor is egy ártatlan
sms-váltás közben azt írtam, puszilom Ryan-t és Saun-t, mert nem
volt lehetőségem rendesen elköszönni tőlük. No comment...