Lincoln National Park

Szombat reggel kissé másnaposan keltünk, de egy jó kis bacon and eggs reggeli azért valamelyest helyre tett minket, összecihelődtünk, és nekiindultunk. Első állomás:

Fishery Bay

Mindössze fél órányira délre Port Lincoln-tól, „csak” egy gyönyörű tengerpart, ahol legalább a 4WD-ot (négykerékmeghajtásosságot) is gyakorolhattuk,

lehajtottunk ugyanis a strandra!

Először balra mentünk, köveken ugrálni

És egy kicsit mókázni :)

Kicsit tovább hajtva a jobb csücsök fölé értünk

Kilátunk

Lemászunk

Hullámokkal dacolunk

Tengeri csillagok!

És végül egy kis fauna

Mostanra egészen föléledtünk, jöhetett az igazi célpont, a Lincoln National Park! Fejenként teljes tíz dolcsiért bebocsátást és kempingezési jogot nyertünk, másnap estig nem is nagyon láttunk civilizációt, csak természeti csodákat.

Mint például vad emukat az út szélén

Stamford Hill

Az első megállónk, egy újabb bámulatos strand!

 A fiúk még vízen járni is megtanultak :)

Cape Donington

A nemzeti park ezen csücskét (a nem éppen fenséges világítótoronnyal) már tegnap is láttuk, akkor a hajóról, most lecsekkoltuk a szárazföldről:

Szép kilátás, jobbra-balra kövek, előtted az óceán, igaziból semmi extra, DE! Egyszer csak előbukkant két delfin és bemutatott néhány szaltót! Persze pont amikor nem volt kéznél a kamera, de azért az élmény megmarad :)

September Beach

Ezt is láttuk már tegnap is, ma ez lett a végső állomás, ahol az éjszakát terveztük tölteni. Leparkoltuk a járgányt, felmarkoltuk a hűtőládát és a székeket és kiköltöztünk a partra.

Nem semmi kilátás

Nem messze tőlünk egy sirályféleség a sikeres vadászatot
(vagy inkább halászatot) ünnepelte

Andy-vel persze kiszúrtuk, hogy jobbra néhány guszta szikla meredezik ki a vízből, úgyhogy mi felfedező útra indultunk, míg a többiek csak a májukat tréningezték.

A gyűjteményem

Andy is talált valamit

Egy narancssárga morcos pofát!

Nézzétek milyen magas vagyok

Piroslik, akár csak a Kangaroo Island Remarkable Rock-ja!

A zöld amúgy sokkal ritkább és ezért értékesebb

A világítótorony a bal csücsökben

Engine Point

A parttal csak egy baj volt, hogy nem nyugatra nézett… Hosszas nyavalygás után szerencsére a többiek beadták a derekukat, és átbumliztunk a nyugati partra naplementét nézni!

A felhők kicsit bekavartak ugyan, de szerintem így is gyönyörűséges volt

A kis huplik mind-mind rákokat rejtenek

Végül pedig a hétvége fotója is elkészült!

A kempingbe visszaérve felvertük a sátrakat, a fiúk raktak tüzet (még pont jókor, november 1. és március 31. között ugyanis az egész államban tűzgyújtási tilalom van), én főztem vacsorát, aztán a lángokat körbeülve iszogattunk és néztünk a holdfelkeltét, mégiscsak Halloween este volt! (Felhívnám rá a figyelmet, hogy az októberről novemberre virradó éjszakát a Szeptember Strandon töltöttük, három hónapot megélni kevesebb mint 24 óra alatt nem semmi teljesítmény!)

September Beach

Imádok kempingezni! Reggel 6-kor épp kimásztam a sátorból, hogy pisilni menjek, és ki nézett velem szembe? Egy kenguru! Egy méretes hím kenguru! Öt másodperc szemkontaktus után aztán tovaugrált én pedig még visszabújtam egy-két órácskára… Mire felkeltem persze kiderült, mit keresett kis ugrópajtásunk a táborban: galád módon megette a kenyerünket! Nem volt mit tenni, megsütöttük a maradék kolbászt a tűzön és kisétáltunk még egyszer a partra (tegnap botor módon mezítláb mentünk sziklát mászni, ami egy idő után nagyon fájdalmas döntésnek bizonyult, így ma mindenképp vissza akartunk menni cipőben, további felfedezéseket tenni).

Találtunk megint nagy narancssárga rákot

Booga, a hivatásos fotós munka közben

Kövek, kövek mindenütt

Ezúttal messzebbre jutottunk

És még egy oroszlánfóka is csatlakozott hozzánk!

Idilli strandkép

A Nap is kisütött a séta végére, így a kalandvágyóbbak azért csak csobbantak egyet

Carcase Rock

Mára a park déli partját terveztük be, és ha már emlegettük a Remarkable Rock-ot, most megnéztük a Carcase Rock-ot!

Nevéhez híven egy halom követ találtunk

Kedves kis járművünk fönt várt ránk türelemmel

MacLaren Point

Vasárnapra változékony időnk lett, egyik pillanatban ragyogó napsütéssel, aztán borús nyálkás felhőkkel, mire a MacLaren Pointhoz értünk, minden beszürkült és a szél is a bőrünk alá bújt, de mégiscsak megérte, mert akárcsak a Cape Donington-nál tegnap, most is delfineket láttunk! Ezúttal olyan hat-hetet, ahogy az algából próbálták felriasztani  és aztán persze elfogyasztani a halakat, egy-egy mutatvánnyal megspékelve az akciót!

Még az őslakosok is boldogok voltak a látványtól :)

Wanna Lookout

Egy eltévedés csodaszép eredménye!

Hű de veszélyesnek tűnik

De gyönyörű!

A Great Ocean Road-ra emlékeztet

Sleaford-Wanna Dune

Ezzel pedig a fiúk legnagyobb örömére elértük a nap fénypontját, a homokdűnéket, ahol mindenki kipróbálhatta, milyen homokban és ausztrál bozótban rallizni!

 A strandra vezető utat végül nem találtuk meg, de egy-két helyen előbukkant az óceán

Kiles egy kis kíváncsi

Holdbéli táj

Persze egy dűne-kaland nem lehet igazi homokba ragadás nélkül

Itt végre engem is a kormányhoz engedtek :)

Kilátás a világ tetejéről, avagy tudni kell hol legyen az embernek kényszerpihenője

Aztán csak kiástuk magunkat és még néhány homokkupacot meglovagolva hazaindultunk

Búcsúkép emuval

Otthon pedig az elmaradhatatlan osztriga-felesekkel koccintottunk a sikeres hétvégére!

Ja, és tanultam egy új játékot is, a darts-footy-t! Négy negyedből áll, az első negyedben a 20-as cikk a gól, és a szomszédok, az 1-es és 5-ös a pontok; duplázás és triplázás ugyanúgy működik, mint a rendes dartsnál. A második negyedben a 6-os a gól és a 13-as és 10-es a pontok, aztán a 3-as a gól, végül a 11-es, gondolom megvan a logika. Minden negyedben hármat lehet dobni, a legtöbb gólt elérő játékos nyer, döntetlen esetén számítanak a pontok. 

Lejátszottunk a srácokkal egy meccset, igaz csúnyán kikaptam, 

de így is én voltam a legboldogabb, hogy 4 pontot is elértem!!! :)

Port Lincoln

Péntek reggel 3:33-kor csörgött az óra, és 5 előtt már Alisonnal együtt úton voltunk Port Lincolnba, hogy meglátogassuk Andy és Alison barátját, Booga-t (becsületes nevén Paul-t, de arra nem nagyon hallgat...) Csúnya felhős időben indultunk, de olyan hat óra múlva már kezdett is kitisztulni, igaz innentől már nem volt olyan izgi a kilátás, eddigre hátunk mögött hagytuk a Flinders Ranges-t...

Az utolsó két órában kábé ezt láttuk

A nagy igyekezet oka pedig nem volt más, mint hogy 1-kor indult is a hajónk a port lincoln- kikötőből, hogy másfél óra kellemes kis ringatózás után közelebbről is megismerkedhessünk a Hopkins sziget oroszlánfókáival! :)

Indulandusz

 Mindenféle szárazföldek előttünk,

 aztán meg mögöttünk

 Cape Donington a világítótornyával

Balra pedig a September Beach

(utóbbi két hely még említésre kerül majd a hétvége folyamán)

 Van ám öröm és boldogság :)

 A jobb oldali hupli pedig már a Hopkins Island

 Bemelegítés :)

 És merülésre kész!

Az ausztrál oroszlánfóka veszélyeztetett faj, olyan 6-7000 példány van még belőlük, mert jól levadászták őket a bundájukért. A gyilkolászás a 20. század elején abbamaradt, azóta a számuk közel változatlan - mivel csak 3-4 évente hoznak világra kicsinyeket, a tudósok még nem jöttek rá hogy lehetne felszaporítani őket, de legalább már nem is fogyatkoznak. A környező szigeteket nagyon szeretik, amit mi látogattunk, amolyan óvoda-féleség, ahol az anyukák gyűlnek össze a kölykökkel, amikor azok már elég nagyok, hogy elhagyják a biztonságos kis öblöt ahol születtek. Az átlagéletkor tehát kifejezetten alacsony, a legtöbb kis fóka nagyon aktív és játékos, hatalmas élmény volt mókázni velük! (azért vigyázni kell ám, mert a kis huncutok ravaszul megpróbálják kicsábítani a gyanútlan emberfiát a nyílt vízre, észnél kell lenni hogy mi maradjunk a főnökök :) )

 Egy kis pózolás, háttérben a hajónkkal, a Calipso Star-ral

És így festenek a víz alatt - megérinteni nem szabad őket, 

de néha ők maguk jönnek neked, ahogy a trükkjeiket mutogatják :)

Nem lehet megunni...

A hajóról amúgy kis motorcsónak vitt ki minket a sekély vízre, ahol maga a búvárkodás zajlik. Ahogy indultunk volna, nekem problémám akadt az uszonyokkal, így csak a harmadik körben jutottam ki - ami végül hatalmas előnynek bizonyult, mert visszafelé is az utolsó körbe kerültem, amikor is a kapitánnyal és egy videóssal még plusz köröket tettünk és a sziget más csücskeit is meglestük, egy-egy jó felvétel reményében :)

Búcsú a fókáktól

A hajóra visszaérve forró zuhany és uzsonna várt minket, aztán a napi alkoholmennyiség fogyasztásának is nekiláttunk ahogy a legénységgel (és egy nászutas párral) csevegve hazaindultunk. Persze kiderült, hogy az egyik nő (Brooke, aki a videót is csinálta) részállásban osztrigát tenyészt, rendeltünk is tőle pár tucat szuperfriss Coffin Bay osztrigát (történetesen a világ legjobbja, mert megérdemeljük), amit később házhoz is szállított!

 Alison

 Random madárkolónia

Ez pedig már a szárazföld, ahol a győzelmi italokat fogyasztjuk a jól sikerült 

kirándulás után. Bizony, Ausztrália nem csak játék és mese a májnak!

 És ha már alkohol, hazaérve nekiláttunk osztriga-feleseket gyártani :)

Hozzávalók: osztriga (hú de meglepő), vodka, paradicsomlé és Worcestershire szósz

 Pohárban összekeverve enyhén gusztustalan

 De így tálalva mutatós és jól is csúszik :)

 Vacsorázni egy tengerparti kocsmába mentünk, a Pier Hotelbe, és persze
én ettem a legfinomabbat: Devil on Horseback (Ördög lóháton = rák isteni szószban)

Péntek este lévén élőzene is volt, Rusty Bonnett szolgáltatta a talpalávalót

Az éjszaka folyamán készült még néhány felvétel, maradjunk abban hogy mutatok 

egy még egészen vállalható csoportképet, a többit pedig a fantáziátokra bízom ;)