Victor Harbor és egyéb kalandok

Melbourne-ből tehát csütörtökön értem vissza, Alison viszont még dolgozott pénteken, nem úgy Andy, bevállalta hát hogy kirándulni visz :) Ki is találtak valami meglepit Alisonnal, amit biztos nagyon élvezek majd, akárcsak ők a titkolózást :)

Szóval reggel Andy fölszedett Alisontól, és már úton is voltunk Victor Harbor felé. Igazi gentleman a fiatalember, engedte hogy én válasszak zenét az egész úton, úgyhogy végig Kispál és én szóltunk :)

Első megállónk az út mentén volt, egy több száz éves fát vettünk szemügyre, amiből még fiatalabb korában az őslakosok egész egyszerűen kivágtak egy kenut! Annyira ügyesen tudták ezt csinálni, hogy a fa simán túlélte, nem úgy annak a láncfűrészes őrültnek a tevékenységét, aki merő rasszizmusból nem tudta elviselni, hogy egy ilyen emlék tovább éljen, szépen körbevágta hát a fát, ami azóta majdnem teljesen kiszáradt...

 Ennyire az út mentén áll

Canoe-tree

Ezt a gyöngyszemet is a közelben találtuk, egy farmot díszít :)

Következő pihenőnk a Knights Beach-en volt (amit az 1858-ban, elsőként a környéken letelepedő Knights családról neveztek el), itt fogyasztottuk el az útközben beszerzett pitéket és mangós sajttortát :)

Ücsörgésre tervezték

Kilátással

Aztán újabb fél órát kocsikáztunk a semmi közepe felé, és végre odaértünk a meglepi helyszínére. Tipp, valaki?

Megoldás: quad-túra egy farmon!!!

(mekkora ötlet péntek 13-án...)

Ideje volt elmesélnem Andy-nek, hogy mikor legutóbb, olyan 8 éve motoron ültem Korfu szigetén, a következő hetet befáslizott lábbal és mankóval közlekedve töltöttem -  mondhatjuk úgy is, hogy nem a legsikeresebb nyaralásom volt - kicsit leolvadt a mosoly az arcáról :) De azért keményebb fából faragtak engem, csak belevágtunk hát a kalandba! Nyolcan voltunk, rajtam kívül mindenki gyakorlott motorosnak tűnt, de a vezetőink megnyugtattak hogy mindenki belejön, legutóbb valami hetvenéves kínai hölgy is csak ráérzett...

Először a gyakorlópályára tereltek minket, mentünk pár kört, 

aztán szép sorban levizsgáztunk lejtőn fékezésből, és már mehettünk is a farmra:

Volt egy profi legelöl és leghátul, köztük nagyjából tapasztalat és 

vakmerőség alapján rendeződtünk, Andy legelső, én legutolsó voltam :)

Pihenő egy kis ismeretterjesztéssel

 No ezt vajon miért fotóztam?

 Mert sasfészket is láttunk!

Újabb megállónk, egy magányos kis kabin

 Részlet

 Kilátás a patakra, ami persze egy csepp vizet sem tartalmaz

Bizony nagy a szárazság...

 Szép fa itt is akad :)

 Az aranylázról is hallottunk egy-két sztorit, ezekben a kavicsokban is van ám arany!

Túléltem!!! Sőt, a végére már nagyon élveztem, simán
átgázoltam a kisebb patakokon, és fullgázzal is repesztettem!!!

Figurázni még (!) csak álló quadon megy, talán legközelebb!

A képen jól látszik, hogy picit azért porosak lettünk...

Hatalmas élmény volt, főleg hogy sikerült legyőzni a félelmemet, mert bár ezek a járgányok stabilnak tűnnek, igaziból már attól is fel tudnak borulni ha állva elkezdek oldalra dülöngélni... De minden jó ha a vége jó :D

Andy tudja mennyire rajongok a tengerpartért, végül a Waitpinga Beachen ejtőztünk.

 Jobbra

 Szembe

 Balra

Mókázva :)

Hazafelé beugrottunk még a közeli Victos Harbor-ba (a környéket is így hívják, de van egy ilyen település is), valahogy így néz ki a szomszédos Gránit szigetről:

A szigetre ugyan nem jutottunk el, de nagyon finomat fagyiztunk a parton sétálgatva :)

Melbourne Revisited

Egy csodaszép hosszúhétvége után ideje volt visszatérni a városba, így korán keltünk, annyira, hogy a napfelkeltét is az autóból nézhettük végig. Pár óra Nickelback énekléssel később Tinny kitett egy külső metróállomásnál, továbbrobogott Brisbane felé, én pedig bebumliztam a központba. A becsekkolásig hátralévő időt a közeli National Gallery of Victoria-ban töltöttem el, ausztrál festők munkáit nézegetve először egy idegenvezető társaságában, majd egyedül, míg teljesen be nem telt a fejem. Aztán végre birtokba vehettem az ágyamat a hostelben, szundítottam egyet, az estét pedig bóklászással, majd filmezéssel és a nagy út képeinek rendezgetéseivel töltöttem.

Másnap egy újabb meglepően napfényes napra ébredtem, úgyhogy ezúttal szabadtéri programokra szavaztam. Ágicáék ajánlották a Tourinfó térképpel, leírással kidolgozott sétáit, ezek közül választottam először az Arcades and Laneways, aztán az Art of Sports útvonalakat. Különösen az első tetszett, Melbourne híres sikátorain, mellékutcáin és árkádsorain vezetett végig, minden sarkon újabb bájos vagy gyönyörű részlettel:

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az utóbbi napokban kifejezetten hozzászoktam a délutáni sziesztához, ma is beiktattam egyet, mielőtt a múlt héten nagy sikerrel letesztelt Night Market forgatagába vetettem volna magam.

Este Antoine-nal terveztünk újra találkozni, erre hangolódásképp nutellás-banános palacsintát vacsoráztam :) (Ha még emlékeztek, a keleti parti kalandozások alatt ismertem meg Antoine-t, többek között Byron Bay-ben is együtt voltunk, akkor ő sütötte a palacsintát :)). Azóta Melbourne-ben talált munkát, úgyhogy este beugrott a hostelembe, először csak egy gyors italra amíg az alagsori bárban tartott a koncert, aztán viszont kezdődhetett a kaland: valamikor hetekkel ezelőtt Ida ajánlott figyelmembe egy cikket, ami összeszedte a világ legrejtettebb bárjait, melyek közül a 17-es számú épp Melbourne-ben található! Ezt indultunk hát fölfedezni. A Collins Street végéig kell sétálni, ott betérni a kissé eklektikus State of Grace étterembe, követni a mosdó felé vezető folyosót, de aztán jobbra letérni egy hatalmas könyvespolc felé.

Az oldalsó falon van egy kiugróan nagy könyv 

(ráadásul State of Grace a címe, úgyhogy annyira nem nehéz megtalálni),

ha ezt megmozdítja az ember,

elgördül a könyvespolc, és feltárul a bár!!! 

Aminek díszítései közé régi kották is tartoznak, köztük természetesen néhány magyar remekművel és Brahms Magyar Táncával :) 

Legurítottunk egy-két cidert, felbátorodtunk, és negyed óra múlva a már múlt héten meglátogatott Crown kaszinóban találtuk magunkat! Ezúttal azonban nem csak nézelődni, hanem játszani jöttünk: mindketten nagy vakmerően beváltottunk 5-5 dollárt, megkerestük az egyetlen rulettasztalt, ahol csak 1 dollár a minimum tét, és elvertük az összeset :)

 Zsetoooon!!!

 Én már 5 perc alatt végeztem, Antoine közel 15 percig húzta!

Drágaságom!!!

Isteni finom kínai gombócot vacsoráztunk, aztán hazasétáltunk a kivilágított folyóparton, és éjfél után nem sokkal már ágyba is bújtam.

Utolsó reggelemen szokás szerint a Federation Square-en reggeliztem croissant és tejeskávét (igazi rutinná vált már, annyira kényelmes nyugágyak vannak a téren), bóklásztam még egyet a Galériában, aztán fölszedtem a csomagomat, kibumliztam a reptérre, és visszarepültem Adelaide-be.