Táncolni de jó!

Mint az előző bejegyzésben is olvashattátok, a szerda délutánjaim a balett és a jazztánc jegyében telnek, bár kívülről sokkal inkább tűnhet úgy, mintha minden erőmet beleadva, izzadva próbálnék lebirkózni egy csupacsont majdnem kilencévest. Janinak ugyanis egy disztónia nevű fogyatékossága van (magyarul itt, angolul itt olvashattok róla), ami miatt az izmai kontrollálatlanul rendetlenkednek, a legváratlanabbul és legmeglepőbb módon megfeszülve, megrándulva, vagy épp ellazulva. Tegnap Alex-szel kettesben küzdöttünk, hogy legalább részben leutánozzuk Janival amit a rém bájos tánctanár, Frau Rodriguez mutatott, és mindeközben remekül szórakoztunk :)

Egy majdnem tökéletes oldalt-könyöklős lábemelés :)

Frankfurt - első benyomás

A szerda délutánjaimat ezentúl Janika iskolájában fogom tölteni, ahol is a balett- és jazztánc óráira fogom elkísérni a leányzót, a két foglalkozás közötti egy órát etetésre és itatásra használva. Mivel Jani szinte semmilyen mozgását nem tudja koordinálni, még a szünet is sokkal fárasztóbb, mintha én magam vennék táncleckéket, de hát a munka már csak ilyen.

Viszont ne szaladjunk ennyire előre az időben, ahogy a cím is mutatja, nem spiccről és pliéről, hanem Frankfurtról szeretnék most mesélni. Délelőtt Alex is dolgozott, egy bankban Frankfurt közepén, kihasználtam hát az ingyenfuvart, és bementem vele, hogy végre körbeszaglászhassak egy kicsit a városban. A felfedezést a lehető legturistásabb helyen, a Römeren, vagyis a városháza terén kezdtem. Szereztem térképet és mindenféle kiadványokat, letelepedtem egy napsütötte padra a tér kellős közepén, és olvasgattam, fényképezgettem.

A városháza

Szűk egy órás bámészkodás és ücsörgés alatt három boldog ifjú párt is láttam (szerda reggel...),

az egyikőjükhoz még egy semmiből felbukkanó Mickey egér is odaállt fotózkodni :)

Aki a lába elé néz, szépet láthat

Ráböktem az egyik ajánlott sétaútvonalra, és nekiindultam. Pár perc alatt el is jutottam a Majna folyóhoz, és egy régi gyaloghídon, az Eiserner Steg-en keltem át a túloldalra.

Természetesen, mint minden valamire való híd, ez is tele volt lakatokkal, 

néhány bájos, néhány megható, és néhány egész egyedi is akadt köztük

Kilátás a túloldalról

Néminemű bandukolás után visszakeveredtem a felhőkarcolós oldalra, és nyakat nem kímélve szemléltem a fák koronái közül előbukkanó óriásokat:

Nekem bejönnek :)

Csak hogy el ne felejtsük, mégiscsak Európa egyik
legfontosabb pénzügyi központjában járunk

Több ismerősöm is járt már itt, de a beszámolóik nem hagytak különösebben mély nyomot bennem, ahogy a város sem hagyott bennük. Jópofa hely, jó lesz néha átugrani ide, de ahogy Balázs is mondta, nem éppen az a város, ahova egy egész hetes nyaralást terveznél. Viszont ahogy bóklásztam az Óvárost körülölelő zöldövezetben, egyszer csak elém tárult az a látvány, amit Zoli már említett valamikor, de csak most ugrott be, és tudtam, érdemes volt reggel felkelnem:

Természetesen az Opera közelében található szoborkompozíció középső eleméről van szó

Egy kislány a Tardis-t emeli a feje fölé!!! :D

Piknik Lohrbergben

Bár általában a vasárnap a szabadnapom, mivel a baráti köröm még nem kifejezetten kiterjedt itt Hanauban, általában a Családdal töltöm a szabadidőmet, feltéve hogy olyan jó dolgokat művelnek, mint grillezés, pancsolás az úszómedencében, vagy épp piknikezés Janika osztályával. Mivel Jani Frankfurtba jár iskolába (illegálisan, szóval erről egy szót se senkinek!), így egy Frankfurt határában lévő parkot, a Lohrberget céloztuk meg. Finom piték, torták, rengeteg darázs, és természetesen eszeveszetten üvöltöző és rohangáló harmadikos gyerekek, akik azt játszották, hogy a parkhoz tartozó szőlőültetvényből csórt gyümölccsel dobálják egymást random. Na ebben vettem én részt a tolószékéhez kötött Janikával, aki még csak a kezét sem tudja felemelni tudatosan. Gondolhatjátok mennyire örültem, amikor egy óra múlva a felnőttek véget vetettek az őrjöngésnek, végre megkóstolhattam egy-két finomságot, és sétálni indulhattam, csendben, csak a kamerám társaságában...

Szőlő, Frankfurt pénzügyi középpontjával a háttérben

Életjel Hanauból

Kéthetes ittlétem örömére úgy döntöttem, ideje végre billentyűzetet ragadnom, és életjelet küldenem Hanauból, Németországból, ahol a tervek szerint még kerek egészen 50 hetet fogok tölteni. Egy fogyatékos kislány au pairjének szegődtem, azzal a szándékkal, hogy megtanulok németül, bejárom Németországot, gyűjtök egy kis pénzt, és végre eldöntöm, szeretnék-e gyógypedagógus lenni. Még 350 nap, és elmesélem mire jutottam! :)

Az elmúlt napok rengeteg munkával teltek, mindamellett hogy betanulom a kislány ellátását, segítek felújítani a padlást, német tesztet írok, levendulát szüretelek, futok, háziasszonykodok, szabadidőmben pedig alszok. A munkáról mesélek majd még nagyon sokat, most inkább csak megmutatom a környéket, tegnap ugyanis végre kisütött a nap, így sétálni voltam. Szóval következzen Hanau Kesselstadt:

Az au pair családom: Janika (Kislány), Alex (Anyuka), Frank (Apuka)

Kertitörpe helyett őzikénk van

Szembeszomszéd

Közeledik az óváros

És itt az óváros, tipikus házaival

Felhívnám a figyelmet a ház előtt várakozó egy egész rekesz érintetlen (!!!) sörre

Egyik templom elölről,

Másik hátulról

Egyik udvar így klasszikus,

Másik udvar úgy klasszikus :)

Néhány kerítés pedig szuperbiztos!

És természetesen lépten-nyomon emlékeztetnek, hogy Hanau bizony nem más, 

mint a Grimm testvérek szülővárosa!!!

Borszerda a Nemzeti Galériában

Teljesen véletlenül szuper kiállításra bukkantam a Nemzeti Galériában!

Amúgy is meg akartam nézni az impresszionista-posztimpresszionista időszakos kiállítást,de így több legyet üthettem egy csapásra: a kiállítás mellett művészettörténet előadást hallgattam az impresszionista városképfestészetről (esküszöm sokkal izgalmasabb, mint amilyennek hangzik!) és Szinyei Merse Pálról (fogalmam sem volt hogy lehet 20 percig beszélni a Majálisról, de nekem is sikerült beleszeretnem a festménybe), volt tánc és jazz, borok, csodaszép kilátás...

...de persze a képeké volt a főszerep!

Egy régi kedvencem: Aratás Provance-ban Van Gogh-tól

 És lett egy új kedvencem is: Koszta József - Vihar előtt

 Az estét pedig a Renoir című film vetítése zárta, a Bálteremben

Ui: hazafelé tekerve pedig egy kapatos fiatalember még a kezemet is megkérte, hát kell ennél több egy tökéletes estéhez?! :)

Balatonakali

Balaton, napsütés, barátok, pusziharc, lángos és fröccs, mi kell még? :)

Zürich - legvége

Szieszta után azért persze csak visszaindultam még egy utolsó sétára: bevonatoztam a főpályaudvarra, és megkerestem a világ legrövidebb fogaskerekűjét, a Polybahn-t, mert hogy milyen menő már :)

Valójában egy cuki kis jármű, ami pár perc alatt felvisz Zürich egyik egyeteméhez,

ahol ugyan szép a kilátás, de nincs semmi árnyék, úgyhogy rövid időn belül lemenekültem, ezúttal gyalog,

zegzugos utcácskákon kavarodva. Egy játékboltot is felfedeztem fantasztikus kirakó-kínálattal,

a Niederdorfstrasse egyik erkélyéről egy tehén nézett le rám,

és utcazenészeket is hallgattam,

lombok közül, árnyékból lesve csak a kilátást.

Aztán lesétáltam a tópartra, ahol hatalmas parti volt, egy fekete csávó guri-guri hangszóróból üvöltette a zenét, bátor fiatalemberek meg magasról ugráltak a tóba:

Újabb pirospont Zürichnek, amiért napijeggyel a hajókon is lehet utazni, természetesen ezt sem hagyhattam ki, és hazasétahajóztam.

 A sirály is a hajónkra vár, a képen jobb szélen

 Furák ezek a svájciak...

 Kilátás a hajó farából

 Kétszintes parkoló

 Kilátás a hajó orrából

Búcsúkép egy jachtkikötőből, háttérben Zürich

Utolsó fürdőzés a tóban, ezúttal Győzővel, még egy tál fagyi, becsekkolás, pakolás, pár óra alvás, hajnali ébredés, bumlizás és repülés után már Ferihegyen is találtam magam, ahol még a poggyászom felvétele előtt sikerült svéd koronáért kindertojást vennem egy rózsaszín nyuszinak öltözött vőlegénytől :) Méltán mókás befejezése egy szuper nyaralásnak!