Frankfurt - első benyomás

A szerda délutánjaimat ezentúl Janika iskolájában fogom tölteni, ahol is a balett- és jazztánc óráira fogom elkísérni a leányzót, a két foglalkozás közötti egy órát etetésre és itatásra használva. Mivel Jani szinte semmilyen mozgását nem tudja koordinálni, még a szünet is sokkal fárasztóbb, mintha én magam vennék táncleckéket, de hát a munka már csak ilyen.

Viszont ne szaladjunk ennyire előre az időben, ahogy a cím is mutatja, nem spiccről és pliéről, hanem Frankfurtról szeretnék most mesélni. Délelőtt Alex is dolgozott, egy bankban Frankfurt közepén, kihasználtam hát az ingyenfuvart, és bementem vele, hogy végre körbeszaglászhassak egy kicsit a városban. A felfedezést a lehető legturistásabb helyen, a Römeren, vagyis a városháza terén kezdtem. Szereztem térképet és mindenféle kiadványokat, letelepedtem egy napsütötte padra a tér kellős közepén, és olvasgattam, fényképezgettem.

A városháza

Szűk egy órás bámészkodás és ücsörgés alatt három boldog ifjú párt is láttam (szerda reggel...),

az egyikőjükhoz még egy semmiből felbukkanó Mickey egér is odaállt fotózkodni :)

Aki a lába elé néz, szépet láthat

Ráböktem az egyik ajánlott sétaútvonalra, és nekiindultam. Pár perc alatt el is jutottam a Majna folyóhoz, és egy régi gyaloghídon, az Eiserner Steg-en keltem át a túloldalra.

Természetesen, mint minden valamire való híd, ez is tele volt lakatokkal, 

néhány bájos, néhány megható, és néhány egész egyedi is akadt köztük

Kilátás a túloldalról

Néminemű bandukolás után visszakeveredtem a felhőkarcolós oldalra, és nyakat nem kímélve szemléltem a fák koronái közül előbukkanó óriásokat:

Nekem bejönnek :)

Csak hogy el ne felejtsük, mégiscsak Európa egyik
legfontosabb pénzügyi központjában járunk

Több ismerősöm is járt már itt, de a beszámolóik nem hagytak különösebben mély nyomot bennem, ahogy a város sem hagyott bennük. Jópofa hely, jó lesz néha átugrani ide, de ahogy Balázs is mondta, nem éppen az a város, ahova egy egész hetes nyaralást terveznél. Viszont ahogy bóklásztam az Óvárost körülölelő zöldövezetben, egyszer csak elém tárult az a látvány, amit Zoli már említett valamikor, de csak most ugrott be, és tudtam, érdemes volt reggel felkelnem:

Természetesen az Opera közelében található szoborkompozíció középső eleméről van szó

Egy kislány a Tardis-t emeli a feje fölé!!! :D