Mint az előző bejegyzésben is olvashattátok, a szerda délutánjaim a balett és a jazztánc jegyében telnek, bár kívülről sokkal inkább tűnhet úgy, mintha minden erőmet beleadva, izzadva próbálnék lebirkózni egy csupacsont majdnem kilencévest. Janinak ugyanis egy disztónia nevű fogyatékossága van (magyarul itt, angolul itt olvashattok róla), ami miatt az izmai kontrollálatlanul rendetlenkednek, a legváratlanabbul és legmeglepőbb módon megfeszülve, megrándulva, vagy épp ellazulva. Tegnap Alex-szel kettesben küzdöttünk, hogy legalább részben leutánozzuk Janival amit a rém bájos tánctanár, Frau Rodriguez mutatott, és mindeközben remekül szórakoztunk :)
Egy majdnem tökéletes oldalt-könyöklős lábemelés :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése