Állatkert

Reggel betuszkoltuk az összes kis ovist, természetesen Honzát és Tondát is, egy buszba, és megkezdődött a nagy kaland: Chleby-be kirándultunk, az állatkertbe.

A picik csak úgy zsizsegtek az izgalomtól, alig lehetett őket a helyükön tartani :)

Maga az állatkert szerencsére nem túl nagy, ráadásul legalább minden negyedik gyerekre jutott egy asszisztens, így csoportokra szedtük őket és mindenféle kalamajka nélkül megúsztuk a látogatást. A mi kis csoportunkban öten voltunk: Honzík Jardával, Toník Zanetával, és én, mint mindenes: fényképész, orrfúvó, táskacipelő, etető-itató. Jól szórakoztunk, főleg hogy a hely kifejezetten gyerekbarát: egy csomó ketrecbe be lehetett menni, sokféle állatot meg lehetett simogatni, és még egy mini játszótér is volt a park közepén. A fiúk kicsit féltek az állatoktól, de végül csak összebarátkoztak a teknősökkel,

kecskékkel,

tágra nyílt szemmel bámulták az ugrándozó majmokat

és a vadmacskákat,

a végén pedig még a lámákat is hajlandóak voltak megetetni.

Már amennyi láma-eleség jutott nekik, ugyanis ez volt az én kedvencem is, és végül majdnem az összes falatot az én tenyeremből kapták :)

Persze rengeteg idétlen fénykép is készült, a tükör alatti szöveg jelentése: a legveszélyesebb állat a világon :)

További képek pedig itt.

Naplemente

Kilátás a konyhaablakomból

Poděbrady Specka

Több hét kihagyás után szerda reggel végre újra Poděbrady-ba indultam. Jól esett a bicajozás, és bőven időben oda is értem, ugyanis a napi programról csak annyit tudtam, hogy Radkát kell keresnem reggel, aki majd megmondja melyik osztályban is segítek ma. Martinát ismerve nem is értem miért lepődtem meg, hogy Radka persze egész nap nem volt a suliban, de így is sikerült helyet találnom :)

Egy fiúosztályba kerültem, 6 fiúval, akik közül 1 srác ötödikes, 1 negyedikes, a többiek harmadikosak. Fogyatékosság szempontjából vegyes a társaság, hiperaktivitástól autizmusig minden van itt, de mindenki jár, beszél, egyedül eszik, sőt ír-olvas és számol is. Épp ezért csak egy tanár dolgozik velük, Blanka, de ő tízórai előtt valami hivatalos ügyet intézett, úgyhogy az igazgatónő helyettesítette.

Reggel énekórával kezdtünk, tanultunk nyári dalokat és ritmusgyakorlatokat. Aztán a víz körforgása volt a téma, a különböző felhők, szelek, neten utána is kellett néznünk a tájfun és a tornádó sebességének.

Közben egyszer egyedül is maradtam 4 gyerekkel, és tök ügyesen ismételtük az időjárással kapcsolatos kifejezéseket: süt a nap, esik az eső, fúj a szél… Tiszta profi vagyok :)

Tízórai után megjött Blanka, és kezdődött a komoly munka: olvasás,

helyesírás, összeadás, kivonás.

Itt is rendesen be voltam fogva: javítottam a megoldásaikat, vagy éppen segítettem nekik a feladatra koncentrálni. A nap végén persze nem maradt el a jutalom sem a kemény munkáért, mindenki játszhatott egy kört az iPad-en, ami mostanában az abszolút sztár az egész suliban.

Aztán én is megkaptam a jutalmamat: gyors ebéd után már haza is tekerhettem, és lemehettem a táncterembe gyakorolni a közelgő fellépésre :)

Šikulka

Žaneta a hetet erdei iskolában töltötte a podebrady-i gyerekekkel, úgyhogy én helyettesítettem őt az oviban, azaz egy hétig két fogyatékos kiskölyök asszisztense voltam :) Na jó, végül csak két nap voltak egyszerre az oviban, de akkor is!

Honzík és Toník is körülbelül 3 évesek, hasonló fogyatékosságuk van (inkább szellemi, de például még járni és enni sem tanultak meg teljesen egyedül), mégis nagyon különbözőek. Honza inkább olyan mint egy kisbaba, sokat mosolyog, elfogadja ami körülötte történik, szeret sétálni és imádja a körtés joghurtot. Tonda meg már most egy igazi sármőr kiskamasz! Ügyesebben beszél a szemével, mint némely felnőtt, és bár valószínűleg soha nem fog megtanulni beszélni, mindent elér, amit akar. A kedvencem, amikor elkezd fenyegetőzni a mutatóujjával és hatalmasra nyitja a szemeit, nehogy még egy kanál levest beletukmáljak :)

A napok eléggé hasonlóan teltek, mivel fő célunk az integráció, mindent az ovisokkal együtt csináltunk. A reggeli beszélgetést, 

a tízórait,

kézműveskedést,

játékot,

sétát,

kiskacsabámulást,

sőt csütörtökön együtt főztünk :)

Bepakoltuk a gyerkőcöket az etetőszékbe, és ők is kevertek-kavartak-aprítottak, mint mindenki. Rántott husi volt a menü, a gyerekek egyik kedvence, aminek titka: prézli helyett apróra tört corn flakes kerül a húsra. Ekkor jöttünk rá, hogy Toník bizony a corn flakes rabja, és bármit megtenne, hogy ropogtathasson. Sikerült is potom egy óra alatt megtanítanom a „kérem” és a „még” kézjelekre :) Sikerélmény: check!

Jičín és Prachovské skály

Közben látogatóim is voltak, az egyikük épp ezzel az úttal ünnepelte a szülinapját :) Vasárnap tehát kivettem egy szabadnapot, és kirándulni mentünk: a cél a cseh paradicsom újabb szeletének meghódítása volt.

Megérdemelt nagy alvás után az első állomás Jicín városa volt, egy kedves kis város a cseh paradicsom szívében, tipikus főtérrel

és finom fagyival/kávéval. 

Szerencsénkre a tourinfo is nyitva volt, úgyhogy irányba állítottuk magunkat, és simán megtaláltuk a Prachovské skály bejáratát. Ennek a túraszakasznak ugyanis bejárata is van, és belépődíjat is kell fizetni, amin kissé meglepődtünk, de cserébe legalább gyönyörű és tényleg szépen kiépített, 

rendben tartott környéken sétálhattunk. Az útvonal a homokkősziklákról híres, mi is megmásztunk párat, 

és végül csak az eleredő eső vetett véget a bóklászásnak.

Wellness maraton

Szombaton különleges módját választottuk a munkának: Prágába mentünk, egy wellness maratonra, árulni. Nem is akármit, a művészeti terápia foglalkozások eredményeit: kerámia cicákat és batikolt selyemsálakat, valamint támogató-kitűzőket. Négyen csajok, az áruval megpakolva jártuk körbe-körbe az arénát, hogy elcsípjük a zumba-maraton épp pihenő résztvevőit, és lehúzzuk őket néhány koronával. Vagy épp euróval, ugyanis rengeteg külföldi jött megnézni a zumba alapító atyját, Beto nemtomkit, ilyenkor persze én beszéltem, már remekül árulok angolul is, németül is, sőt egyszer magyarokat is sikerült elcsípni :)

Közben persze rengeteget fotózkodtunk, Martina ismert majdnem mindenkit, még aerobic világbajnokokkal is találkoztunk! Ja, és persze vásárolgattunk is, vagyis vártunk, amíg Martina őrültebbnél őrültebb ruhákat próbált fel, és sikerült kiválasztani az egyenpólót a június végén esedékes fellépésünkre, de erről majd később…

Miközben az arénában a zumbáé volt a főszerep, egy kisebb táncteremben mindenféle workshopok zajlottak, és miután úgy éreztük elég pénzt kerestünk, Zaneta és én leléptünk afrikai táncokat tanulni, és nagyon jól szórakoztunk :) Összességében is sikeres volt a nap, több mint 4000 koronát gyűjtöttünk!

Školení dobrovolniku

A táborok közeledtével eljött az ideje a leendő asszisztensek fejtágításának, amire 3 teljes napot szántunk. Csehül. Na jó, azért én is tanultam valamit :)

Fotók itt.