Tazzie - Day 8

Utolsó teljes napunk reggele, megpróbáltuk hát megenni ami műzlink csak volt, de a maradékot végül csak a madaraknak adtuk :)

 Éhenkórász fajta 1

Éhenkórász fajta 2

Ők különösen tetszettek, mert a lábukkal pakolták a csőrükbe a darabokat :)

Mára már esőt jósoltak, úgyhogy visszaindultunk Hobartba, hogy a délutánt a híres MONA-ban (Museum of Old and New Art) töltsük. Szerencsére útközben azért még sütött a Napocska:

 

 

Jobbra középfelé látszik a Mount Wellington is, ahol szombaton hógolyóztunk :)

Emlékeztek még a titokzatos szombati sikertelen kitérőre? No most úgy ahogy útba is esett a dolog, újra próbálkoztunk hát, és ezúttal sikerrel jártunk :) Gondolom főleg a pénteki tévéhajsza után senki nem lepődik meg, hogy Andy sportrajongó, a footy-n kívül a krikett a nagy szerelem, persze MUSZÁJ volt meglátogatnunk a krikettlegendát, Boonie-t a Bellerive Oval-ben. Mármint a szobrát. És inni vele egy sört. Merthogy Mr. Boon azon kívül hogy fantasztikus játékos volt, az Ausztrália-Anglia repülőúton elfogyasztott sörök rekordját is tartja: 56 (kis) üveg 22 óra alatt!

Andy is a happy man :)

Sokan mondták nekünk hogy kihagyhatatlan tazmán élmény a MONA, de azért fél napnál többet ne vesztegessünk rá, mert annyi minden csoda van még erre. Ahogy gyűltek a felhők, elérkezettnek láttuk az időt erre a fél napra. Éppen beértünk az első cseppekkel egy időben, és bár az épület fantasztikus (vagy négy emelet a föld alatt, sziklába vájva, hogy nehogy megzavarja az addigi szép tájat és szőlőültetvényeket), a múzeum maga inkább csalódás volt. Sötét, nyomasztó, folyamatos hangzavarral, amin a fő sztár, Marina Abramovics sikító embereket mutató videóinstallációja sem segített... Mondjuk az egyik projektje kifejezetten tetszett, a Counting Rice (Rizsszámolás):

Leadod az összes cuccod, felveszel egy laborköpenyt és egy zajszűrő fülhallgatót, bemész egy nagy terembe egy hosszú asztallal, leülsz, kapsz egy lapot egy ceruzát és egy bögre rizs-lencse keveréket, és hajrá. Maradsz amíg akarsz, csinálsz amit akarsz. A cél, hogy rájöjj, mindenféle kütyük nélkül is ki tudod kapcsolni az agyad. Nekem a számolás része annyira nem jött be, de a szétválogatás szuper volt, majdnem fél órát játszottam! Andy persze a terembe se jött be...

Tetszett még a Room of the Dead, ahol egy múmiát mutattak be teljes testszkennel, vagy a Madonna projekt, ahol 30 lelkes rajongó adta elő egy régebbi albumát. Na jó, a trambulin az udvaron is kúl. De más nem.

Esetleg még a kilátás, Mount Wellington felhőben

Mi meg hát persze mindig kúlok vagyunk, akkor is ha
Andy-nek kettészakad a feje a kortárs művészettől :)

Utolsó este lévén kényeztetésre szántuk el magunkat, és egy csilivili kis hotelben szálltunk meg, közvetlenül a kikötőben.

 Kilátás a szobából

 

 

Röpke séta a kikötőben, aztán beültünk a legjobb Fish & Chips helyre, a Fish Frenzie-be:

És persze a névadó fogást, a Fish Frenzie-t kóstoltuk meg - 

méltó búcsú a szuperklassz kis tazmániai kalandtól :)

Utóirat: kedd reggel kicsekkolás után felkerestük még egyszer a kedvenc kis reggelizőhelyünket, a Patanellát, rendeltünk egy szokásosat, és nemcsak hogy kiderítettük hogy Rose nagy Doctor Who rajongó, de útravalónak kaptunk még egy-egy isteni brióst is :) Aztán átbumliztunk a reptérhez, lemostuk, kimostuk, felmostuk és átmostuk a furgont, leadtuk, és hazarepültünk. The End.