Szombat este meglepetésből beugrott egy barátunk Port Lincolnból (az elmúlt napokban megkaptuk az utóbbi vagy 50-60 év legnagyobb viharát, az egész állam áram nélkül maradt - Adelaide csak 12 órára, de az ő környéke több mint 3 napra, úgyhogy fogta magát és az új négykerékmeghajtású paripáját és hazajött látogatóba), és hirtelen elhatároztuk hogy másnap, kihasználva a Huntermentes napunkat és a hétfői nemzeti ünnepet (itt október első hétfője a munka ünnepe, gondolom a beköszöntő tavasz miatt, csak most éppen az időjárás nem túl közreműködő), hármasban elmegyünk kempingezni a Flinders Ranges Nemzeti Parkba. Tesztelni az ő járgányát, és az én új kocsimat, Polly-t (19 éves Nissan Pulsar, igazi nanacar és máris családtag!), és engem is - úgy fest már eléggé ausztrál vagyok ahhoz, hogy szívesen autókázzak valahova 5 órát, hogy másnap délelőtt körülkocsikázzam a helyet és ebéd után hazainduljak :)
Vasárnap végül délben sikerült útra kelni, és akárcsak legutóbb, most is kerülnünk kellett - múltkor a bozóttűz, most az áradások miatt:
Valahogy így festett a Gawler folyó
Olyan patakok ömlöttek ki, amikben Andy még sosem látott vizet
Legalább a helyi Nessi örült a víznek :)
(ő az egyik útbaeső rózsaszín tóban lakik, és autógumikból van a teste)
Kissé változékony időjárásunk volt végig, de nagyon jól esett kimozdulni. Útközben:
Balra néz
Jobbra néz
Előre néz, Booga fenekét :)
Már amikor láttuk...
Letérve a főútról (szegény Polly...) végül szuper vadkempingező
helyet találtunk ilyen gyönyörű kilátással
helyet találtunk ilyen gyönyörű kilátással
A Nap még éppen nem ment le, úgyhogy gyorsan kerestünk egy jobb kilátót
És pont időben találtunk is egyet
Szépséges
A jobb oldal a nemzeti park büszkesége, a Wilpena Pound
Egy picinkét szeles volt fent az idő
Aztán tábort vertünk, isteni vacsorát rittyentettünk szabadtűzön, iszogattunk,
beszélgettünk és csillagokat bámultunk
Reggel pedig ilyen szép időre ébredtünk
Árnyékos-romantikus
Booga kissé hajléktalannak néz ki a reggeli kávé előtt :)
Indulásra készen, még mindig alig hisszük el milyen zöld minden
Újra lecsekkoltuk a tegnap esti dombocskát
És a nemzeti park bejáratánál a helyiekkel is találkoztunk :)
Egyből egy egész családdal!
A zöld mellett a lila itt a tavasz színe
Felhősen is lenyűgöző
És jöhetett a kalandozás!!! Eddigre Polly-t már biztonságosan leparkoltuk,
és Booga járgányával randalíroztunk az általában kiszáradt patakmedrekben :)
Gyors egészségügyi séta, el ne áruljátok a parkfelügyelőségnek hogy Booga 17 éves,
félsüket kiskedvence, Stout is velünk tartott
Kifelé jövet is emuk búcsúztattak, négy cuki csöppséggel együtt :)
Ebédre már az északi csücsökben kerítettünk sort, a múltkor annyira lenyűgöző cornish pasty-t teszteltük újra Blinman-ben, most sem csalódtunk. Ahogy Booga vagy az én kocsimban sem, mindenki simán hazaért! Aztán Andy elszaladt Hunterért, és ettől a 20 perces rutinúttól az ő kocsija úgy döntött hogy füstölni kezd és szimplán tropára megy. Pfff... Szerintem csak féltékeny Polly-ra :)
