Flinders Ranges - kilátós

Újabb szabad hétvége, újabb nagy tervek, ezúttal kettesben, a Flinders Ranges Nemzeti Parkban. „Csak” 5-6 óra kocsival, így pénteken nyugisan megreggeliztünk, Andy Huntert suliba én meg Zoey-t parkba vittem, aztán Simon átvette a házat és útra keltünk. Láttunk óceánt, semmit, pusztaságot, 

egy kis szántóföldet,

 aztán végre megpillantottuk a hegységet!

Éppen csak 3 előtt meg is érkeztünk Wilpena-ba, szereztünk parkbelépőt és sátorhelyet, és már fenn is ültünk a 3 órás buszon, ami a túrák kezdőpontjához szállítja a lelkes turistákat. A sok-sok óra autóban ülés után jól esett kinyújtóztatni a lábunkat, de biztos ami biztos csak egy rövid túrát választottunk, mindössze 2 órás körtúra a Wangarra kilátóhoz. Kellemes kis séta volt, kissé sok léggyel de volt ami kárpótoljon:

Halott fák

Kéznyomok

Őslakos szobrok mutatják az utat

Sziklák

Csak kövesd a szíved :)

Tovább a vörös úton

Kilátunk

Üdv a csúcsról

Óriás fa

Még több fa :)

És a legjobbak, az állatok: vad kecske, echidna, emu, kenguru

A kempingbe visszaérve tábort vertünk és beugrottunk a bárba egy italra és krikettet nézni (éppen történelem íródik az Adelaide Oval-ben: a világ első Day-Night Test Match-e zajlik Ausztrália és Új-Zéland között), aztán vacsorát főztünk kissé kalandos körülmények között – a honlap szerint ugyanis konyha is tartozik a kempinghez, a valóságban azonban csak BBQ-t találtunk…

A rizs kissé ropogós volt és a műzlisdobozt kellett 

feláldoznunk tányérnak, de aki éhes nem válogat :)

Aztán befészkelődtünk a kempingszékeinkbe és álmodoztunk, amíg a csillagok fel nem jöttek...

AC/DC

Noha még a Wikipedia sem említi, a helyiek szerint köztudott, hogy Ausztrália leghíresebb rockbandája igaziból Adelaide-ben alakult 1973-ban, így nem kis lelkesedéssel vártuk a stadionban, az Adelaide Oval-ban tartandó koncertjüket!!!

Végül hatalmas, teltházas koncertet nyomtak fiatalokat megszégyenítő energiával, de a látvány és professzionizmus talán elvett némi bensőségességet az eseményből, még csak annyit sem mondtak szegény közönségnek, hogy Hello, Adelaide! Na jó, Angus Young-nak ennél nagyobb udvariatlanságot is megbocsátanék ;)

Mighty River Run

Alison jóvoltából ötnapos hajós kiránduláson voltam a Murray folyón, Dél-Ausztrália legnagyobb folyóján, hogy megünnepeljük a sikeresen összegyűjtött dollárezreket a Novita intézetnek (ami kábé az ausztrál Pető Intézet), valamint hogy reklámozzuk a szervezetet és egy napot a támogatott gyerekekkel töltsünk. Voltunk rádióban, újságban, sőt még tévében is, elég nagy szám ez az esemény errefelé, így egy profi fotós is kísért minket az út alatt - amint megkapjuk a hivatalos képeket, ígérem beszámolok rendesen, addig is itt a link egy kis előzeteshez (angolul).

Christmas Pageant

Örömmel jelentem, hogy a Télapó megérkezett Adelaide-be!!! Aki kicsit korainak tartaná az eseményt, annak elmesélem, hogy már a halloween-i dekorációkkal együtt megjelentek a Merry Christmas feliratok az üzletekben, ideje volt hogy két héttel később végre a Nagyszakállú is megérkezzen, bármennyire is hétágról süt itt a Nap és csak a műfenyőfák maradnak meg :)

Szóval szombaton korán keltünk, felszedtük Alisont és 8-kor már négyesben toporogtunk a tömegben, hogy valamelyest tűrhető helyünk legyen (mint megtudtuk, a hardcore karácsony-imádók olyan hajnali 3 körül költöztették ki a székeiket az utcára a fél10-kor kezdődő felvonuláshoz...), és aszfaltfestéssel múlattuk az időt (no és vietnámi jegeskávéval, ami bizony isteni finom!).

A Télapó, ahogy Hunter és én látjuk - ugye milyen csinos? :)

Kicsit a Virágkarneválra emlékeztet, csak több a kocsi, a mesefigura 

és kevesebb a virág és a gyerekeknek dobált édesség 

(utóbbi igaziból egyáltalán nincs, a helyi ÁNTSZ betiltotta pár éve...)

A felvonulást a Credit Union bank támogatja, aminek munkatársai az esemény előtt hónapokig bohócképzésen vesznek részt, hogy aztán élesben is bemutassák mit tanultak :)

A zenebona sem semmi, főleg a fúvósok és a skót dudások a népszerűek, utóbbiból
minden magára valamit is adó középiskola delegált egy csapatot

A végén persze Télapó is megérkezett, manókkal, rénszarvasokkal és a felvonulás királyi családjával. Mostantól Szentestéig a Magic Cave-ben (Varázsbarlangban, vagyis egy méregdrága elegáns üzletben a főutcán) várja a gyerkőcöket, hogy hoppanjanak a térdére és rebegjék el kívánságaikat. Ebben a hőségben azért nem irigylem a munkájáért...

Hahndorf Revisited

Alisonnal már jártam itt egy másnapos szombat délután, most Andy-vel jöttünk felfedezni a környéket amíg Hunter iskolában van.

Először az Adelaide Hills második legmagasabb csúcsát, 

a Mt Barker Summit-et másztuk meg, ilyen kilátással

Közben a levegőt vaddisznó-szerű röfögések töltötték meg, lefelé jövet megtaláltuk a forrást: két hím koala veszekedett vagy egy számunkra nem látható nőstényen, vagy területen, vagy egyszerűen csak tavaszi hormontúltengésből - abban a pillanatban azonban, hogy elővettem a gépem, fegyverszünetet kötöttek és illedelmesen belenéztek a lencsébe :)

 Megálltunk a híres eperfarmnál is

Ahol ma már nem csak szeddmagad-akciók vannak,
de a legfinomabb lekvárok, mártások és szószok is itt készülnek

Ez már Hahndorf, ahol Andy egyik névrokona és gyerekkori cimborája,
Danny Matthews az apukájával német pékséget és kávézót üzemeltet -
kissé túlzásba vitt dekorálással, de isteni finom fekete kenyérrel

 Napi bölcsesség

Napi bájos

 És a Hahndorf Inn híres Mitre and Litre kombinációja: egy méter hotdog egy liter sörrel

Ketten együtt majdnem befejeztük, csak egy kis kenyér
és káposzta maradt, és kétnapi teltségérzés :)

Dél-Ausztrália talán leghíresebb festője Hans Heysen (a nevéből gondolom egyértelmű a német eredet) és szintén festő lánya, Nora, a közeli The Cedars névre hallgató házban és hozzá tartozó műteremben éltek és alkottak, nagy családjukkal és rengeteg híres látogatójukkal. Bár a hotdog kifejezetten lelassított minket, azért egy kis kultúra még csak belefért, ellátogattunk hát ide.

Festői környezet

A házban sajnos nem lehetett fotózni, de legalább bejutottunk :)
Pont két hivatalos idegenvezetés között érkeztünk ugyanis,
de az önkéntesek unatkoztak, így privát túrát kaptunk!

Ahogy mi láttuk, kívülről

A virágcsendéletek nagy részét az udvarban található növényekből állították össze

Nemrég volt is valami virágkötő-találkozó a házban, ahol is újraalkották a festményeket és odarakták a kompozíciókat a művek mellé - kizárólag a kertből dolgoztak, és ennyi évtizeddel a festő halála után is teljesítették a kihívást! Hans Heysen amúgy 1968-ban halt meg, és noha több gyermeke is örökölte a birtokot, majd azok gyermekei, a területet nem szabdalták fel, inkább megőrizték eredeti formájában és méretében, nagyobb viták nélkül, bár ma már egy alapítvány létrehozásán gondolkodnak.

A szerintem legmegkapóbb festmények fákat és erdőket ábrázolnak, ahol is Heysen európai származása és festőiskolái ellenére csodaszépen kapja el az ausztrál színeket és napfényt, ettől is lett annyira híres és egyedülálló. Amit viszont nem tudtam, hogy ezen művek java része is a saját kis birtokán készült, és a megörökített fák közül sok bizony még ma is áll!

Az egyik óriás alulnézetből

Festmény (The Lone Gum, 1912) vs Valóság (2015)

A fák között, egy kis dombon bújik meg a műterem

Fotózni itt sem lehetett, de tele volt a hely csudaszép festményekkel!

Kifelé menet bekukkantottunk a garázsba is, ahol a család saját gyártású lakókocsija áll, 

amivel napokig járták a Flinders Ranges-t, ha kivételesen külső motivációra vágytak :)

A kirándulás után megígértettem Andy-vel, hogy elvisz engem is egy eukaliptuszerdő-kereső és -bámuló hosszúhétvégére a nemzeti parkba, aztán hazamentünk és átadtuk magunkat az emésztésnek.

Ps. Péntek 13 lévén megvettük az első lottószelvényünket is, a nyerés és a vízumszerzés egyelőre azonos valószínűségűnek látszik, úgyhogy szurkoljatok! :)

State Library

Megünneplendő, hogy kiszabadultunk a börtönből, kulturálódni mentünk, egyenesen a könyvtárba:

A könyvtár épületei balról jobbra: Institute Building, New Building, Mortlock Wing

A túra a Hivatali Épületben kezdődött, ahol az időszakos kiállítás épp Raoul Wallenberg életével foglalkozott, így tele volt képekkel Budapestről és magyar nyelvű svéd okmányokkal, amikkel a zsidókat mentette a II világháború alatt – milyen kicsi a világ!

A másik bájos egybeesés: a könyvtár megnyitásakor, 1860-ban csak férfiak kölcsönözhettek, a feleségek az ő könyvtári tagságukon keresztül juthattak olvasnivalóhoz. 155 évvel később, külföldiként csak az ausztrál barátom könyvtárkártyáját használva kölcsönözhetek, szerencsémre Andy volt olyan rendes és beiratkozott a kedvemért :)

(Az Állami Könyvtár amúgy már évtizedek óta kutatókönyvtárként működik, így a könyveket nem lehet kihozni, de cserébe rengeteg ritkaság elérhető.)

Egyik lelkes önkéntes idegenvezetőnk épp az állam alapításának történetét ábrázoló festményt elemzi, az ikonikus boltív alakú fa állítólag ma is él!!!

Az Új Könyvtár 2004-es megnyitásakor már javában ment az őslakosok
jogainak elismerése, nem meglepő, hogy egy hatalmas kővel
emlékeztek meg róla, kinek is a földjén áll az épület.

Ez a kötél-Möbius-szalag-izé pedig a történetmesélést szimbolizálja, merthogy
a tábortűz körül kötelet volt szokás sodorni sztorizás közben

A könyvtár legkarakteresebb része pedig kétségtelenül a Mortlock Szárny,
2014-ben a világ 20 legszebb könyvtára közé választották!

Épp fogadásra készítették elő, havonta átlagban 3 esküvőt tartanak itt – nem csoda :)

A szabadpolcokon régi idők köteti állnak

A terem túlsó végén az óra pedig a Big Ben órájának testvére, 

készítése óta egy másodpercet sem tévesztett!

Búcsúnak pedig álljon itt a régi és új találkozása