Kangaroo Island - Day 2

Reggel csodaszép zápor+zivatar kombinációra ébredtünk, jól bereggeliztünk, és míg Alison az üzleti ügyeit intézte, én kajakozni mentem a közeli folyócskára.

 Kalandra fel! Persze csak biztonságosan :)

 Indulás

Mire visszaértem, a Nap is kisütött :)

Aztán Alison is csatlakozott, és kezdetét vehette a leghosszabb napunk a Kenguruk szigetén, a Flinders Chase Nemzeti Park felfedezése.

Gyönyörű helyeken robogtunk

Hepehupák, kanyarok

És fel is bukkant az első cél a távolban!

 Egy gyönyörű fa a parkolóban

 És a lényeg: The Remarkable Rocks
(Kábé: A Figyelemre Méltó Sziklák - és tényleg!)

 Igyekszünk közelebbről is szemügyre venni

Még egy fura hupli útközben

Alison már fel is mászott

Kifejezetten szürreális, akár egy Dalí festmény

Elképesztő színekkel

És elkészült a nyaralás utolsó lábszelfije is :)

 Váó. Egyszerűen csak váó!

Kukk, avagy Márti belemászik a sziklába :)

Információs tábla hívja fel a figyelmet az elmúlt száz év változásaira

Persze mi is elkészítettük a referenciaképet :)

Megint bemásztam valahova, majdnem ott is maradtam...

 :)

 Integetünk a Világ Tetejéről

 Lefotózok

 Lefutok

 Búcsúkép

Megálltunk még egy kilátóban, háttérben a kövek,

előtérben Alison + Marta :D

Tovább indultunk nyugat felé, közben egyre csak gyülekeztek a felhők (a változékony jelző csak egy enyhe utalás arra, milyen napunk volt...), mire megérkeztünk az Admirals Arch-hoz, úgy fújt a szél, hogy fel sem engedtek a világítótoronyba...

Alulról azért megnéztük

Lekukkantottunk a parkoló szélén - szép szép, de mitől van ilyen büdös?!

 Hát kérem az új-zélandi medvefókáktól!!!

(New-Zealand Fur Seals)

 Jobbra nézve már látszik a boltív (a fekete lyuk a sziklában)

Aztán a kocsiban ülve és zenét hallgatva vártuk meg hogy továbbvonuljon a zivatar, magunkra vettünk mindent ami nálunk volt (részemről a hosszú nadrág sajnos nem tartozott ide...), és bátran nekiindultunk a lépcsőrengetegnek, lefelé az Admirális Ívhez.

 Így tör át alatta a víz

 Lefelé menet

 Maga az ív, a hullámok és a szél formálták, még a cakkokat is!

 Itt is akadtak fókák bőven

 Sokáig nézegettük őket, és igazi szappanoperát írtunk a kapcsolataikról 

és a háttérsztoriról, amit főleg az inspirált, milyen csúnyán bánt mindenki 

egy szegény fókabébivel, aki az anyukáját kereste kétségbeesetten...

Nem pont addigra sütött ki a Nap, mire továbbindultunk?!

A nemzeti park főhadiszállásán ebédeltünk (én egy isteni finom halburgert!) és szusszantunk egyet, kiokosodtunk kőzettanból, aztán a vagy tucatnyi innen induló sétából kiválasztottuk a Heritage Walk-ot.

 Kiszáradt fák,

 kiszáradt fák mindenütt!

 És kenguruk a fűcsomók között :)

 Nicsak, csak nem egy fa megint?

 Rózsaszín papagájfélékkel díszítve :)

Elhagyott farm, idilli környezetben

 Újabb óriás

Ez pedig egy vénember, emlékeztek még, ez az az őrült ausztrál fűfa, 

 ami évente csak egy centit nő...

A legnyugatibb csücsökben kinéztünk még egy csodaszépnek mondott világítótornyot, lecsekkoltuk a térképen, még simán beleférhet mielőtt zár a park (ami amúgy 5-kor történik, noha 8-ig simán világos van...). Miután vagy negyed órát zötyögtünk 5 km/h-val olyan úton, hogy a cd-lejátszó sem bírta akadozás nélkül, ezt a vállalkozásunkat inkább feladtuk, és újabb kihívás után néztünk: 5 előtt (a szigeten majdnem minden 5-kor zár...) odaérni a szállásunk melletti kisboltba és feltankolni borból :) Örömmel jelentem, hogy ez sikerült is!!!

Ha már tegnap nem sikerült kijutni a partra, most kis kerülővel ugyan, de autóval leküzdöttük az akadályokat. Maga a strand nem volt nagy szám, de mi nagyon jól éreztük magunkat :)

 Vivonne Bay Beach

 Persze úgyis a társaság a lényeg!

 És az alkohol, tenné hozzá egy igazi ausztrál :)

Kicsit később Alison arra is rájött, hogy a borosüveg cuki cicinyomokat hagy a homokban :) 

Azt hiszem ez jól jelzi előre is, milyen kellemes kis esténk volt, amihez amúgy egy helyi idegenvezető, Johnny is csatlakozott, hármasban hajnalig grilleztünk-iszogattunk-mókáztunk, mondanom sem kell, másnap nem sikerült még reggeli előtt megismételni a kajakozást...

Kangaroo Island - Day 1

A keddet szuvenírvásárlással és búcsúsétával töltöttem, aztán este beugrottunk Alison szüleihez elhozni az apukája négykerékmeghajtású szuperkocsiját, ahol Alison körbe is vezetett - a túra felért egy kastélylátogatással, eszméletlen milyen palotában laknak!!! Nem is csoda hogy régebben még esküvőket is rendeztek itt! Szóval elhoztuk a járgányt, megejtettük a búcsúvacsit a BBQ City-ben (ahova Alison az első estén vitt), megbotránkoztunk a Melbourne-ből érkező híreken (Alisonék egyik alkalmazottja  (mint később kiderült csalási szándékkal megrendezett) öngyilkossággal kísérletezett a gyár parkolójában), és hajnalban már ágyba is kerültünk.

Másnap nem meglepő módon kevésbé kipihenve ébredtünk, délelőttre csak eldőlt hogy Alisonnak nem kell Melbourne-be repülnie, így elindulhattunk a Kenguru Szigetre! Bár a következő három napban személyi asszisztenst játszottam, ahol csak akadt térerő...

A szigetre Cape Jervis-en keresztül vezet az út, odáig szépen leautókáztunk, egy idő után a tengerparton kanyarogva, többek között a Pine Road-on:

Ritka látvány a tűlevelű Ausztráliában, de nem csúnya

A kikötő és a kompút nem volt kifejezetten látványos, 

de az érkezési oldal, Penneshaw városa annál inkább :)

Vivonne Bay-ben foglaltunk szállást, a déli part egy pöttömnyi, igaziból egy benzinkútból, egy kisboltból és egy kempingből álló településén, először ezt kellett elfoglalnunk (a szállást amúgy a várakozásokkal ellentétben már első látásra megszerettük, pihepuha ágyak, tiszta fürdőszoba, hatalmas társalgó és terasz, és persze ide is szabad bejárásuk van a kenguruknak!).

Odakanyargunk

Lustálkodni természetesen nem volt időnk, gyorsan lecuccoltunk és már robogtunk is tovább a Fókaöbölbe (Seal Bay), mint a neve is jelzi, fókákat nézni.

 Úton a kilátóhoz

Azok az apró barna izék a víz közelében a fókák

Ott már látszik a közelebbi platform

Egy-kettő alattunk is napozott

 Mi persze beneveztünk egy idegenvezetésre!

Visszanézve hol jártunk az előbb

 Aki szemfüles, észrevehet egy árnyékban hűsölő példányt a kilátó alatt

No most már kivehetőek :)

Ilyen közel merészkedhettünk hozzájuk!

Sokat meg is tudtunk róluk, mit esznek, hogy vadásznak, mikor szaporodnak, meddig élnek, mikor barnulnak be vagy épp világosodnak ki, nagyon érdekes is volt, de azért tesztet nem írnék belőle ;)

Tipikus viselkedésmintákat is láttunk, például csetepatét,

teljes punnyadást,

erőfitogtatást,

és udvarlást :D

(ami általában erőszakba megy át, de ennek nem voltunk tanúi...)

Hazafelé megálltunk a Little Sahara nevű homokdűnénél, amit én nagy lelkesen meg is másztam, mégse lát minden nap az ember sivatagféleséget...

 Szélfútta csíkok

 Sandboard nyomok

 És a lábnyomaim :)

Mint már említettem, egy mikroszkopikus kis helyen laktunk, így vacsorázni a legközelebbi (értsd, 30 kilométerre lévő) pub-ba mentünk, Parndanaba.

 Ez a palacsintaszerű előétel állítólag helyi specialitás, a neve asszem KI Haloumi

Fish and chips a sziget híres halából, a KI Whiting-ból

Már erősen lemenőben volt a Nap, sietni kellett hazafelé, mert ilyenkor élénkülnek fel igazán az állatok, és főleg a kisebb utakra gondolkodás nélkül kirohannak, kész életveszély sötétben vezetni. Négy szemünk az úton, 20 km/h maxsebesség, de jutalma is lett az óvatosságnak:

 Láttunk hangyászsünit!!!

Sőt, egy másodikat is!

Aztán a kocsiból még egy harmadikat is, bár róla már nem készült fotó... Hazaérve örömmel láttuk, hogy még nincs koromsötét, és az a hír járta, hogy ilyenkor itt is látni hazatérő pingvineket a parton, a strandra igyekeztünk hát. Egy idő után persze az orrunkig se láttunk, és rendes lámpa helyett is csak egy mobil volt nálunk, arról nem is beszélve, hogy bár lelkiismeretesen követtük a kék nyilakat, az út egyre csak szűkebb lett, a tenger pedig még mindig a távolban morajlott... Amikor pedig egyre gyakrabban hallottunk mindenféle állatot mocorogni a fák között, végül is szégyen szemre feladtuk és visszasiettünk. Másfél óránkba került a kiruccanás, de semmi bajunk nem lett :)  Nagy szerencsénket megünneplendő az este hátralevő részét a biztonságos teraszon töltöttük borozgatva, majd ágyba bújtunk, és fáradtság ide vagy oda, még pár órát sutymorogtunk :)