Foz Douro és Aveiro

Reggel könnyes búcsút vettem Hugo-tól és Pipa-tól, és Santo Tirso felé indultam. Útközben volt egy 45 perces átszállásom Lousado-ban, ahol egy szuperkedves pasas, aki a vasúttörténeti múzeumban dolgozik, elirányított a kávézóhoz, közben csomagmegőrzött és a végén még brossúrát is kaptam Portugália legszebb vasútvonalairól :D

Santo Tirso-ban már várt Frank és Melanie, kocsiba pattantunk és meg sem álltunk Portóig, a Douro folyó torkolatáig.

Mindössze két napja körülbelül 12 méteres hullámok mosták itt el a partot, a pusztítással voltak tele a hírek (még sebesült se volt, de a víz autókat is besodort az óceánba!)

Persze én lelkesen fotózkodtam a hullámokkal,

sőt a világítótoronyba is felmásztam!

Aztán autós városnézés következett: át Gaia-ba, oda-vissza kocsikáztunk a hídon, hogy mindent megcsodálhassunk. Egy pláza tetején ebédeltünk gyorsan

(gyönyörű kilátással Portóra!), és már úton is voltunk Aveiro-ba.

Aveiro nagyon hangulatos kisváros, főleg az óvárosa, tele pálmákkal és színes házakkal.

Ahogy a Nap előbukkant, még egy hajókázásra is beneveztünk a csatornákon. A csatornák amúgy tele vannak szépséges csupaszín fahajókkal,

rajtuk néha vicces festésekkel és még viccesebb kapitányokkal :)

Láttuk a belvárost, 

a sóföldeket,

sőt még vezethettünk is :)

Lemenőben a Nap

Már alkonyatkor kezdtük meg a kihagyhatatlan templomtúrát:

katedrális,

kolostor

és még vagy három-négy templom és kápolna, ami épp útba esett az autóhoz menet :) Este pedig már finom vacsora után Luso-ban hajtottuk álomra a fejünket.

Guimarães

Fura jelenségre ébredtünk reggel: sütött a Nap Bragában!!! Még előző nap kinyomoztuk az egyetemeket összekötő buszt (a napi 2 hivatalos busz 24 euróért vitt volna oda-vissza, ez mindössze 2,20 volt!), úgyhogy semmi sem tarthatott vissza, hogy Guimarães-be látogassak. Úgy fest a portugál élethez hozzátartozik az eltévedés, így az én portugál napjaimhoz is: noha a város nem éppen nagy, több mint egy órát bolyongtam, mire megtaláltam (két helyi segítségével, kézzel-lábbal magyarázva) a Turismo-t, és szereztem térképet. Ezután bóklásztam még egy kicsit az óvárosban, majd beültem reggelizni egy icipici helyre, ahol sikerült (portugálul!) tejeskávét és a tipikus portugál édeskenyérből készült melegszendvicset rendelnem :)

Közben rendületlenül váltakozott az időjárás a borús-esős-napos szentháromságban, kivártam egy napos periódust és újra nyakamba vettem a várost.

Ugyan lassan már templom-túladagolásban szenvedek, azért csak nem tudtam elmenni az Igreja de Saõ Francisco mellett, és milyen jól tettem! 

Egyrészt tök jól néz ki belülről, másrészt pedig újabb tüneményes portugál emberrel találkoztam :) Már épp kifelé tartottam, amikor leszólított egy férfi, hogy nézzem meg a sekrestyést is. Bár közös nyelvet nem találtunk, valami nagyon fura portugál-német-angol-ukrán-cseh-francia keveréken klasszul elbeszélgettünk, és még a kolostoron is körbevezetett. Hatalmas mosollyal az arcomon indultam tovább, egyből bele is botlottam

egy cipőpucolóba

és az "Itt született Portugália" falba - a legenda szerint ugyanis Guimarães-ben született az első portugál király, I. Afonso.

Épp az egyik cuki teret fotóztam a hirtelen kitörő napsütésben, amikor egy bácsika úgy döntött, rögtönzött kiselőadást tart nekem a város történetéről, látnivalóiról. Olyan lelkes volt, nem volt szívem félbeszakítani és megmondani, hogy egy mukkot sem értek abból amit mond...

Guimarães az óvárosán kívül (ami amúgy UNESCO világörökség része), a váráról híres, persze én is megnéztem magamnak:

Be is lehet menni, bár sajnos a várfalra építkezés miatt tilos felmászni, de azért így is tetszett. A szomszédságban áll (minő meglepetés!) egy újabb templom,

ezúttal Szent Antalnak ajánlva, és egy palota is. Kiállítás is van benne, de úgy gondoltam a

legomodellnél többet úgy sem mutathat, így inkább kiültem egy padra és élveztem a napsütést. Újabb melegszendvics és tejeskávé után úgy éreztem, Guimarães már nem tartogat számomra több csodát (a Monte da Penha-t még jó lett volna megnézni, de télen sajnos nem működik a libegő, én meg térkép nélkül nem mászok sűrű erdős hegyeket), úgyhogy visszabuszoztam Bragába és sziesztáztam, míg Hugo haza nem ért.

Porto

Reggel fogtam magam, elvonatoztam Portóba és lelkesen igyekeztem az idegenvezetésre. Már a találkozóhelyre menet elázott a cipőm, így a napot zokni és gumicsizma vásárlással kellett kezdenem :) Na jó, akkor nem tűnt ennyire viccesnek, de így utólag mindenképp jár a szmájli :)

A szakadó eső ellenére három dél-koreaival vállalkoztunk a délelőtti free walking tourra; vezetőnk, Sergio igencsak kitett magáért, mi pedig kitartóan küzdöttünk az elemekkel. Végül egész sok mindent láttunk/hallottunk:

- Harry Potter könyvesbolt, azaz ez adta az ihletet a könyvbeli könyvesbolthoz

(háttérinfó: J. K. Rowling 3,5 évet élt Portugáliában, például ezért is nevezik az egyik feketemágust Salazarnak, a portugál diktátor után)

- Super Bock sör: a helyiek nagy büszkesége

- Sao Bento pályaudvar: egyike a világ három legszebb pályaudvarának

ottjártunkkor is épp esküvői fotózás zajlott

- ki is láttunk párszor, de az időjárás miatt se érdemes se biztonságos nem volt elővenni a fényképezőt...

- útközben sok tök jó graffiti ugyanattól a művésztől, akinek sajnos nem jegyeztem meg a nevét :(
- amúgy a kötelező törilecke a városról, Portugáliáról, templomokról

Aztán sétáltam egyet a Douro partján, találtam még egy cuki bagoly-graffitit

és véletlenül belebotlottam egy 3D ART kiállításba ahol egy órán keresztül lelkesen pózoltam a festmények előtt :)

Segítséééég!!!

Ezután elérkezettnek láttam az időt a helyi kötelező étel, a franzesinha megkóstolására, bevetettem hát magam egy kisvendéglőbe és száradással egybekötött lakmározást rendeztem. A franzesinha sajna se nem ízlett, se nem egyezett a gyomrommal, de időközben elállt az eső és a folyóparton egy nagy sétával szellőztettem ki a fejem.

Az Eiffel által épített I. Luis hídon átkelve a híres portói panorámát is megcsodáltam, és végérvényesen eldöntöttem, hogy ezt nyáron is látnom kell.

A következő túrára a reggeli kávézómban készültem, tejeskávéval és egy újabb, ezúttal finom helyi specialitással, broa de mel-lel. A délutáni túra már esőmentesen zajlott egy német lány, Svea vezetésével. Nézzük merre jártunk, mit tanultunk:

- természetesen a már fent is említett könyvesboltnál
- II. Peter szíve mindig Portóban marad - szó szerint!
- Avenida de Anidos, végén a városházával

- a sörreklámos torony, Porto legmagasabb pontja

- mókás nevetős szobrok

- angol kórház

- két összeépített templom, köztük a zöld ajtó a világ/Európa/Portugália (idegenvezetője válogatja, ki mit állít) legkeskenyebb háza

- egyetem
- I. világháborúban elesettek emlékműve

-újabb menő graffitik (nem, még mindig nem emlékszem a művészre...)

- az estet pedig két szuper kilátóponttal fejeztük be, ahonnan a már kivilágított várost csodálhattuk meg.

Braga

Reggelire most is tipikus helyi sütit kaptam, ez épp Mézes kenyér fedőnévvel futott. Mivel Hugo egy bútorboltban dolgozik, a vasárnap sem szent neki, de szerencsére a délelőttöt szabaddá tudta tenni nekem, így a barátnőjével hármasban kiruccantunk a szomszéd hegyekbe, templomot nézni:

először a Bom Jesus templomot,

világhíres lépcsősorával.

Az igazi hardcore zarándokok térden másznak fel, én végül a sima lépcsőzést választottam, míg házigazdáim a szemerkélő esőre való tekintettel kocsiba ültek.

Maga a környék is nagyon romantikus, vízeséssel, tóval, parkkal, (jezsuita tortával :) ) és egy varázslejtővel, ahol felfelé gurulnak az autók!!!

A köd és eső ellenére sem csüggedtünk, mentünk tovább, ezúttal a Sameiro templomhoz.

Sajna kilátni itt sem lehetett, pedig állítólag a felhő mögött már az óceán is befigyel!

A várost védő angyalok azért szorgalmasan őrködnek,

bár van ahol a felső felük már hiányzik :)

Ezek pedig pont úgy néznek ki, mint a Doctor Who gonosz, harcos angyalszobrai - brrr...

Gyors ebéd után Hugo munkába, én városnézőbe indultam. A helyi tourinfonál lehet idegenvezetést rendelni, ezen a szép esős januári napon csak én voltam ilyen vállalkozó szellemű, úgyhogy privát vezetőm volt, Isabel személyében. Braga az egyik legvallásosabb portugál város, ráadásul érseki székhely, ennek megfelelően úgy nőnek itt a templomok, mint máshol a gomba - mindenféle stílusban és méretben. A templomok neveit esélyem sem volt megjegyezni, és bár a túra csak szűk másfél órás volt, jól tele volt tömve infóval/érdekességekkel, ebből következik most egy ízelítő:

a középkori városfal köveit a kőfaragó mester emblémája díszíti

 - ugyanis kövenként kaptak fizetést a nap végén

szobrok az érsekség tiszteletére

Santa Barbara kert, háttérben a ma már könyvtárnak használt érseki palota

városháza

városkapu

"álkapuk": a Passió egyik lépését ábrázoló festményt rejt, 

12 van a városban, a húsvéti körmenetkor nyitják ki

keskeny utcácska; régi városfalhoz tapasztották a keskeny házat, 

így egy falat nem kellett megépíteni és kevesebb adót fizettek

Santa Maria de Braga Sé: Portugália legrégebbi katedrálisa, már a 11. században celebráltak itt misét, belülről csodaszép (brazil arany); innen indul a Bragából induló Caminho

magántemplom is akad

Igreja de Santa Cruz: ha a falán (facade) valaki meglátja a két barcelosi kakast

 = vissza fog térni és ebben a templomban házasodik

december 24-én összegyűlnek a helyiek az utcán inni és banánt enni :)

Ezután tartottam egy kis pihenőt a Frigideiras do Cantinho-ban, és még egy királykenyér is lecsúszott mielőtt továbbindultam még egyszer megcsodálni a karácsonyi fényeket,

ezúttal zenei aláfestés mellett.

Otthon pedig - meglepetés! - tőkehalvacsora várt, karácsonyi sütivel és filmezéssel kiegészítve :)