Az őrület befejeződött

Azért búcsúzóul még egy kép felülnézetből

Ghost Walk

Ma este Ghost Walk-on vettünk részt, ami nem más, mint egy kis séta a városban egy kalapos-sétapálcás pasassal, aki saját bevallása szerint médium, és hallgatni az elképesztőbbnél elképesztőbb és véresebbnél véresebb sztorikat a város kísértetjárta házairól. Hát, ha a százada igaz annak, ami állít, ez egy elátkozott város :)

Nem volt rossz amúgy a kirándulás, csak rém hideg volt, és bár az utolsó állomás egy bárban volt (ahol amúgy pontosan 7 kísértet él, 5 aki ott halt meg, és 2 aki véletlenül arra járt egyszer, és annyira jól érezte magát, hogy ott maradt), hiába ültünk a radiátor mellett, a lábujjaink továbbra sem óhajtottak kiolvadni... Persze minden bizonnyal ez is csak a kísértetek miatt volt, nemrég ott jártak egy Ghost Club-bal, és mindenféle méréseket végeztek, és kiderült, hogy a kísértetek helyén pontosan 3 fokkal hidegebb van, mint amúgy a szoba hőmérséklete...

Rengeteget blöffölt amúgy a bácsi (meg a felesége, aki csak a bárban csatlakozott hozzánk, mert mint volt szíves beavatni minket, a gyomra nem bírja a tejet, és olyan hasmenése volt, hogy csuda), hogy a legutóbbi csoport miket tapasztalt, el is határoztuk páran, hogy ha épp ráérünk, eljövünk a következő túrára is, és lecsekkoljuk hogy ugyanazt a szöveget mondja-e :) Szóval kissé szkeptikusak és kissé náthásak vagyunk azóta, de most már tudjuk, hogy ha egy boltban lopással vádolnak meg minket, csak azt kell mondanunk, hogy biztos a boltban bohóckodó szellem űzött tréfát velünk, és akkor az eladók mosolyogva, vállveregetve elengednek minket, hogy bizony, William már csak ilyen, máskor is ezt szokta csinálni :)

Lassan tényleg tavasz :)

Tegnap délután azért esett egy kicsit az eső, biztos ami biztos, de ma már tényleg tavasz van! :) (na jó, délután 5-től már megint rém hideg van, de hetek óta először nem esett valami szmötyi és nem fújt a szél, úgyhogy megszavaztuk, hogy ez már tavasz :) )

Egy kis bizonyíték: (a képek már este készültek, bocsánat a tökéletlen minőségért)

A mai ébredésem azért nem volt valami kellemes, reggel 9-kor valaki ordenáré módon elkezdett dörömbölni kis folyosónk összes ajtaján. Sonjával mi kaptuk össze magunkat leghamarabb, és álmos képpel, pizsamában kikukucskáltunk, mire egy lendületes hölgyemény letámadott minket, hogy mindjárt jön a takarítónőnk (aki kéthetente takarítja a konyhánkat), úgyhogy leszünk szívesek kissé összekapni a konyhát, vigyük le a szemetet, rakjuk rendbe az üvegeket, takarítsuk ki a mosogatót, és amúgy is, halszag van a konyhában. (Az elmúlt 2 hétben senki nem evett halat...) Még félálomban is éreztük az iróniát, hogy ki kell takarítanunk a takarítónő előtt, de hát itt nincs mit tenni, ha a néni bepanaszol minket hogy rendetlen a konyha, akkor extra takarítást rendelhetnek el, amit nekünk kell kifizetni... Szóval szépen pizsiben lehordtuk a szemetet, amit a nénikénk a ház előtt cigizve nézett végig, egyszóval belopta magát a szívünkbe :)

Azért a napsütés hamar kárpótolt a traumáért, ráadásul step órával kezdtem a napot, aztán szokásomhoz híven a Western Parkban ebédeltem, és ezúttal képeket is készítettem:










Utána részt vettem az első gyakorlati órámon, pontosabban 50 percen keresztül tettem úgy, mintha R-ben programoznék :) Azért nem volt rossz, egészen várom már a csütörtöki órát, és rájöttem, ha Jeremy-nek (a tanárunk, akiről panaszkodtam hogy sose értem) csak 1 emberhez kell beszélnie, akkor nem izgul, és egészen érthető, úgyhogy legközelebb tuti kisajátítom :) Az óránk amúgy a Firth Court nevű épületben volt, a fönti jobb oldali képen az látszik a háttérben, nagyban pedig így néz ki:

Legszívesebben azt füllenteném, hogy ide járok egyetemre...

...de valójában itt lakik a matek intézet

És már mindjárt el is érkeztünk a mosthoz, már csak egy "aprócska kis intermezzó" van hátra: este Mary-vel, Maggie-vel, Denise-szel és Blake-kel norvég népzenei koncerten voltunk a Firth Courtban (ld. fent), és teljesen beleszerelmesedtünk! 4 pasas meg 1 leányzó jött egyenest a Norvég Zeneakadémiáról, ketten valami hegedű-szerűséggel, egy meg valami tangoharmonika-féleséggel nyomta, a párocska meg időnként táncolt, de legjobb a srác szólótánca volt: olyasmi trükköket csinált, mint az orosz balettosok mikor néptáncolnak, hát csak kapkodtuk a fejünket és csapkodtunk össze a tenyerünket :)

Good Morning, Sunshine! :)

Bizony ám, tökéletes időzítéssel hétfő reggel beköszöntött a tavasz! (Aztán délután le is lépett, de ez nem homályosította el a reggeli örömömet, hogy már másodjára látom a napot Angliában :) )

Az a nagy helyzet ám mostanság, hogy annyi minden történik, alig van időm leírni. (még megélni is nehéz :) ). Szóval hétfő. Szép szokásosan egyetemre mentem, de hogy azért valami pláne is legyen a sztoriban, az egyetem úgy döntött 4 napra megszűnik normálisnak lenni :) Múlt héten ugyanis befejeződött a jelölés, és megkezdődhetett a kampány: csütörtökön lesz a diákelnök-választás! Egyik ismerősöm sem tudta megmondani, mit is csinál pontosan az elnök, vagy a sport-alelnök, vagy a nőkért-felelős-alelnök, vagy a kreatív-alelnök, mert hát itt lényegében mindent a több száz egyesület szervez, mégis mindenki elnök és alelnök akar lenni, aminek folyamatos szórólapozás, fura-jelmezben-mászkálás, gitározás, tamtamdobolás közepette igyekeznek hangot adni. Íme egy kis ízelítő a cirkuszról:

Egyetem után szépen bevackoltam magam a könyvtárba tanulni, szorgosan csinálgatom ám a házikat, és csak az idő felét pocsékolom el bámészkodással :)

Na hát azért nem mentem ám haza, mert délután meditálni mentem, úgyhogy most frusztrált és ideges vagyok :) De most komolyan, képzeljetek el egy meditációs kurzust, ami úgy kezdődik (10 perc késéssel) egy pöttöm szobában, 40 (!) embernek, hogy vegyük le a cipőnket... Aztán röpke fél órát kellett volna koncentrálnom a légzésemre, miközben legszívesebben levegőt se vettem volna, de ha már lélegeztem is, mert hát csak van bennem életösztön, koncentrálni végképp lehetetlen volt: egyrészt mert a szomszéd teremből valami esküvő-csapatépítő tréning-fogócska keverék hangorkán szűrődött át, másrészt a csajszi legalább kétpercenként megszólalt, hogy és akkor most csak a légzésünkre koncentráljunk, és teljesen zárjuk ki a külvilágot... Hát asszem jövő hétfőn nem megyek.

Utána a szokásos hétfő esti Choc Soc szeánszra voltunk hivatalosak, ezúttal fondü készült, ahol is megtanultam, milyen jó a csokis mályvacukor és sós csipsz, a többiek meg megkóstolták a csokis ananászt :) Nem hiába keltem fel :)
Hazafelé botlottunk bele a jobb oldali képen látható szinte mézeskalács-házikóba, egy pici kis viskó a város közepétől nem is messze, több száz különböző kerámiával felturbózva (akik voltak Chrisnél a nyáron, azoknak mondanám, hogy hatványozottan durvább volt mint a szemközti ház a kertitörpe-gyűjteménnyel!), ráadásul semmiféle cégért nem találtunk, úgyhogy erősen él bennünk a gyanú: valami megszállott lakik ott... Nem is mertünk több képet készíteni vakuval, de egyszer még visszamegyünk világosban :)

Aki kíváncsi...

... izomláza lesz :) Szóval kipróbáltam a Fab Abs nevezetű csodát, ami hát konkrétan 30 perc tömény hasizomgyakorlat, bemelegítés, szünet, nyújtás nélkül! Ráadásul úgy tűnt a többi kábé 30 résztvevő ezzel tökéletesen tisztában volt, és önként vállalta mindezt vasárnap délelőtt, hát azért mindennek van határa... Mindenesetre lehet megyek jövő héten is, ha addigra végre fel tudok kelni segítség nélkül az ágyból :)

Haskockásítás után csak úgy levezetésképp futottam még egy kicsit (figyelitek milyen fit vagyok mostanában?), aztán teljesen kipurcanva és kimelegedve úgy döntöttem, megint a parkban ebédelek (almát és banánt, mert nem számítottam rá, hogy ilyen éhes leszek...), ahol is új barátokra tettem szert, Stella-ra és Blade-re, a két gyönyörű rottweilerre :)

Utána már megint kóruspróbán voltam, ezúttal a Raymor Lounge-ban (ahol az indie-buli volt pénteken), ami hát azzal a hátránnyal járt, hogy nem vetítették ki a szöveget, hanem hallás után kellett tanulni, ez még csak hagyján, de a szomszéd teremben/pub-ban épp meccsnézés zajlott! Nem tom milyen sportot néztek, de valszeg nem focit, mert kábé ötpercenként üvöltöttek magukból kikelve. Ilyenkor mi viszonzásként sikítottunk egy magas C-t, jól elvoltunk :) Ja és kérem szépen a tavaszi szünet elején koncertezni megyünk, még pedig Bristolba! Ezt a tökéletes egybeesést! :) Már megy az egyeztetés Rebekah-val (a házigazdám volt, mikor ősszel 2 hétig ott voltam), hogy maradok még náluk pár napot, alig várom már :)

Apróságok folyt.

Mivel nagy esemény mostanság nem történt, engedjétek meg hogy folytassam a szösszenetek sorozatát, sajnos továbbra is illusztráció nélkül, de ígérem hamarosan megint rákattanok a fényképezésre! :)

Bummit

Ez a kedvencem épp :) S hogy mi is ez? Kérem szépen jótékonysági stoppolás. A szabály a következő: egy hét alatt el kell érned a célvárosba, maximum 15 font útiköltségből, egy előre megadott város kötelező érintésével. Mindeközben pedig össze kell szedned 200 fontnyi szponzorálást, különben beváltják az indulásod előtt letétbe helyezett 2 darab 100 fontos csekket. (A nevezési díj amúgy 75 font, ez tartalmaz 2 éjszakányi szállást és egy ünnepi vacsit érkezéskor). Idén 2 darab 350 fős turnus indul a tavaszi szünetben, és most kapaszkodjatok meg, a célváros nem más, mint BUDAPEST!!! :)

(mj.: a dolog eredetét 2 őrült diákra vezetik vissza, akik nem is tudom hány évvel ezelőtt 15 fontból eljutottak Sheffieldből az Egyesült Államokba, majd az utazásra el nem költött pénzt felajánlották asszem valami rákellenes egyesületnek. A következő pár évben a feladat az volt, ki milyen messzire tud eljutni egy hét alatt, mostanában meg hát ez a társaságibb forma a népszerű.)

Fitness Classes

Kísérletező kedvem kiterjed a különböző fitness órákra is, szerdán pilatesen voltam (sajnos nem volt valami jó...), tegnap pedig az osztrák lakótársammal, Piával (igen, tudja hogy a neve alkoholt jelent :)) kipróbáltuk az 50/50 fantázianévre hallgató órát. Hát, nem jöttem rá hogy miért ez a neve, de gondolkodni se nagyon volt időm, 60 percem keresztül ugráltunk, futottunk, néha súlyzóval megspékelve, örültem ha levegőt tudok venni... Szóval nagyon élveztem :) Holnap Fab Abs-re megyek, ezúttal megpróbálom elcsípni az oktatót, hogy ez mit is jelent, és majd elmesélem!

Tegnap

Szóval mint már mondtam, voltam 50/50-en, meg hát egyetemen, aztán szépen hazamentem és tonhalsalátát ebédeltem, eddig semmi izgi, de aztán hívott Mary, hogy éppen most foglalnak szállást Londonba, és ha szeretnék csatlakozni, menjek át és foglaljam le velük együtt. Úgyhogy április 5-10: London, Baby! :)
Szokás szerint késve indultunk el Maryvel a kóruspróbára, ugyanis beléptünk a Sheffield University Gospel Choir-be! Nagyon muris próba volt, bemelegítésnek valami makaréna-szerű koreográfiát tanultunk, meg tüdőkapacitás-versenyt rendeztünk, aztán beénekeltünk rendesen és kezdődött a komoly rész. Mi Maryvel az altba kerültünk, nagyon jó kis csapat, ami nekem kicsit nehéz, hogy kotta nélkül, csak úgy hallás után tanulunk, de hát majd csak belejövök. Valamiért holnap délután extra próba is lesz, már alig várom :)
Aztán írt Maggie, hogy az egyetem bárjában valami indie-pop-punk (ők találták ki, nem én!) buli lesz 9-től, ráadásul az első ilyen buli pont 13 éve volt, úgyhogy még torta is lesz. Ez utóbbi hír némileg megnyugtatott, mert hát nem vacsiztunk, szóval egyből oda mentünk, és 2 cider társaságában bevackoltuk magunkat az egyik sarokba, és nagy röhögések közepette vártuk a többieket. És vártuk. És vártuk. Aztán Pia megérkezett. És aztán tovább vártunk. És táncoltunk. És tortát ettünk. Aztán megérkeztek a többiek (remélem érzékeltétek, hogy ez nem pont 9-kor történt), de már nem engedték be őket, elfogytak a jegyek. Bumm. Végül még maradtunk egy kicsit hármasban, mert nagyon jó volt a zene, csak egyre hangosabb lett, és tényleg iszonyú tömeg volt. Úgyhogy szépen hazasétáltunk, és közben röviden összefoglaltuk Ausztria és Magyarország történelmét és politikai helyzetét Marynek (aki amúgy részben történelem szakos), nagyon jó kis este volt! :)

Ma

Ma amúgy Leeds-be szerettem volna menni, de mire eldöntöttem hogy megyek, elfogytak a jegyek :( Úgyhogy picit szomorú voltam, de legalább aludtam egy nagyot, és mostam (szomorú, de 1-2 kivétellel az összes ruhám belefér egyszerre a mosógépbe...), na meg hát palacsinta-partit szervezek, nemsoká neki is állok rendberakni a konyhát, úgy fest 15-20 vendégünk lesz, remélem elég kaját vásároltam :) Ötletek hogy mivel lehet még palacsintát tölteni, ha már úgy érzed minden elfogyott? :)

Apróságok

Pletyka

Hogy mik nem vannak! :) Képzeljétek a Stanage-ben (a háztömbben ahol lakom) az a pletyka terjeng, hogy kedden értem jött a mentő, de szerencsére nem voltam olyan nagyon rosszul, a saját lábamon mentem le hozzájuk. Ha esetleg a szóbeszéd Magyarországig is eljutott volna, megnyugtatásul közlöm: élek és virulok, és legjobb tudomásom szerint nem vittek kórházba. Kíváncsi vagyok ki találta ki mindezt, és ha nem engem, akkor kit vitt el a mentő?

Cathedral Choir

Tegnap fél6-ra hivatalosak voltunk a szokásos szerda esti Evensongra (mi ennek a magyar megfelelője?) a Sheffield Cathedralba, ugyanis barátnénk, Maggie belépett az egyik kórusba, és tegnap volt az első fellépése! Fotók sajnos nincsenek, mert nem volt pofám a szertartás alatt kattintgatni, talán legközelebb :) Nagyon szép volt amúgy az egész, a katedrális belülről még szebb mint kívülről (erről előbb-utóbb tényleg készítek fotót), meglepően jól fűtött :), a kórus pedig nagyon ügyes volt (7 szoprán leányzó), olyan megható-felemelő volt, teljesen elvarázsolódtunk :) Családias kis este volt, a gyülekezet max ha tíz főre rúgott (és abból kilenc valamelyik énekes hozzátartozója volt), a kórusvezető szerint így is ez volt az utóbbi évek rekordja :) Szerencsére kaptunk programfüzetet, úgyhogy végig követtük az eseményeket, és még az angol nyelvű közös imába is bekapcsolódtunk. Asszem azért legalább a Miatyánkot megtanulom legközelebbre.

Apple pie

Megünneplendő az elsöprő sikert, elmentünk Maggiehez (Maryvel és Alice-szel, Maggie francia lakótársával), és hagytuk hogy Maggie almáspitét süssön nekünk :) Pontosabban hagytuk hogy kivegye a fagyasztóból, betegye a sütőbe és várjon 50 percet :). Közben jött a hír, hogy Alice összes első féléves otthoni vizsgája sikerült, valahonnan gyorsan előkerült egy üveg ausztrál rozé pezsgő, úgyhogy erre is koccintottunk :) És persze a változatosság kedvéért csokit is ettünk, ugyanis Maggie Londonban töltötte a hétvégét egy barátnőjénél, aki elvitte valami bámulatos csokiboltba, és a hihetetlen pénzköltés eredményét mi is élvezhettük: én végül a Cosmopolitan és a Polish Kitten ízesítésűeket teszteltem :)

Bizony, a csokiválogatáshoz még Menü is járt, nagyon trendi kis dobozka volt :)