Canberra Road Trip - Kosciuszko Day Two

És milyen jó hogy péntekig vártam, tökéletes kirándulóidőre ébredtem ugyanis, alig vártam hogy lehessen mászni. Irány vissza Thredbo, felvonó-jegy beszerzés és már libegek is a Mt Kosciuszko állomásra, 1927 méteres tengerszint feletti magasságra.

A nagy fejem kitakarja az Sn betűket, valójában a Havas Hegységben voltam

Már csak 6.5 km és 301 m szint, és Ausztrália tetején vagyok!!! (aki még kávé előtt olvassa és nem szeretne matekozni, Mt Kosciuszko a maga 2228 méterével mondhatja magáénak Ausztrália legmagasabb csúcsa címet, ide igyekeztem).

A túra maga kifejezetten barátságos, a sok-sok víz miatt szinte végig pallón lehet menni, nem is emelkedik vészesen és gyönyörű a kilátás. 

És igen, az ott hó. Épp olvad. Mármint még mindig. Tavaly tél óta. Mert hogy itt ősz van, ezt ne tessék elfelejteni, ezeknek a hófoltoknak a többsége valami csoda folytán túlélte a nyarat. A többi múlt hétről maradt, mert egy hete ide bizony megérkezett az első hó. No ezért hívják ezt Havas Hegységnek, és ezért van minden kempingnek külön síléctárolója, és a hirdetésben sem a légkondit, hanem a fűtést hangsúlyozzák.

 Első pihenő

 Itt még nem tudtam, de a baloldali pukli felé igyekeztem, amin a fehér hócsík van

 Gyakorlok a csúcsra :)

Lake Cootapatamba Lookout

 Itt már biztos voltam benne hogy ez a cél

 Az utolsó útelágazás

A Nap ezerrel ragyogott (meg is égette picit az orromat), jófej emberekkel találkoztam az úton, rengeteg fotó készült és bizony, sikeresen meghódítottam a csúcsot! Ami azért picit kiábrándító volt, semmi hatalmas tábla a számokkal, vagy zászló, vagy ingyen Vegemite, egyszerűen csak ott van egy jelöletlen kőkupac, hogy no ez az.

Azért biztos ami biztos fölmásztam rá

  És egy dicsőséges percre én voltam Ausztrália legmagasabbika!

Ejtőzés, fényképezgetés, szétnézés, visszaséta (ezúttal már tudtam a kilátóban hogy melyik csúcsot is kell nézni!) és jutalomból Ausztrália legmagasabban lévő éttermében, az Eagle Nest (Sasfészek) étteremben ünnepeltem gyömbérsörrel, valami isteni feta sajtos-rukkolás-sütőtökös alkotással, újdonsült barátok társaságában:

Aztán lelibegtem és hazavezettem (mármint a kempingbe), szaunáztam még egyet és aludtam egy jót mielőtt Canberrába indultam.

És ezzel vége a magányos kalandozásnak, négy nappal és közel 1400 km-rel az indulás után megérkeztem a fővárosba, hogy Maggie és Mary barátosnéimmal töltsem a hétvégét, amolyan Sheffield Reuniont tartva. Rendszeres olvasóim lehet emlékeznek rájuk, együtt tanultam velük az Erasmus alatt, mindketten jártak nálam Budapesten, aztán én látogattam meg őket Ausztráliában, Maggie-nek pedig még a szeptemberi esküvőjére is eljutottunk – most mindketten Canberrában élnek, ez inspirálta a kiruccanásomat is. És mindehhez csak négy államot kellett érinteni. Megérte :)

Canberra Road Trip - Kosciuszko Day One

Reggel még egyszer lecsekkoltam a tavat és irány a fő cél, a Kosciuszko Nemzeti Park! Röpke másfél órányira volt Thredbo, ahonnan a kinézett túrák indulnak, no itt már láttam kengurut, igaz csak egyet, és az se ugrott ki elém az útra, csak farkasszemet néztünk. Pedig most aztán nem számítottam rá, tekintve hogy hegyi szerpentinen tekeregtem, fák és fák és sűrű erdő mindenhol – igazán gyönyörű volt, de fotó nem készült, mert hát vezettem.

Kivéve ezt, de ehhez is külön meg kellett állni egy pihenőhelyen

 

És nagyon koncentráltam, meg még korán volt, és a madár se járt arra – másfél óra alatt se én nem értem utol senkit, se engem nem értek utol, és szemből is jó ha tucatnyi jármű jött, de ebbe már a motorosokat is beleszámoltam.

Megérkeztem hát épségben, még parkolót is találtam ügyesen, vettem parkbelépőt, és megtudtam hogy délutánra vihart jósolnak, lehet a felvonókat is le kell majd zárni. No villámgyorsan újraterveztem és a Kosciuszko csúcs helyett csak rövidebb túrákat vállaltam be, úgy válogatva össze őket, hogy összefűzhetőek legyenek, de eső esetén gyorsan vissza lehessen térni a faluba. A vihar végül elmaradt, és pillanatokra még a felhő is felszakadozott - nagyon jó kis sétálás kerekedett a kalandból.

A világoskék Merritts Nature Track-en kezdtem – ez volt a legmeredekebb de cserébe tele volt patakokkal, imádtam!

Aztán átváltottam a magenta Meadows Nature Track-re, ez kicsit uncsi volt de legalább nem tartott sokáig. A képeken talán látszik amúgy, hogy ez bizony nem csak gyalogos útvonal: Thredbo igazi mountain bike paradicsom, jócskán több a biciklis mint a túrázó. Ami nekem tökéletesen megfelelt, csak a kereszteződéseknél kellett jól szétnézni.

Az utolsó szakaszra, a Golf Course Loop-ra már jól összegyűltek a felhők, de azért uzsonnáztam egy jót a patakparton mielőtt továbbindultam volna:

Mennem is kellett lassan, az időjárás miatt feladtam ugyanis vadkempingezési terveimet és a következő kemping a szomszéd faluban, Jindabyne-ben volt, vagy félórányira, bőven sötétedés előtt oda akartam érni.

Sikerült is, és még egy hosszabb tóparti séta is belefért:

 Tükröződős

 Színes tükröződős

 Várjatok meg!!!

 Pici magányos pötty

 Tömörülés

Naplemente után szaunáztam egyet (ezt a luxuskempinget!) és eltettem magam holnapra.

(éjszaka azért fölkeltem pisilni és alig tudtam visszaaludni, csudaszép Tejutat lehetett látni, addig néztem míg le nem ragadt a szemem úgy álltamban, no akkor mentem csak vissza szunnyadni)

Canberra Road Trip - On the road

Vége az első negyedévnek, kalandra fel! Kedd reggel 7-kor indultam, terveknek megfelelően, jól megpakolt Mazdával, teletankkal, szemerkélő esőben, Canberra felé, egyedül.

Hál' istennek egyedül, mert azért én szép rendszeresen beiktattam pisiszüneteket, legalább nem reklamált senki :) Aztán az első komolyabb megálló: Tooleybuc, már a Viktória-Új-Dél-Wales határ túloldalán, azaz két államnyira vagyok otthonról! 

Sétáltam egyet a Murray folyó partján – ez visszatérő motívum lesz az út során, ennyi vízre én sem számítottam útközben, mégiscsak Ausztrália jó száraz szárazföldjén vágtam én keresztül.

Billabong Creek- ennek főleg a neve tetszett :)

Indulástól számított 655 km-re és 113 zeneszámnyira, Deniliguin-ben töltöttem az éjszakát, egy nyugis kis kempingben, egyedüli sátorozóként! És igen, nagyon hideg van éjszaka, sapkában aludtam :) 

De reggelre nem voltam ám egyedül, vagy két tucatnyi kenguru nézte gyanús szemekkel ahogy kikászálódtam a sátorból.

Tartottam tőle amúgy, hogy majd kell a kengurukat kerülgetni vezetés közben – na jó, nem kerülgetni, de több száz kilométer alatt bőven esélyes volt hogy egy elém kolbászol… Kengurut végül nem, de kéknyelvű gyíkot és még egy teknősbékát is láttam az úton, utóbbi fogalmam sincs hogy került oda, de annak rendje s módja szerint két kerék közé vettem és életben hagytam :)

Reggeli tóparton, aztán egy nagyobb szusszanás Howlong-ban (nem ez volt ám az egyetlen vicces nevű település, keresztül autóztam Goodnight-on is), ahol van világhíres múzeum is, de bemenni nem mertem,

mert ilyen fenevadak őrizték…

A folyópart viszont nagyon klassz volt, vagy
fél óráig lestem ahogy a túlparton tehenek isznak

Az első kitérő, amihez tényleg vagy 10 kilométerre le kellett térni egy víztározóhoz és gáthoz vezetett, a Hume Dam-hez, ami amúgy Adelaide vízellátásáért is felelős (részben), potom 2000 kilométernyi folyókanyargásnyira a várostól…

 Túloldalra tartva

 Visszanézve

 Próbáltam szelfizni, csak a zoomról feledkeztem meg...

Szárítkozó kormorán

Ez a Hume tó amúgy hatalmas (és mesterséges), a java részéből halott fák állnak ki, mint a Gyilkos-tóból, de nem lehet igazán jól lefényképezni mert szinte mindenhol magántulajdonban lévő farmok veszik körül…

Bepróbálkoztam Tallangatta városkában is, de végül csak jegeskávézás lett belőle… Viszont megtaláltam hol volt a falu eredetileg, a duzzasztás előtt (kábé 1950-es évek) ugyanis az egész települést fentebb pakolták, csak szárazabb időkben kilátszanak az eredeti utcák és némi megmaradt épületek is…

Következőnek már az aznapi szállásnál álltam meg, Khancoban-ban, ahol szintén van tó, el is zarándokoltam:

keresztül a fahéj illatú kis erdősávon (tényleg teljesen fahéjas tejbegríz illat volt),

patakokon át,

el a tehenek/bikák legelői mellett (nem kicsik ezek a fenevadak), 

 pletykapartit megzavarva,

és végül a tóparton uzsonnáztam, megvárva a naplementét (ami itt szomorúan korán van, 5-kor eltűnt a Nap a hegyecske mögött).

Aztán másik irányból is kerültem egyet, kattintottam egy képet és hazamenekültem a csípős hideg elől.

A sátram a Szivárvány utcán van amúgy, tiszta idill. Jó éjt!

ui: ezt nem fogjátok elhinni, de a kemping amúgy azzal reklámozza magát, hogy itt lehet hóláncot kölcsönözni. Hóláncot. HÓLÁNCOT. Mik vannak…