Kangaroo Island - Day 3

Mint az várható volt, nem sikerült reggel korán kelni, és a tegnapi grillmaradékot is időbe telt elfogyasztani, éppen hogy kicsekkoltunk a 10 órás határidőre. A délelőtt maradék részét a sziget belsejében töltöttük, farmokat látogattunk, szép nyugis tempóban :)

Emu Ridge Eukaliptuszolaj Főzde

A parkolóban azt is megláttuk, miért az emukról nevezték el a farmot :)

Már nem is emlékszem miért, de épp nem volt idegenvezetés, egy kisfilmet lehetett megnézni a látogatóközpontban, amit inkább szuvenírshopnak hívhatnánk amúgy. De menő volt, mert valami régi szekérféleségben lehetett ülni, amíg az eukaliptuszolaj-készítés történelmét és csínját-bínját hallgattuk :) Aztán kaptunk egy térképet a farmról, és mehettünk felfedezni. Engem persze a bájos kis részletek, és a roncstelepre emlékeztető ócskavasak hatottak meg leginkább :)

 Meteorológiai állomás

Az eredeti bolt, valaha postahivatal volt

 Mi mindenre jó az eukaliptuszolaj

 Pihenő

 Roncs 1.

 Roncs 2.

Búcsú egy hű baráttól

Aztán mi is búcsút vettünk, és már zötyögtünk is úttalan utakon 

a híres Kangaroo Island Honey keletkezési helyére.

Humorbomba a bejáratnál, kóstoló a szuvenírboltban,

sok-sok információ a bemutatóteremben,

 ötletes felirat a vécében,

és kihagyhatatlan fotólehetőség az udvaron :)

Még volt pár óránk a komp indulásáig, gondoltuk gyorsan szemügyre vesszük az északi partot is, nekiindultunk hát American River felé (ami a megtévesztő neve ellenére egy város, nem folyó!). Szerencsére a Nap is kisütött, és az út is gyönyörű volt, néha csak úgy megálltunk egy-egy pihenőben sétálni egyet.

 Ez már biza a tenger!

Csíkos

 Az első telepesek emlékműve, a háttérben Alison távolbanéz

 Ebéd,

 kilátással :)

 Bump, a helyi cölöb

 Egy társát megtaláltuk a parton is

Itt már távolodunk, de még gyorsan megálltunk egy helyes kis parkban sétálni

 Micsoda színek!

 Ez pedig már megint Penneshaw, ideje búcsúzkodni

 Az öböl a kompról

 Balra a távolban a szárazföld is fölbukkan

 Útitársaink, szegényeknek nagyon melegük volt...

 Vissza is értünk Cape Jervis-be

És a történet kerek lezárásaként a Pine Road-on robogtunk vissza, ezúttal Yankalilla-ba.

Kangaroo Island - Day 2

Reggel csodaszép zápor+zivatar kombinációra ébredtünk, jól bereggeliztünk, és míg Alison az üzleti ügyeit intézte, én kajakozni mentem a közeli folyócskára.

 Kalandra fel! Persze csak biztonságosan :)

 Indulás

Mire visszaértem, a Nap is kisütött :)

Aztán Alison is csatlakozott, és kezdetét vehette a leghosszabb napunk a Kenguruk szigetén, a Flinders Chase Nemzeti Park felfedezése.

Gyönyörű helyeken robogtunk

Hepehupák, kanyarok

És fel is bukkant az első cél a távolban!

 Egy gyönyörű fa a parkolóban

 És a lényeg: The Remarkable Rocks
(Kábé: A Figyelemre Méltó Sziklák - és tényleg!)

 Igyekszünk közelebbről is szemügyre venni

Még egy fura hupli útközben

Alison már fel is mászott

Kifejezetten szürreális, akár egy Dalí festmény

Elképesztő színekkel

És elkészült a nyaralás utolsó lábszelfije is :)

 Váó. Egyszerűen csak váó!

Kukk, avagy Márti belemászik a sziklába :)

Információs tábla hívja fel a figyelmet az elmúlt száz év változásaira

Persze mi is elkészítettük a referenciaképet :)

Megint bemásztam valahova, majdnem ott is maradtam...

 :)

 Integetünk a Világ Tetejéről

 Lefotózok

 Lefutok

 Búcsúkép

Megálltunk még egy kilátóban, háttérben a kövek,

előtérben Alison + Marta :D

Tovább indultunk nyugat felé, közben egyre csak gyülekeztek a felhők (a változékony jelző csak egy enyhe utalás arra, milyen napunk volt...), mire megérkeztünk az Admirals Arch-hoz, úgy fújt a szél, hogy fel sem engedtek a világítótoronyba...

Alulról azért megnéztük

Lekukkantottunk a parkoló szélén - szép szép, de mitől van ilyen büdös?!

 Hát kérem az új-zélandi medvefókáktól!!!

(New-Zealand Fur Seals)

 Jobbra nézve már látszik a boltív (a fekete lyuk a sziklában)

Aztán a kocsiban ülve és zenét hallgatva vártuk meg hogy továbbvonuljon a zivatar, magunkra vettünk mindent ami nálunk volt (részemről a hosszú nadrág sajnos nem tartozott ide...), és bátran nekiindultunk a lépcsőrengetegnek, lefelé az Admirális Ívhez.

 Így tör át alatta a víz

 Lefelé menet

 Maga az ív, a hullámok és a szél formálták, még a cakkokat is!

 Itt is akadtak fókák bőven

 Sokáig nézegettük őket, és igazi szappanoperát írtunk a kapcsolataikról 

és a háttérsztoriról, amit főleg az inspirált, milyen csúnyán bánt mindenki 

egy szegény fókabébivel, aki az anyukáját kereste kétségbeesetten...

Nem pont addigra sütött ki a Nap, mire továbbindultunk?!

A nemzeti park főhadiszállásán ebédeltünk (én egy isteni finom halburgert!) és szusszantunk egyet, kiokosodtunk kőzettanból, aztán a vagy tucatnyi innen induló sétából kiválasztottuk a Heritage Walk-ot.

 Kiszáradt fák,

 kiszáradt fák mindenütt!

 És kenguruk a fűcsomók között :)

 Nicsak, csak nem egy fa megint?

 Rózsaszín papagájfélékkel díszítve :)

Elhagyott farm, idilli környezetben

 Újabb óriás

Ez pedig egy vénember, emlékeztek még, ez az az őrült ausztrál fűfa, 

 ami évente csak egy centit nő...

A legnyugatibb csücsökben kinéztünk még egy csodaszépnek mondott világítótornyot, lecsekkoltuk a térképen, még simán beleférhet mielőtt zár a park (ami amúgy 5-kor történik, noha 8-ig simán világos van...). Miután vagy negyed órát zötyögtünk 5 km/h-val olyan úton, hogy a cd-lejátszó sem bírta akadozás nélkül, ezt a vállalkozásunkat inkább feladtuk, és újabb kihívás után néztünk: 5 előtt (a szigeten majdnem minden 5-kor zár...) odaérni a szállásunk melletti kisboltba és feltankolni borból :) Örömmel jelentem, hogy ez sikerült is!!!

Ha már tegnap nem sikerült kijutni a partra, most kis kerülővel ugyan, de autóval leküzdöttük az akadályokat. Maga a strand nem volt nagy szám, de mi nagyon jól éreztük magunkat :)

 Vivonne Bay Beach

 Persze úgyis a társaság a lényeg!

 És az alkohol, tenné hozzá egy igazi ausztrál :)

Kicsit később Alison arra is rájött, hogy a borosüveg cuki cicinyomokat hagy a homokban :) 

Azt hiszem ez jól jelzi előre is, milyen kellemes kis esténk volt, amihez amúgy egy helyi idegenvezető, Johnny is csatlakozott, hármasban hajnalig grilleztünk-iszogattunk-mókáztunk, mondanom sem kell, másnap nem sikerült még reggeli előtt megismételni a kajakozást...