Great Ocean Road - Day 3

Harmadik napra semmi kihagyhatatlan nem maradt, szép nyugisan megreggeliztünk: mindenféle finomságokat a tegnapi piknikről, vegemite-tal kiegészítve – ez a tipikus ausztrál kenőcscucc szigorúan megosztja az embereket: vagy szereted, vagy utálod, középút nincs. Viszont úgy fest ízlésváltozás létezik: ma reggel személyes példával bizonyítottam, hogy át lehet lépni utóbbi csoportból az előbbibe!

Sétáltunk egyet a városkában, lecsekkoltuk a strandját - az egyetlent a Great Ocean Road mentén, ahol biztonságos a fürdés – de tekintve hogy még a pulcsinktól sem szívesen váltunk meg, és az eső is csepergett néha, a csobbanást ezúttal kihagytuk.

Estére Warranbool-ba foglaltunk szállást, menetközben 2x3 érdekesnek tűnő kilátópont van, három Peterborough előtt, három utána, az előbbiekhez mentünk először.

The Arch

 A fejem mellett mintha egy másik boltív lenne

Triónk a tenger előtt

Még mindig szeretem a fákat :)

London Bridge – ez bizony tényleg leszakadt, egész konkrétan 1990. január 15-én, két turistát a világ legújabb szigetén hagyva. Pár óra múlva megmentették őket, azóta persze senki nem járt ott. (idővel a másik ív is be fog szakadni, újabb Apostolokat hozva létre – így keletkeztek amúgy a többiek is)

A másik irány is mutatós

Ez pedig már a Grotto - először azt hiszi az ember, a boltívről van szó

Aztán hogy az öböl a lényeg

Végül rájön, hogy a lépcsőkön le kell ereszkedni ebbe az üregbe

 

 Lefelé menet

 Tinny már kifelé tart

És itt bukkan fel az igazi látványosság

Csudaszép

Úton Peterborough-ba egy hirtelen ötlettől vezérelve lekanyarodtunk Timboon felé, Tinny meglátott egy Sajtfarm felhívást, ide tértünk be végül sajtkóstolni és egyúttal megebédelni. Autókáztunk még egyet a környéken, kicsit eltévedtünk, aztán megtaláltuk az utunkat, és visszacsatlakoztunk a főútra. 

És jöhetett is a következő kilátó-trió! :

 

 

Bay of Martyrs

 

 

Bay of Islands

The Boat Bay – ezúttal is a harmadik bizonyult a kedvencnek. Főleg hogy csak hárman voltunk ott, és nem átallottunk a korláton is átmászni, hogy jobban lássunk :)

Szabadság!!!

Itt is volt boltív

És gyönyörű színek

Kontraszt

Warranbool-ba érve leraktuk Yanyit a szállásánál, mi elfoglaltuk a sajátunkat, aludtunk egyet (úgy fest a délutáni szunyókálás szokásunkká vált…), aztán felfedeztük a környéket.

Legnagyobb meglepetésünkre még egy portugál hajósoknak szentelt emlékművet is találtunk, Vasco de Gama mellszobrával, kereszttel, Camoes idézettel, ahogy a kikötőre néz – ami már csak azért is különös, mert sokan jártak erre a felfedezések korában, hollandok, angolok, franciák, de portugálok pont nem. Mindegy, a kereszt jól mutat :)

Utolsó esténket ezután méltóképp ünnepeltük: a The Images nevű étterembe mentünk.

Életemben először igazi, friss osztrigát ettem!!! Nem is rossz :)

Répaleves kókusztejjel

Tenger gyümölcsei palacsinta, rákkal, kagylóval és cápahússal

Hogy ledolgozzuk a lakomát, még egy nagy sétára indultunk – ami olyan jól sikerült, hogy egy kis desszertnek is sikerült helyet szorítani: hogy teljes legyen az ausztrál ízvilág, mogyoróvajas fagyival búcsúztattuk a Great Ocean Road-ot!

Great Ocean Road - Day 2

Reggel az egyik szobatársam szabályosan letámadott, hogy mi a tervem mára, merre megyek, hogyan, ó hát kocsival, van-e hely a kocsiban, itt a száma, hívjam fel ha velünk jöhet. Szegény nem számolt vele, hogy nemzeti ünnepes hosszúhétvége van (itt most hétfőre esett a Munka Ünnepe, legalábbis ebben az államban), ezért egyrészt minden szállás tele van, másrészt az amúgy is ritka buszok még annyira sem járnak… Tinny végül jó arc volt (és még emlékeztetni sem kellett, hogy nőnap van!), így Yanyival kiegészülve most már hármasban kalandoztunk tovább.

Először is egy újabb világítótornyot, és a hozzá tartozó parkot kerestük fel:

a Cape Otway Lightstationt. 

Kilátás

Valójában ez a kis légypiszok végzi a munkát, 

az eredetit csak dísznek és a turistáknak tartották meg

A tornyon kívül távíróállomás, kilátó, bálnakukkoló, a terület őslakosait méltató emlékmű, sőt még dinoszauruszbemutató is van itt – nemrég ugyanis dínómaradványokat találtak a környéken!!!

Kicsit felhős és kicsit unalmas volt a hely, ráadásul fél órán keresztül egymást hajkurásztuk mire mindenkit összeszedtünk és továbbindulhattunk. A tegnapi klassz élmény után mára is terveztünk vízesésnézést, ezúttal az Otway Nemzeti Parkhoz tartozó Triplet Falls-t.

 

Maga a vízesés itt nem volt olyan látványos, nem is lehetett olyan közel menni hozzá, de a séta jól esett, és sok apró természeti részletet lehetett megcsodálni, amikről szerencsére Tinny-nek mindig akadt mondanivalója :)

 

 

Úton a szállásra (Port Campbell) gyorsan megálltunk egy kis hangulatkeltő kilátásra a Gibson lépcsőnél, ilyesmi vár majd ránk ma este:

 

Tinny aludt egyet, mi Yanyival bevásároltunk (aki amúgy éjszakára is velünk maradt, szerencsére egy tágas kabint béreltünk mára, így nem került az utcára), és kezdődhetett is a következő felvonás:

Loch Ard Gorge

A legnépszerűbb, és ennek megfelelően legzsúfoltabb kilátó a 12 Apostolra

 

 

A fények nem voltak épp ideálisak, és már bőven nincs meg a 12 Apostol,

 de azért nem csúnya, no. 

A legtöbben itt fejezik be a túrájukat egy naplemente megcsodálásával, de a mi ízlésünknek kissé sokan voltak itt, és amúgy is más terveink voltak: visszamentünk a Gibson lépcsőkhöz, de ezúttal nem csak kiláttunk, hanem le is ereszkedtünk a partra.

Elképesztő színek

Találó üzenet a falon

A lépcső

Szikla alulról

Lépcső alulról

Lépcső árnyék-Mártival :)

No nem csak én kattingattam

Kicsit jobbra már megy lefelé a Nap

Csudára tetszett :)

És a nagy ötlet: piknik a szikla tövében :) Mint megtudtuk, nincs ausztrál piknik crackers és (konzerv)osztriga nélkül, Tinny komolyan veszi a „nevelésünket” :)

Ilyen kilátással

Egy-két apostolféle azért itt is kiáll a tengerből

Az első csillag felbukkanásánál jó ausztrál szokás szerint mindhárman kívántunk valamit

Végül teljes sötétedésig borozgattunk, eszegettünk a parton, aztán utolsóként mi is hazaindultunk.