Clipsal 500

Mióta csak visszajöttem, tiszta káosz a környék, Adelaide felét ugyanis lezárták, hogy versenypályává alakítsák. Még az útikönyvem is megemlíti a legjobb ausztrál események közül a Clipsal 500-at, ráadásul Alison, mivel a Vili's szponzorálja az eseményt, ingyenbelépők birtokába jutott, így gondoltam nincs vesztenivalóm, vasárnap én is kisétáltam.

 Kiállítás lépten-nyomon

 És a csoda: női vécé előtt nincs sor, férfi vécé előtt 2 km :)

 Szuperkocsik is bemutatóztak, még gyorsaságrekorddal is próbálkoztak

 Aztán jött a felvonulás, valójában ilyen rácsok mögül lehetett nézni a műsort

 A versenyzők bemutatkozása

A versenyből is amúgy kábé ennyit lehetett látni és hallani, bár ez pont az egyik szünetben körbe-körbe száguldozó Forma-1-es autó

Kedvenceim a Monster Truck-ok voltak, főleg amikor ugrattak :)

 Már csak KIT hiányzott ;)

 A végére motoros akrobatika is maradt

És fülsüketítő vadászrepülő-bemutató

Aztán visszasétáltam Alisonhoz, addigra megérkezett Andy is, és a teraszon ücsörögve készültünk az esti felvonásra: borozgattunk és szerelmes dalokat énekeltünk egymásnak :) Már ha a Kispál Apa, Anya, Kígyója szerelmes dalnak számít... 

Pár órával később késznek éreztük magunkat az indulásra :)

A cél megint csak a Clipsal volt, de ezúttal már a záró koncertek, a Spiderbait és a Cold Chisel. Ha ezek nem mondanak semmit, egy percig se aggódj, csak képzeld el úgy, mint az ausztrál Illés-Metro-Omega Szuperkoncertet :)

A fő attrakció, a Cold Chisel a színpadon

És kitörő hangulat a nézők között is :D

Hahndorf

Egy átmulatott péntek éjszaka után kissé másnaposan keltem, nem úgy Alison, akinek újabb barátai gyülekeztek és iszogattak a teraszon, ezúttal a Clipsal 500 autóverseny kapcsán. Mikor kellően becsíptek, elmentek száguldó kocsikat bámulni (és természetesen tovább inni), Alison és én pedig a környék egyik gyöngyszem kis falucskájába, Hahndorf-ba kirándultunk.

A város névadója, Dirk Meinerz Hahn kapitány, aki annak a hajónak volt a kapitánya,

 mely a legtöbb, később a várost alapító német bevándorlót hozta a környékre

Ma is nagyon büszke a városka a német eredetére, bár német szót nem hallottunk, sört és kolbászt bőven láttunk :)

Mettwurst, eredeti recepttel, kenguruval :)

Mi végül fish&chips mellett döntöttünk,

de legalább a hely cuki volt :)

Az egész hely lényegében a főutcából és egy-két galériából áll, többek között a legutóbb emlegetett Nora és Hans Heysen stúdiója is itt van, valamint egy meglepően jó kiállítás a város történetéről - ha az első világháború környékén nincs Dél-Ausztráliában protestáns-ellenesség, lehet ma is mindenki németül karattyolna itt! Hogy mik vannak! Azért legjobb a fel-alá sétálás volt, bájos kis részletekkel:

 

 

 

Tourist in Adelaide

Még decemberben voltam egy röpke adelaide-i városnézésen Ágicáékkal, és most is lassan két hete itt vagyok, ideje volt rendesen felfedezni a várost. Nézzük miről is híres Adelaide. Leginkább a krikettstadionjáról, amit nemsoká amúgy tényleg meg is nézek, bár még nem ma, a Fringe fesztiválról, amit nap mint nap tesztelek, a tengerpartról, amit szintén kipipáltam már, a vásárcsarnokkal és a botanikus kerttel egyetemben, szóval most jöhetett a maradék:

Haigh's Chocolate Factory

Reggel 9-re Alisonnal már Ausztrália legnagyobb csokigyárában voltunk idegenvezetésen - természetesen adelaide-i a márka :)

Így festett az alapításkor, kereken 100 éve!

Az eredeti gyár, ma már csak márkabolt

Anno kakaó- és csokigyártással kezdtek

 Aztán az egyik Haigh "tanulmányi kiránduláson" volt Belgiumban,
azóta mennek a bonbonok is

Aminek nagy részét a mai napig kézzel készítik!

Az abszolút kedvenc viszont a húsvéti bilby volt :)

Vili's Bakery

A csokigyárból vagy két kiló bonbonnal távoztunk, és jöhetett is a következő programpont, Alisonék családi vállalkozása, a Vili Péksége. Miután az előírásoknak megfelelően beöltöztünk, körbevitt a raktárakon, fagyasztókon, sütőkön, ennyi sütit én még bizony soha nem láttam egy helyen :)

Ízelítő

 Privát túravezetőmmel :)

Ez pedig az ebédem, kengurus pite salátával!

Art Gallery of South Australia

A nagy ebéd után besétáltam a városba, megnéztem a sétálóutcát, és csodák csodája a galériában kötöttem ki, ahol amilyen a formám, megint egyedül voltam a vezetésen :) A szokásos egy óra helyett végül két órán át beszélgettünk festészetről, főleg persze ausztrálról, de azt is kitárgyaltuk, melyik a kedvenc múzeumunk Amszterdamban vagy éppen Párizsban :)

Az idegenvezetőm lelkesedése nyomán tetszett meg Hans Heysen tájképfestészete, 

azóta már fel is ismerem!!!

A lánya, Nora Heysen inkább portrékban jeleskedett, 

azon belül is az erős nők ábrázolása ment neki különösen jól 

(ez alapján amúgy bárki megmondja, a család német eredetű...)

Valami titokzatos oknál fogva ez volt a kedvencem, John Brack Liftje, 

egy melbourne-i festő emlékállítása a Holokauszt borzalmainak

Morialta Conservation Park

Felbuzdulva az előző túra sikerén (amiről itt olvashattatok), újabb kirándulásra szántam el magam. Továbbra is Adelaide közelében maradtam (már csak azért is hogy Alison tudjon furikázni :) ), ezúttal a Morialta Conservation Park volt a cél!

Íme a térkép, biztos ami biztos készítettem róla egy fotót, mert ugyan én azt hittem lesz mindenféle létesítmény errefelé, mint mondjuk információ és kávézó, mert hogy hétfőn akadt mindkettő, de jól elszámítottam magam, csak ez a tábla volt... Mire Alison értem jött, kopogott is a szemem, de ez a probléma most még nem aktuális :P Szóval biztonsági másolat kész (szükség nem volt rá, szuperül ki van táblázva a hely), és már követtem is a türkiszzöld nyilakat, amik azt ígérték, végigvisznek a Second Falls Gorge Hike-on. No ugyebár a "falls" ennek a szép szókombinációnak a közepén vízesést akar jelenteni, de ez csak ámítás, az év ezen szakában egy csepp nem sok, annyi sem esik, se az égből, se a sziklákról. Azért így is szép volt. Főleg a fák :)

Kiindulópont

 Fehér

 Fekete

 Később azon a cikkcakkon is végigmegyek majd

 A sziklák mögött Adelaide bukkan ki

Keresztbe forgalom :)

Az imádott vörös homok - kék ég kombináció, közben egy őshonos
ausztrál fűfa (grasstree), ami évente mindössze egy-két centit nő!!!

Víííz! Esni ugyan nem esik, de legalább van!

 Így lehet majd odamenni

 Felülről

 Át a szakadék fölött

 Hát, épp ennyi maradt a vízesésből... De megtaláltam! :)

Igazi napozós idő!

 Hepehupás kilátópont

A túloldalra néz, ahonnan indultam

Ezután már csak lefelé kellett ereszkedni, és lényegében vissza is értem a parkolóba, ahonnan indultam. Szusszantam egyet, aztán miután tudatosítottam magamban, hogy Alison (és ezzel együtt a kaja) csak egy óra múlva jön, ezúttal a világoskék nyilakat követve a Morialta Falls Valley Walk-ot is teljesítettem. Vízesést most sem láttam ugyan, de állatokat igen :)

 Sárgalábú

 Teljesen véletlenül néztem föl, hát nem egy koala csüng fölöttem?!

Egyedi alvópóz, úgy tűnt neki bejött :)

Gyönyörű színek - nekem ezt jelenti Ausztrália!

 Eukaliptusz eukaliptusz hátán

 A már felülnézetből egyszer látott vízeséstelen vízgyűjtő

 Kifelé menet újabb koala, ő függőlegesen alszik

Búcsúképnek pedig még egy faóriás :)