Surfers Paradise

Brisbane-től délre kezdődik az úgynevezett Aranypart (Golden Coast), melynek legnépszerűbb strandja a Surfers Paradise (Szörfösök Paradicsoma). Persze szerettem volna látni, de mivel az a hír járja, hogy a hely sokkal inkább partyparadicsom mostanában, csak a napot töltöttem itt, és estére már továbbálltam a bájos Byron Baybe.

Jó korán indultam, még mindig álmosan és esőben érkeztem meg, az állomáson kávézgatva vártam meg míg elmúlik, és a strand felfedezésére indultam. Nevéhez méltóan tele volt szörfösökkel, a felhők ellenére is jópár tanuló csoportot láttam, 

őket nézegettem míg el nem szundítottam a parton :)

Mire felkeltem és megebédeltem, a Napocska is előbukkant, vele együtt pedig az emberek is. Élveztem a nyüzsgést és a meleget, végül az egész délutánt a parton töltöttem, olvasgattam, nézelődtem, napoztam, és persze fotóztam is párat, hogy aztán koraeste tovább induljak, és az éjszakát már újabb államban, Új-Dél Walesben töltsem.

 Felhőkarcolókból itt sem volt hiány

De itt szerencsére óceánpart is társult hozzá :)

 Jobbra nézek

Előre nézek

 Balra nézek

Kellemes kis nap volt :)

Brisbane folytatás

Mint azt az előző bejegyzés végéből sejteni lehetett, a tervezett 11 órás tárlatvezetést nem kifejezetten sikerült elérni a Queensland Art Gallery-ben, de délután 1-re már csak összeszedtük magunkat, sőt menet közben még a vasárnapi piacra is beugrottunk:

Az es/napernyő itt elengedhetetlen kellék a túléléshez

Útközben is akadt műalkotás

Vagy egyéb múzeumi darab :)

A tárlatvezetés az aboriginal művészetet mutatta be, hagyományostól modernig, spirituálistól politikai indíttatásúig mindenféle alkotásokon keresztül, egy kedves, de gyengécske vezető segítségével - szerencsére a vezetettek közül egész sokan voltak nagytudásúak, és ezt örömmel osztották meg másokkal is. Sokmindent láttunk, de had szerepeljen itt most csak a kedvencem:

Stílusosan a plafonon lóg, mintha ihlető festményét/freskóját, Michelangelo Ádám teremtését imitálná, persze megtoldva őslakos motívumokkal, mint a teknősbéka, vagy a modern kultúra elemeivel, mint Astroboy, vagy a Csillagok Háborúja Halálcsillaga :) Bármeddig el lehet nézni, mindig talál valami új és lenyűgözőt az ember...

Még bírta a strapát az agyunk, úgyhogy ezután átmentünk a szomszédos GOMA = Gallery of Modern Arts-ba, a Galéria Gyöngyszemei tárlatvezetésre. Itt már sokkal jobb volt az idegenvezetőnk, mondhatni szuper, de sokkal zavarbaejtőbbek az alkotások, és az is kiderült, hogy nekem nagyon sok mindenről egy földönkívüli űrhajó jut az eszembe... A kedvencem itt egy szabadtéri darab volt:

A szobor pikantériája csak a túloldalról látható:

A nagy, hatalmas elefánt egy picike patkány miatt esett a buksijára :) Persze ez telve van szimbolizmussal, hogy elnyomás így, meg gyarmatosítók úgy, de aztán jön az egyszerű ember, és feje tetejére áll a világ, meg ilyenek, szerintem egyszerűen csak bájos volt. És ez legalább nem néz ki földönkívüli űrhajónak...

Fejszellőztetés céljából a városi strandra mentünk, 

séta közben persze gyönyörködve a felhőkarcolókban :)

A délután fennmaradó részét pedig itt töltöttük, megvárva amíg hűl kicsit az idő,

 és mi is feltöltődünk a következő nagy sétához.

Aztán felkerekedtünk még egyszer, és a Kangaroo Point nevű városrész gyönyörű sziklafalán keresztül átsétáltunk a Story Bridge mind a 777 méterén (ezt ugyanúgy meg lehet mászni, mint Sydney híres hídját, mi végül csak alulról figyeltük a bátor vállalkozókat), el a kábé egyutcányi Kínai Negyedbe, amikorra is már lement a Nap, így sötétedésre, farkaséhesen értünk vissza a szállásra. Ugyanez a történet képekben:

 

 

 

 

 

 

A tele hasunktól felbátorodva még egy utolsó hajókázásra is beneveztünk, hogy ezúttal a folyóról szemléljük meg a kivilágított várost. Búcsúképek következnek:

 

 

 

 

Brisbane

A kenutúráról egyenesen a buszállomásra, onnan pedig Brisbane-be mentem, hogy a hétvégét Queensland fővárosában töltsem. A buszon összefutottam Mara-Lynnel, akit még Fraser Islanden ismertem meg egy esti óceánparti iszogatás során, akivel kiderült, hogy ugyanoda foglaltunk szállást, így társaságom is akadt a város felfedezéséhez. Ami tiszta szerencse volt, már csak azért is, mert Mara rávett, hogy már első este mozduljunk ki, és nézzük meg a kivilágított Brisbane-t.

A városon keresztül folyik a (fantáziadús nevű) Brisbane River, ennek a partja volt a cél, de útközben azért felfedeztük a fő sétálóutcát, és egy utcai salsa-leckébe is belebotlottunk :)

Aztán elértük a folyót, a túloldal már a South Bank a kulturális központtal
és a Brisbane Eye óriáskerékkel

Emez oldal a túloldalról

Az ikonikus Brisbane felirat

Eddigre már egészen megbarátkoztam vele, hogy nagyvárosban vagyok (Brisbane kétmillió lakosával Budapest méretű), ami a buszról leszállva azért még nagyon sokkoló volt - az utóbbi hetekben szinte minden településen majd annyi turista volt mint állandó lakos, itt viszont öltönyös fiatalemberek rohantak az irodából a konditerembe a felhőkarcolók között, míg mi hátizsákkal a hátunkon és térképpel a kezünkben kerestük a szállást, ami nem a falu lényegében egyetlen utcáján volt... A sokk után viszont hamar belerázódtunk, én főleg az esti fények tükröződését látva enyhültem meg :)

Olyannyira, hogy másnap bele is vetettem magam a városi turistáskodásba, nyitásra már a Városházán voltam, hogy részt vegyek egy idegenvezetésen.

Íme az épület, az elmaradhatatlan felhőkarcolókkal

Queensland történetében sosem volt kérdéses, hogy Brisbane az egyetlen lehetséges jelölt a főváros címre, így amikor a Federáció (1900. január 1.) után beindult a politikai élet, új városházára volt itt szükség. Az első világháború ugyan elodázta az építkezést, de 1920-ban végre megkezdték, és 1930-ban be is fejezték: a helyiek nagyon bájosan büszkék erre a ritka régi épületre (mint a csoportban egyetlen európai ezt igaziból csak én tartottam mókásnak...) ebben a dinamikus modern városban.

Szépséges padlómintázat

A lépcsőjükre tényleg büszkék lehetnek!

Mivel lényegében az egész város a Brisbane folyó árterére épült, és a 20. század elején az alapozási technikák még nem voltak túl kifinomultak, a 2000-es évekre az épület rogyadozni kezdett, ráadásul konyhája sem volt (lényegesen megnehezítve a rendezvények lebonyolítását), így 2009-2013 között mindenre kiterjedő rekonstruálást végeztek.

Erről magyaráz éppen lelkes idegenvezetőnk: a mesterek fogták magukat, felszedték az Auditórium padlóját, és nemes egyszerűséggel aláépítettek egy konyhát :)

Így néz ki az Auditórium ma

8500 LED izzót rejtő kupolája látványos fényjátékkal szórakoztatja a közönséget

Az előző felújítás alatt, 1980-ban a Bálterem egyik oszlopában időkapszulát helyeztek el, 

majd 2030-ban kiderül, mit tartalmazott :)

Végül pedig egy kis történelmi érdekesség: a második világháború alatt az alagsorban Red Cross Tearoom üzemelt, azaz katonák jártak ide adományokért, élelemért, vagy éppen teáért és társaságért. Az ide vezető folyosó falán 2008-ban katonák "falfirkáit" találták:

Később a Városháza egyik alkalmazottja a doktori munkájaként utánajárt az összes (több mint 150!) aláírónak (legtöbbjük felírta a dátumot és az azonosítóját is), és különös dologra bukkant: nem sértetlenül, sokszor nem is két szemmel vagy négy végtaggal, de mindegyikük túlélte a háborút!!! A képen bal felső sarokban, bekarikázva található aláírás tulajdonosa szintén nem mindennapi katona: szolgálata teljesítése közben nem mást mentett meg, mint Kennedyt!!! (noha meg kell jegyezzem, semmi ezt alátámasztót nem találtam a neten, de hát a sztori jól hangzik...)

Nagyváros ide vagy oda, mostanában jobban vonz a természet, úgyhogy ebéd után a City Botanic Gardens-be mentem.

 Útközben

Tükröződés

Megérkeztem :)

 Kedvenc gyíkféléim itt is szívesen napoznak :) 

Azóta amúgy kiderítettem a becses nevüket is: barna víziagáma, 

vagy ausztrál vízisárkány - én persze az utóbbit preferálom!

Egy meglepően rövidfarkú példány a szökőkútnál pózolt

Jó kis hely ez, de ne hagyjuk magunkat félrevezetni a név által: hiába hívják Botanic Gardens-nek (Botanikus Kertnek), valójában csak a nevében az, amúgy egyszerű nyilvános park. Az ok pedig az elhelyezkedése:

Ezen a légi felvételen jól látszik, hogy a kert a város szívében, ugyanakkor a Brisbane folyó kanyarulatában fekszik, ezért minden árvíz érzékenyen érinti, amiből errefelé rendszeresen akad egy-egy komolyabb. Egy idő után már nem volt pénzük/energiájuk/kedvük az összes növényt újratelepíteni és -címkézni, fogták magukat, kitelepítették a botanikus kertet 14 km-re a városból, elnevezték Brisbane Botanic Gardens-nek, itt pedig megnyitották a nyilvánosságnak a parkot, csak a nevét felejtették el megváltoztatni :) Bár a szabályoknak már nem felel meg, amatőr idegenvezetéseket még rendszeresen tartanak a fa- és egyéb növényritkaságok között, erre neveztünk be mi is Marával.

Idegenvezetőnk, Roger

A történetek főleg a fákról szóltak

És hogy mi mindenből lehet sört előállítani -

látjátok a lelkesedést Roger arcán?

Közben a méhek is szorgoskodtak, itt épp az elefántalma virágán

Tudom nem mindenki rajong a pókokért, de be kell ismernetek, 

ez a napsütötte háló gyönyörű!

A bambuszültetvényben egy alkalomhoz illő vésetet is találtunk,

ma volt ugyanis Mara 19. szülinapja!

Végezetül pedig a park egyik legrégibb darabja: Xanthorrhoea névre hallgat, 

évente 1-2 centit nő, matek házi kiszámolni hogy ez a példány hány éves

 (persze csak ha tudjátok én milyen magas vagyok, de azt még 

akkor sem árulom el, ha a talpamat csikizitek...)

A délutáni vihart a hostelben képeslapírással vészeltem át, aztán Ausztrália megnyerte az Ázsia Kupát (hozzám hasonlóan tájékozott olvasóimnak segítségül: fociról van szó, az általunk focinak nevezett sportról, nem az amerikai vagy ausztrál rögbi-szerű valamiről - a sportág népszerűségéről árulkodik, hogy nem hogy utcai randalírozás nem volt, a vendégek még a kupa átadását sem várták meg, amint lefújták a meccset, mindenki ment dolgára), én pedig csatlakoztam Marához és néhány újdonsült barátjához megünnepelni a szülinapját:

Mi bírtuk legtovább a bulit

Legalábbis amennyire emlékszem... ;)

Gondolom mostanra már kedves olvasóim is elfáradtak, így a vasárnapi kalandokat inkább egy újabb bejegyzésben mesélem el... Jó éjt!