Pizsamaparty

A szülők szombat este buliba voltak hivatalosak (a változatosság kedvéért...), így Janival pizsamapartit terveztünk be, és hogy ne legyen olyan unalmas az élet, az egyik balett-táncos barátnője, Inga is csatlakozott hozzánk. A várakozásommal ellentétben tényleg klassz kis csajos este kerekedett, bár alig vártam hogy a leányzók este 10-kor végre ágyba kerüljenek, és én is kiterülhessek...

 Mint minden csajbulin, sminkeléssel kezdtünk

 A három grácia - Jani sajnos fél a fényképezővakutól...

 Egy kivételes kép nyitott szemekkel :)

Bájos :)

 Aztán előkerültek a balettruhák,

És kezdődhetett a tánc!

 Egy-két gyakorlat erejéig én is beszálltam

 Inga Spagatsprungja :)

Jani is röpülni vágyott!

Az est hátralevő részében még megnéztük az Aranyhaj Barbie-film verzióját (ami szintén elég tűrhetőnek bizonyult), és partikajával tömtük magunkat - mármint Inga saját magát, én pedig Janit :)

Másnapos Frank vasárnap reggel

Alex sem festett sokkal jobban... :)

Ha a szülők nem figyelnek, Jani még reggelire is ki tud tőlem alkudni néhány gumicukrot...

 Miután összekapartuk a felnőtteket, a hanaui állatkertbe látogattunk, ami a sikkes
Wildpark alte Fasanerie Hanau névre hallgat - nem túl egzotikus állatokkal,
de legalább etetési lehetőséggel

Jani is lelkesen eteti a kecskéket

És úgy általában élvezi a napot :)

Inga ismerkedik

Én meg fotózok

Az egyik kedvencem :)

No meg persze a vonyító farkasok!!!

Ja és a vaddisznók sem maradtak éhen...

Végső attrakciónak még pónigolásra is futotta - remélem mindenki észrevette
a szexi fülvédőmet, Janitól kaptam kölcsön :)

Búcsúkép: Jani imád lovagolni :)

Faschingveranstaltung

Németországban a karneváli időszak november 11-én 11 óra 11 perckor kezdődik, és egészen a böjt kezdetéig tart, bár különböző régiókban eltérő vérmérséklettel ünneplik. Kölnben például végig áll a bál, Hessenben Mainzba érdemes menni a legjobb hangulatért, de azért Frankfurt és környéke sem marad le nagyon, és januárban, februárban szinte minden hétvégén lehet úgynevezett Sitzungra menni. Ezt kábé úgy kell elképzelni, mint egy Szilveszteri kabarét, zenés, táncos és Stand up-szerű műsorszámokkal, ami alatt a nézők kedvükre esznek-isznak, esetleg beszélgetnek. (táncolni sajnos nem táncolnak, számomra ez csak a helyszínen lett világos...) A legnagyobb különbség, hogy korra való tekintet nélkül mindenki jelmezben feszít egész este, minél idétlenebb a jelmez, annál boldogabb a tulajdonosa :) Még egy sajnálatos tény a Sitzungról: valami fura tradíció miatt a karnevál a helyi sajátosságok ünnepévé vált, emiatt minden produkció csakis a legdurvább helyi dialektusban adható elő, aminek köszönhetően én a poénok közel kétharmadáról lemaradtam, de azért jól szórakoztam :)

Még külön a karnevál kedvéért létező egyesületeik is vannak, akik egész évben a következő karnevált szervezik. Herceget, hercegnőt, udvartartást választanak maguk közül, akiknek a feladata lényegében hónapokon keresztül sitzungról sitzungra járni, szépen kicsípni magukat, díszvendégként egy kis beszédet tartani, és nagyon jól szórakozni. Ja, és a karneváli felvonuláson mosolyogni, integetni és ajándékokat dobálni a közönségnek - mindezt saját költségen!!!

Prinz Winnie és Prinzessin Günnygunde
a gyülekezet lazábbra vette a hercegi pár választását :)

Az udvartartásuk sem volt semmi!

A Tradicionelchor műsora - az est tematikája: Südseezauber (Déltengeri varázslat)

Az egyetlen kép rólam - szomszédom, Helmut lelkesen magyarázza a csattanókat :)

Kissé félreértelmeztem az estet és maszkabálra készültem,
de nagyon élveztem, hogy kicsíphettem magam!

Többek között a világhíres Bembelsänger is fellépett

A hercegi pár nagyon élvezi a műsort :)

Lothar Adis svájci túrázósélményeiről mesélt

Belső poénokban sem volt hiány,

vagy éppen zenében,

táncban,

 lelkesedésben,

szeretetben,

és szupervicces kocsmajelenetben:)

 (a jobb oldali bácsi 88 éves!!!)

 A végén pedig mindenki összeállt még egy képpé :D

Sintra

A tavaszias időjárás úgy döntött, hogy még utolsó napomon is megtisztel, így Lúciával Sintrát vettük célba. Ez a Lisszabontól kb 45 percre fekvő kisváros a várak és paloták gyűjtőhelye, amik közül nekünk végül kettőt sikerült meghódítani.

A jó időre való tekintettel vakmerően a gyalogutat választottuk, ami csodaszépnek is bizonyult, leszámítva hogy alig kaptunk levegőt mire a mór várhoz értünk :)

vagyis inkább várromhoz, tekintve hogy a hely a 12. században virágzott. Nem maradt túl sok belőle, csak falak és tornyok, de azok megmászhatók és pazar kilátást nyújtanak:  

A fejemtől kicsit jobbra Sintra városka a Nemzeti Palotával (Palácio Nacional de Sintra), ami közelebbről, lentebbről valahogy így festett:

Közben már új célpontunkat, a Pena palotát is megpillanthattuk:

(az a paca az ott a jobb oldalon, ne a nyelvemet figyeljétek...)

Újabb negyedórás séta után pedig már ott is voltunk a hatalmas parkban, ahol rém ügyesen megtaláltuk a Királynő trónjának nevezett, a lisszaboni túravezetőnk, Rita által csak kőkanapénak hívott kilátóhelyet,

ahol ilyen rálátásunk volt a kastélyra, míg a helyi specialitás péksütiket ebédeltük (gasztronómiai szempontból is klassz hely Portugália, szinte minden régiónak, városkának, sőt akár falunak saját finomságai vannak, alig győztem végigkóstolni őket!)

Rövid szieszta után közelebbről és belülről is szemügyre vettük a palotát, ami engem különösen elkápráztatott színeivel, összevisszaságával és arabos motívumaival.

 

 

Miután kibámészkodtuk és -fotóztuk magunkat, visszabattyogtunk a városba, bevásároltunk sütiből az otthoniaknak is, és búcsút vettünk Sintrától.

A változatosság kedvéért tőkehal volt vacsorára, már megint egy újabb módon sütve - állítólag több száz recept létezik a portugálok kedvenc eledelének elkészítésére. Lúcia szülinapra volt hivatalos, úgyhogy míg ő bulizni, mi a szüleivel portugál gitár koncertre mentünk. Amúgy is nagyon szeretem a gitár hangját, de a klasszikus a portugál gitárral kombinálva egyszerűen tökéletes! Koncert után még betértünk egy friss sütire a Pastais de Belém szülőhelyére, ezzel méltón zárva szuper, és tuti nem utolsó portugál utamat.