Zürich - vége

Ágica csütörtök este Tel Aviv-ba készült munkaügyben, úgyhogy délelőtt hagytam házigazdáimat aludni, megint csak két kerékre pattantam, jó messzire eltekertem, lőttem pár képet,

úsztam egy jót, szépen megszáradtam a napon, és ebédre már otthon is voltam. Ágica ekkortájt kapta a hívást, hogy mi lenne ha aznap este Izrael helyett inkább Szingapúrba menne, hosszas osztás-szorzás után végül igent mondott, így megkezdődött első látogatásom (bizony, még jövök!!!) utolsó közös délutánja. Nem is vesztegettük az időt, felbumliztunk az Uetlibergre kilátni:

 

 

Aztán a főpályaudvaron búcsút vettünk egymástól, ő dolgozni, én városnézni indultam. A Free Walking Tour-ok nagy rajongójaként keserűt csalódtam a zürichi verzióban, bár láttunk egy-két szép helyet, hiába jutott 4 turistára 2 idegenvezető, az egész rém vontatott és unalmas volt, le is léptem egy óra után.

Felső sorban: emlékmű a bátor nők tiszteletére, akik férfiaknak öltözve sikeresen elijesztettek egy ellenséges hadsereget; a világ legnagyobb órája,
a számlapja több mint 6 méter átmérőjű; Grossmünster

Alsó sor: kilátás Lindenhofról

Zászlóba öltözött belváros, már készülnek megünnepelni az államalapítást, augusztus 1-én

Szerencsére Zürich az egyik legfelkapottabb célállomás a colisok körében (ha jól számolom, épp nyolcan élnek és dolgoznak ott azok közül, akikkel én együtt laktam annak idején az EC-ben), akadt is társaságom, Gábor személyében. Ráadásul ő is csak ideiglenesen tartózkodott itt, így könnyen rábeszélhető volt

egy kis barangolásra,

fagyizásra,

 

sőt csobbanásra

 

és naplemente-bámulásra is :)

Péntek reggel a változatosság kedvéért újabb dögmeleg napra virradt, strandoláson kívül semmi értelmeset nem lehetett csinálni, na jó azért ki lehetett ülni a Sihl és a Limmat folyó találkozásához reggelizni :)

Imádom azokat a városokat, amik tóparton fekszenek vagy folyó szeli át őket, Zürich mindkettőt tudja, sőt ilyen szépeket lehet látni, mindössze 5-10 percre a főpályaudvartól:

 

A megcélzott strand sem esett sokkal messzebb a központtól, ez már a folyóegyesítés után található, és egy kis bukónak köszönhetően jó erős vízsodrással büszkélkedhet.

Közeledek a célhoz :)

A strand kifejezetten ezt igyekszik kihasználni, egy jó hosszú mesterséges földnyelvről van szó ugyanis a Limmat folyó kellős közepén, amiről jó sok ponton be lehet jutni a vízbe, és szó szerint csak lesodródni a másik végére, ahol kiépített napozó, öltözők, zuhanyzók, és kedves vízimentők várnak. Mindezt ingyen! A strandolók többsége (így én is) azt a taktikát követi, hogy elsétál a parton ameddig csak lehet, bemászik a vízbe valamelyik létrán, úszik árral szembe (ha ügyes, még akár egy helyben is sikerül maradnia!), majd ha elfáradt, egyszerűen lecsorog a pihenőkig, szusszan egyet, esetleg napfürdőzik, és kezdi az egészet előröl.

Dél körül azért már kifejezetten zavaró volt a hőség, és miután egy kijelzőn megláttam a 39°C-ot, úgy döntöttem ideje hazamenni, és 4-ig ki se dugni az orromat újra…

Búcsúkép, csak mert szép :)

Zürich - közepe

Szerda reggel korán keltünk, gyártottunk szendvicseket, és vonatra szálltunk Engelberg felé. Útközben még mi is, és az idő is kómás volt, helyenként még csepergett is, de úgy döntöttünk csak akkor kezdünk el parázni, ha még megérkezés után fél órával is esik. Úgyhogy végül nem paráztunk :) Engelbergben ez a látvány fogadott minket:

Persze a végcél nem ez a cuki városka volt, hanem a Trüebsee, beálltunk hát a rengeteg ázsiai turistacsoport közé a sorba, és jegyet váltottunk a libegőre. Ami amúgy egészen a Titlis nevű csúcsig felvinne, hogy ott gleccseren lehessen mászkálni, de minket a tó hegyekkel körülvéve kombináció jobban érdekelt, úgyhogy félúton kiszálltunk.

Ezzel utaztunk

Ezt láttuk fönt

Meg ezeket :)

Ez pedig a híres Titlis

És akkor jöjjön egy bármennyire hihetetlen, de szigorúan válogatott képözön arról, hogy milyen csodaszép körbesétálni a Trüebsee-t, milyen menő a tóparton uzsonnázni, kacsákat és teheneket lesni (akik mind hatalmas kolomppal büszkélkedhetnek, nem is értettük hogy nem golyóznak be falatozás közben attól az éktelen ricsajtól, amit keltenek), játszani a gyerekeknek kihelyezett állomásokon, és csak úgy élvezni a svájci idillt.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Jőjjetek és lássátok az Isten dolgait; csudálatosak az ő cselekedetei az emberek fiain.

Zsoltárok könyve 66,5

Csónakház is volt ám a tavon, vagy 4 szabadon elvihető csónakkal (!). 

Mi sem voltunk hát restek, ki is eveztünk gyorsan (na jó, nem gyorsan, 

de egész ügyesen) a tó közepére, és nagyon jól szórakoztunk :)

Nassolás közbeni fotósorozat:

"Jaj de jó a kedvem!"

"Úristen de hideg lehet a víz...!"

"De jó hogy mi a csónakban vagyunk! :)"

No és akkor a manőverezéseink, és evezővel pózolásaink :)

Móka után már lefelé vettük az irányt (visszafelé libegve őrült bungee jumpingolókat is láttunk, brrr...), megint csak vonatra szálltunk, de ezúttal csak Luzernig mentünk, ahol már ragyogó napsütésben sikerült szétnézni:

 Fantáziadús elnevezés, a tavat Lurnersee-nek hívják :)

Pózolás gyalogos fahíddal, rejtőzködve

És kevésbé rejtőzködve :)

 Sodrás, háttérben várral

 Úton a várfalra

 Kilátás 1.

  Kilátás 2.

Sok-sok kilátás, már a Luzernersee partjáról

Nyugalom

 Boldogság :)

Zárókép:újrahasznosított háztartási eszközökből készített hangszerek, kedvencem a kotyogós dob :) Ráadásnak pedig még jól is játszott a srác!

Zürich - eleje

Hála egy SwissAir-nél dolgozó kedves ismerősnek, Frankfurtból SwissAir-rel repültem Zürichbe (pár hét és kiderül, hogy mit is kerestem én Frankfurtban), 5 évnyi fapados böjt után jól esett a kényeztetés :) Utoljára Párizsban jártam az azóta már nem is létező Malévvel, és bár egész jók az emlékeim, azért mégse rossz ha az embert svájci csokival köszöntik egy új országban :)

És a napnak még csak nem is a csoki volt a fénypontja! Bár Ágica és Győző társasága sem elhanyagolható, azért legjobban mégis csak az tetszett, hogy még este fél9-kor is kellemesen lehet lubickolni a Zürichi tóban, ami bár mindig ilyen szép tiszta, általában sokkal hidegebb. Úgy fest idén követ a jó idő, bárhova menjek – legyen az akár Finnország, akár Svédország, és ez alól még Svájc sem kivétel!

A keddi nap is ennek jegyében telt el. Délelőtt biciklire pattantunk, és elindultunk a tó mentén, szimpatikus strandot keresve (útközben elhaladtunk a Lindt gyár mellett is, ezt tömény csoki-illatáról is fel lehet ismerni a hatalmas Lindt felirat mellett), majd a déli rekkenő hőség otthon, blogírással való átvészelése után a másik irányt vettük célba: csobbanás, biciklizés, vihar elől hazamenekülés, végül tóparti futóedzés forgatókönyvvel. És persze véget nem érő beszélgetésekkel, világmegváltással, Doctor Who epizódokkal és Mövenpick fagyival kiegészítve :)

 Reklámmosoly Ágica módra

 Barnultunk - bizony, még Ági is!!! :)

 A napunk összefoglalva egy képben

 Vihar előtti csend

Ez most csak ilyen rövidke kis bejegyzés lesz, mert a szerda különleges élményeket, és rengeteg fényképtémát tartogatott, fotóözönre felkészülni!