Zürich - vége

Ágica csütörtök este Tel Aviv-ba készült munkaügyben, úgyhogy délelőtt hagytam házigazdáimat aludni, megint csak két kerékre pattantam, jó messzire eltekertem, lőttem pár képet,

úsztam egy jót, szépen megszáradtam a napon, és ebédre már otthon is voltam. Ágica ekkortájt kapta a hívást, hogy mi lenne ha aznap este Izrael helyett inkább Szingapúrba menne, hosszas osztás-szorzás után végül igent mondott, így megkezdődött első látogatásom (bizony, még jövök!!!) utolsó közös délutánja. Nem is vesztegettük az időt, felbumliztunk az Uetlibergre kilátni:

 

 

Aztán a főpályaudvaron búcsút vettünk egymástól, ő dolgozni, én városnézni indultam. A Free Walking Tour-ok nagy rajongójaként keserűt csalódtam a zürichi verzióban, bár láttunk egy-két szép helyet, hiába jutott 4 turistára 2 idegenvezető, az egész rém vontatott és unalmas volt, le is léptem egy óra után.

Felső sorban: emlékmű a bátor nők tiszteletére, akik férfiaknak öltözve sikeresen elijesztettek egy ellenséges hadsereget; a világ legnagyobb órája,
a számlapja több mint 6 méter átmérőjű; Grossmünster

Alsó sor: kilátás Lindenhofról

Zászlóba öltözött belváros, már készülnek megünnepelni az államalapítást, augusztus 1-én

Szerencsére Zürich az egyik legfelkapottabb célállomás a colisok körében (ha jól számolom, épp nyolcan élnek és dolgoznak ott azok közül, akikkel én együtt laktam annak idején az EC-ben), akadt is társaságom, Gábor személyében. Ráadásul ő is csak ideiglenesen tartózkodott itt, így könnyen rábeszélhető volt

egy kis barangolásra,

fagyizásra,

 

sőt csobbanásra

 

és naplemente-bámulásra is :)

Péntek reggel a változatosság kedvéért újabb dögmeleg napra virradt, strandoláson kívül semmi értelmeset nem lehetett csinálni, na jó azért ki lehetett ülni a Sihl és a Limmat folyó találkozásához reggelizni :)

Imádom azokat a városokat, amik tóparton fekszenek vagy folyó szeli át őket, Zürich mindkettőt tudja, sőt ilyen szépeket lehet látni, mindössze 5-10 percre a főpályaudvartól:

 

A megcélzott strand sem esett sokkal messzebb a központtól, ez már a folyóegyesítés után található, és egy kis bukónak köszönhetően jó erős vízsodrással büszkélkedhet.

Közeledek a célhoz :)

A strand kifejezetten ezt igyekszik kihasználni, egy jó hosszú mesterséges földnyelvről van szó ugyanis a Limmat folyó kellős közepén, amiről jó sok ponton be lehet jutni a vízbe, és szó szerint csak lesodródni a másik végére, ahol kiépített napozó, öltözők, zuhanyzók, és kedves vízimentők várnak. Mindezt ingyen! A strandolók többsége (így én is) azt a taktikát követi, hogy elsétál a parton ameddig csak lehet, bemászik a vízbe valamelyik létrán, úszik árral szembe (ha ügyes, még akár egy helyben is sikerül maradnia!), majd ha elfáradt, egyszerűen lecsorog a pihenőkig, szusszan egyet, esetleg napfürdőzik, és kezdi az egészet előröl.

Dél körül azért már kifejezetten zavaró volt a hőség, és miután egy kijelzőn megláttam a 39°C-ot, úgy döntöttem ideje hazamenni, és 4-ig ki se dugni az orromat újra…

Búcsúkép, csak mert szép :)