Karosta

Jelenlegi városkám, Liepaja amolyan egyhétvégés város, két nap alatt simán bejárható. Egy nap elég a belvárosra, egy másikat pedig érdemes rászánni Karosta-ra, az egyik lepukkantabb negyedre, ami bő két évtizede még az egyik legfontosabb balti-tengeri szovjet katonai állomás volt. Mivel én ez utóbbit szeretem jobban, utolsó szabadnapomon Karosta-t vettük célba.

A Kalpaka-hídról fotózva, ahogy a csatorna a tengerbe ömlik

A kerület egyik látványossága ez az ortodox templom, ami épségben maradását többek között annak köszönheti, hogy a szovjet katonák évtizedekig filmvetítésekre, vagy épp box-meccsekre használták

Elvan a gyerek, ha játszik - főleg egy nosztalgikus érzéseket ébresztő játszótéren

Végre megláttuk a tengerpartot :)

Chris kissé tériszonyosan tanulmányozta az északi hullámtörő szerkezetét

Iló és én pedig kincsek után kutattunk a parton

Aztán elértünk a kedvenc részemhez, ahol mindenféle betoncuccok meredeznek ki a tengerből, és itt bizony elszabadult a pokol: legalább fél óráig csak kattogtak a gépek :) Következzen egy kis random ízelítő:

 

 

 

 

Úgy gondoltuk, még nem fagytunk át eléggé, hát tovább folytattuk az utunkat észak felé, hogy közelebbről is szemügyre vegyünk egy szélerőművet. Persze útközben is mindenféle csodát láttunk:

 Jó ideje nem hiányzik már senkinek ez a cipő...

... vagy ez az iránytű :)

Az "épen" maradt részek

Ááá, nem gondoltam komolyan!

Öblöcske

Csodaszép csörgedezés

Ééééés célba értünk!

Ekkorra én már nem éreztem az ujjaimat és az arcomat, úgyhogy egy rövidebb úton, az erdőn át mentünk haza (eltévedés nélkül, bizony!!!)

És akinek még most sincs elege a képekből, itt talál még néhányat :)

Riga

Kalandjaink tehát Rigában folytatódtak tovább, ahova egy egész pihentető éjszakai buszozás után dél körül rendben meg is érkeztünk. Elfoglaltuk a szállásunkat, teáztunk, zuhanyoztunk, pihengettünk, tervezgettünk, és már sötétben nekiindultunk felfedezni az óvárost. Riga egész területén zajlott épp a Karácsonyfa-kiállítás, ha közterületen állítottál fát, nevezhetted a fesztiválra, szépen elnevezték és felcímkézték, felpakolták a térképre, és egyike lehetett az idei 50 szerencsés fának. Néhányat meg is találtunk, pl ezt:

Hatalmas szerencsémre Iló is és Chris is profi gépekkel és nagy lelkesedéssel érkeztek, úgyhogy nekem egy fotót sem kellett készítenem apró kis zsebgépemmel. Így egyrészt jobb minőségű képeket kaptam, másrészt az ujjaim sem fagytak le az emlékek megörökítésénél: tiszta haszon volt barátokat is hozni az útra :) (ezúton is köszönöm nekik a képeket!!!)

Különösebb úticél nélkül bolyongtunk az óvárosban, csodáltuk a kivilágítást, és élveztük az utcazenét. Úgy fest, ez a kirándulás tele lesz a legkülönbözőbb zenei élményekkel :) A többiek meg persze szorgosan kattintgattak:

Karácsonyi vásár Nr.1

Karácsonyi vásár Nr.2

Kedvencem, a vasúti híd :)

Főtér

Az elnöki hivatal, alias Feketefejűek háza

Átfagyva és éhesen érkeztünk meg az ALA nevű étterembe és folk klubba, a hostel recepciósa ajánlotta, hogy jó koncert lesz ott. Bevacsoráztunk, azonmód bepunnyadtunk, és végül úgy döntöttünk még hazamegyünk ejtőzni a koncert előtt. Közben meglett az elhagyott kulcsunk is, megismerkedtünk a hostel néhány lakójával, és az egyikőjükkel (Luandával) kiegészülve visszamentünk a koncertre. Egy Retro Limited nevű lett banda játszott, eszméletlen jó feldolgozásokat (itt pl a Never Ending Story-t), nagyon népszerűek lehettek, mert bármilyen nagy is volt a hely, leülni bizony nem tudtunk. De finom volt a mézsör, jó a zene, a társaság, én imádtam az estét :)

Vasárnap finom reggeli után kicsekkoltunk, és megkerestük a Szent Péter templomot, hogy ezúttal egy 

sárga bőröndöt követve járjuk be a várost a helyi Free Walking Tour keretében. Őrült, de nagyon jópofa idegenvezetőt fogtunk ki, aki arra vállalkozott, hogy az igazi Rigát mutassa meg nekünk, így az idő nagy részét az óvároson kívül töltöttük, többek között a piacon, a vasútállomáson, vagy épp Sztálin egy újabb ajándékánál:

Valamit tényleg nagyon kompenzálni akar... :P

Útelágazás

Ahogy Ági barátném és megmondta, az ördög a részletekben rejlik :)

A túra az óvárosban fejeződött be, gyorsan megnéztünk egy őrségváltást a helyi Szabadságszobornál, 

aztán a közeli parkban őrült fotózásba kezdtünk a karácsonyi dekorációkkal:

Sétáltunk még egyet a városban, csak hogy újabb szürreális élményekkel gazdagodjunk:

Karácsonyfák zenélnek az utcán...

...amíg meg nem érkezik a rivális banda :)

Búcsúzóul pedig egy kis Hupikék Törpikékre buliztunk :)

Aztán vissza a szállásra, felszedni a csomagokat, irány az állomás, elérni a vonatot, és már robogtunk is Liepaja felé.

Itt pedig megcsodálhattok még pár tucat képet.

Varsó

Tele újévi energiával, 2-án este Chris-szel és Ilóval felkerekedtünk, hogy meghódítsuk a Messzi Északot, azaz Varsót és Lettországot. Rengeteg minden történt velünk, közel 1600 kép készült, így bár kicsit lassan, de azért biztosan megpróbálok beszámolni a kalandozásainkról. Kezdjük hát Lengyelországgal.

Idő- és pénzspórolás céljából éjszakai vonattal utaztunk Varsóba, én személy szerint elég gyűrötten érkeztem meg így a lengyel fővárosba, ráadásul nem is kevés cuccal indultam (mégiscsak ki kell használni, hogy nincs súlykorlát :) ), mire megtaláltuk a szállást, majd' leragadt a szemem. Ismerős ismerősénél aludtunk, egy nagyon kedves kis családnál, házigazdánk, Gosia reggelivel várt minket :) Aztán bedőltünk az ágyba, és koradélutánig fel sem keltünk.

Kissé pihentebben tértünk vissza a központba, ahol Iló barátjával, Asia-val találkoztunk, és ebédelni mentünk. Asia azon ritka egyedek közé tartozik, akik nem Magyarországon élő külföldi létükre magyarul tanulnak, nem is akárhogy! Az egyetemi könyvtárban elköltött ebédünk alatt is magyarul folyt a beszélgetés, számomra nagyon kellemes élmény volt :) (a könyvtár sem semmi amúgy, a tetőn kert van, a belső terek is tele vannak zölddel, valamint bárral, játékgépekkel és bowlingpályával...)

Hamar ránk sötétedett, úgyhogy a belvárossal karácsonyi fényekbe öltözve találkoztunk először. Az év színe a lila lehetett, mert szinte minden díszben volt valami lila, engem meggyőzött :)

Tudom, hogy közel sem tökéletes kép, de nekem ez az egyik kedvencem

Beugrottunk a műegyetem főépületébe szétnézni, ott csatlakozott hozzánk Chris régi sheffield-i ismerőse, és beültünk egy sörre egy jó kis helyre, ami 9-kor rock-karaoke hellyé változott, nagyon jól szórakoztunk :)

Hangulatkép

Csütörtökön sikerült kivakarni magunkat az ágyból, és gyors reggeli után elérni a Free Walking Tour-t, így egy narancssárga esernyőt követve jártuk be Varsó nevezetességeit.

Görbül a tér

Bájos idegenvezetőnk épp azt magyarázza, hogy ha fél lábon háromszor körbeugrálod a harangot úgy, hogy végig hozzáérsz, valóra válik egy kívánságod

Gondoltam ezen ne múljon :)

A túra végén kaptunk ingyenvodkát átmelegedni, aztán ebédeltünk egyet, és ha már a központban voltunk, megcsodáltuk a Kultúrpalotát, Sztálin ajándékát a lengyel nemzetnek. Egyesek szerint csak kompenzálni akart vele valamit :P, mindenesetre hatalmasra sikeredett az épület, 2 kiállítás, 4 színház, mozi, és ki tudja még mi minden van benne...

Monumentális

Aztán nekivágtunk, hogy fölfedezzük a Praga nevű negyedet, mely nevét állítólag arról kapta, hogy Prágára emlékeztet szűk utcáival, amolyan bohémnegyed. Megérkezve találtunk is egy szép ortodox templomot, ami szerintem lenyűgöző színkombinációt produkált az alkonyatban, 

de később inkább csak lepukkant lakótelepet találtunk. Egy óra séta után fel is adtuk a reményt, és visszavillamosoztunk az óvárosba.

Itt képek újabb tucatjai készültek a gyönyörű kivilágításról, főleg mert Chris megtanulta beállítani a fehéregyensúlyt a gépén, íme néhány eredmény:

 

 

Egy finom kávé/tea/süti és pár órányi beszélgetés után rohantunk haza, összepakoltunk, megköszöntük a szíves vendéglátást Gosiának és elviharzottunk a buszpályaudvarra, hogy egy újabb kellemes éjszakai út után már Lettországban ébredjünk.

Upsz, majdnem elfelejtettem, sok-sok fotó van itt.

Közben Iló is elkészült a beszámolójával, kukkantsatok bele!

Koktélparty :)

 Néhány ok, amiért az idei Szilveszter különösen jól sikerült:

Fruit Punch

Swimming Pool

Cosmopolitan

Tequila Sunrise

Bloody Brain

(ezt a gyönyörű példányt én gyártottam!)