Karosta

Jelenlegi városkám, Liepaja amolyan egyhétvégés város, két nap alatt simán bejárható. Egy nap elég a belvárosra, egy másikat pedig érdemes rászánni Karosta-ra, az egyik lepukkantabb negyedre, ami bő két évtizede még az egyik legfontosabb balti-tengeri szovjet katonai állomás volt. Mivel én ez utóbbit szeretem jobban, utolsó szabadnapomon Karosta-t vettük célba.

A Kalpaka-hídról fotózva, ahogy a csatorna a tengerbe ömlik

A kerület egyik látványossága ez az ortodox templom, ami épségben maradását többek között annak köszönheti, hogy a szovjet katonák évtizedekig filmvetítésekre, vagy épp box-meccsekre használták

Elvan a gyerek, ha játszik - főleg egy nosztalgikus érzéseket ébresztő játszótéren

Végre megláttuk a tengerpartot :)

Chris kissé tériszonyosan tanulmányozta az északi hullámtörő szerkezetét

Iló és én pedig kincsek után kutattunk a parton

Aztán elértünk a kedvenc részemhez, ahol mindenféle betoncuccok meredeznek ki a tengerből, és itt bizony elszabadult a pokol: legalább fél óráig csak kattogtak a gépek :) Következzen egy kis random ízelítő:

 

 

 

 

Úgy gondoltuk, még nem fagytunk át eléggé, hát tovább folytattuk az utunkat észak felé, hogy közelebbről is szemügyre vegyünk egy szélerőművet. Persze útközben is mindenféle csodát láttunk:

 Jó ideje nem hiányzik már senkinek ez a cipő...

... vagy ez az iránytű :)

Az "épen" maradt részek

Ááá, nem gondoltam komolyan!

Öblöcske

Csodaszép csörgedezés

Ééééés célba értünk!

Ekkorra én már nem éreztem az ujjaimat és az arcomat, úgyhogy egy rövidebb úton, az erdőn át mentünk haza (eltévedés nélkül, bizony!!!)

És akinek még most sincs elege a képekből, itt talál még néhányat :)