Prága és Dobřichovice

A workcamp eredetileg péntekig tartott volna, de olyan szenzációs-fantasztikus-szuperek voltunk, hogy már csütörtökön felkerekedhettünk, és miután mindenki összeszedelőzködött (ezt már délután 4-re sikerült elérni!), vonatra szálltunk, és az egész csapat elutazott Dobřichovicébe, Markéta otthonába. Markéta a szüleivel lakik egy tágas családi házban, simán elfértünk plusz 12-en, de a vacsorát a konyhában azért földön ülve kellett elfogyasztanunk :)

Dobřichovice Prágától olyan 25 km-re van, egy békés kisváros 3000 lakossal, folyóparton, sok-sok zölddel,

de hát nem túl sok szórakozóhellyel, úgyhogy visszasétáltunk az állomásra (sajnos már szakadó esőben...), és bementünk Prágába. Az eső továbbra sem állt el, így végül csurom vizesen bevonultunk a legközelebbi klubba, és az éjszaka hátralevő részében ki sem mozdultunk. Kifejezetten jó zene szólt, és bár a hely nem éppen az önkéntesek pénztárcájához volt szabva, azért rendesen végigkóstoltuk a koktélkínálatot, nem is sikerült elérni az első vonatot...

Pénteken délutánig aludtunk, és bár az eső továbbra sem állt el, végül megint csak Prága mellett döntöttünk: pár embernek este indult vonata-repülője, a többiek pedig egy finom vacsorára vágytunk. A nagy búcsúzkodások után néhányan haza, néhányan a szuvenír boltokba, mi pedig egy kocsmába mentünk, nem is akármilyenbe: a rendelést kisvonattal szállították az asztalunkhoz! :)

Miután összevártunk mindenkit, vacsorázni indultunk. Ki-ki elfogyaszthatta az utolsó adag knédlijét, bár mondanom sem kell Markéta és én a sajt és a tészta mellett döntöttünk :)

Bár tényleg csak egy vacsoráról volt szó, egyszer csak egy épület lépcsőjén találtuk magunkat, ahogy vodkát és narancslevet keverünk össze nagy bőszen, ezúttal kicsit okosabban készülve a bulira, úgyhogy mit volt mit tenni, maradtunk :) Egy felkapott helyre mentünk, 80-as, 90-es évek partyra, és most majdnem sikerült is elérni az első vonatot...

Dobřichovicébe csak Markéta és én mentünk vissza, a többiek hostelben maradtak Prágában, hogy szombaton várost nézhessenek még a repülők indulása előtt... A nappali padlója helyett így végre ágyban alhattunk, nem is keltünk föl 4 előtt :)

A kisváros épp a hétvégén rendezett borfesztivált a kastélykertben, úgyhogy összekapartuk magunkat, és megint csak nekiindultunk. Nagyon jót beszélgettünk, finom borokat kóstoltunk (igazán nem vagyok egy expert, az volt a legfinomabb, aminek az üvegén egy zöld gyík van...),

lángost ettünk, és végül cigányzenére mulattunk :)

Ezzel pedig véget is ért a szabadságom, vasárnap hazautaztam, és lelkileg készülgettem a következő két heti munkára: az oviban segítek majd beszoktatni 10-15 kis újoncot :)

Workcamp 4

Szombat reggel búcsút vettünk a gyerekektől, és a workcamp magára maradt, hogy nekiláthasson a takarításnak: 2 nap alatt fel kellett készítenünk a tábort a télre, és minden fontosat haza kellett szállítanunk Nymburkba.

Szombaton a teljes csapat Jizbicén dolgozott, lebontottuk a sátrakat, az összes faépítményt, a lanovkát, összezsúfoltuk a bútorokat, kiürítettük a szekrényeket, aztán este alkoholba fojtottuk a fáradtságunkat :) 

Vasárnap Julia, Emma és én visszajöttünk már reggel Tortugára, hogy kitakarítsuk az épületet a másnap kezdődő ovis táborra. Délután 6-ra már a többiek is visszaértek, végre mindenki forró fürdőt vehetett, elszaladtunk a Kauflandba bevásárolni, és vacsorapartyt rendeztünk.

Hétfőn délután keltünk, és az egyetlen dolgunk a pihenés volt, a spanyol csapat főzött ránk, sétáltunk egyet a városban, beültünk egy sörre, aztán csatlakoztak hozzánk a fiúk: Tom, Michal és Marek, és újabb házibulit csaptunk: ezúttal mindenki sokkal kipihentebb, ezáltal hangosabb is volt, Markétával alig győztünk rendet tartani, már agyon vártuk hogy végre ne mi legyünk a felelősök a csapatban...

Kedden Martina szavaival 10 perc munka várt ránk, végülis több mint 6 óra pakolás, kerámiázás és festegetés után a többiek elindultak bowlingozni, én meg hátramaradtam befejezni a takarítást... Másfél óra után aztán csak csatlakoztam hozzájuk, és az utolsó játékban egyből ezüstérmes lettem :) Ott is maradtunk a helyen sörözni/pizzázni/koktélozni, kinek-kinek tetszése szerint, és végre mi is elengedhettük magunkat Markétával: 10 napja az első este, amikor egyszer sem mondtam ki: csendesebben!

Megint csak velünk voltak a srácok a táborokból, jórészt kocsival, úgyhogy végül csak 4en sétáltunk haza az éjszakában, és felfedeztük a nymburki koripályát, amit kiadós hócsatával ünnepeltünk :)

Szerdán a többiek sörgyárba mentek, én pedig aludtam :) Délután tovább lustálkodtunk, fagyiztunk, röpiztünk, én kicsit bébiszitteltem, megvolt a nagy értékelő megbeszélés (már bőven Lucka nélkül, aki még kedd kora reggel lelépett köszönés nélkül...), megköszöntöttük Xavit a szülinapján, és búcsúzásul pezsgőt bontottunk :)

Fotók pedig, kicsit össze-vissza, itt.

Tábori videók

Jó reggelt!

Gyülekező!

Kaja!

Jó éjszakát!

Kamasz tábor - péntek

Reggeli után kiosztottuk az utolsó adag centrkacskit, és aztán a csapatok az egész délelőttöt az utolsó jelenetek leforgatásával töltötték. Ebéd után az asszisztensek segítségével nekiláttak a vágási munkálatoknak is, hogy estére mindkét kisfilm bemutatható legyen. Közben pedig gyorsan elkészítettünk egy meglepetés-videót Martinának, az összes gyerek és asszisztens részvételével, amiben megköszöntük a rengeteg munkát, amit a központért, és a táborokért végez.

Uzsonnázni kivonultunk a focipályára, ahol egyszer csak megjelent egy lovasszekér, és a meglepett fiatalságot kis csoportokban kocsikázni vitte. Közben előkészítettük a következő, elsősegély-vetélkedő helyszínét, de mire elkezdtük volna, már megint eleredt az eső, úgyhogy be kellett menekülnünk az istállóba. 6 állomáson keresztül vetélkedett 6 csapat, újraélesztésben, elsősegély-nyújtásban, mentőhívásban, elméleti ismeretekben vetették össze tudásukat. Lád'a szokás szerint nem akart részt venni a programban rendesen, de azért kivette a részét: végig az elsősegély-állomásnál dekkolt, és vérzést állított el, ájultakat locsolt fel, töréseket rögzített töretlen lelkesedéssel :)

Vacsoránkat megint a tábortűznél költöttük el, Pavel gitározott és énekelt, a fiúk táncoltak, nagyon vicces volt :) Aztán szép ruhát húztunk, és Zavadilka (a szomszéd falu) szórakozóhelyére mentünk, ahol a különterem már fel is volt díszítve számunkra. Amíg az asszisztensek villámsebesen befejezték a kisfilmek vágását, mi partyztunk, táncoltunk, és persze söröztünk! Amikor kész lettek, kezdetét vehette az Oscar-gála: megnéztük a horrort és a vígjátékot is, természetesen a horror sikerült sokkal jobban! Nektek is megmutatom, ha sikerül beszereznem. A gyerekek imádták látni magukat a vásznon, és nagyon örültek az Oscar-díjaiknak, amit mindenki átvehetett: táborozók, asszisztensek, önkéntesek. Megnéztük a meglepetés-klipet is, volt nagy meghatódás, összeölelkezés, megköszöntük a munkát a team-nek is, és aztán hajnalig roptuk :)

Kamasz tábor - csütörtök

Az éjszakai kalandokra való tekintettel fél órával később keltünk, és reggeli után hosszú feedbacket tartottunk a gyerekekkel. Itt vehették át a jutalom pénzeket a munkáért, segítségért, vetélkedőkért, és fizethettek a kosztümökért, kamera-bérlésért, bármiért amit a filmhez használtak.

11 körül indultunk az egész napos túránkra, Loucenbe, útközben 4 csapatban Express vetélkedve, azaz 8 állomáson feladatokat megoldva. Lád'a viszont megmakacsolta magát, és úgy döntött nem megy, hasra vágta magát a heverőn és a fejét sem emelte fel, pedig legalább öten könyörögtünk neki. A csapat tehát elindult, mi pedig Lád'ával maradtunk. Segítettem a teamnek előkészíteni a délutáni jelmezeket, és egyszer csak Lád'a felállt, hogy akkor mehetünk. A csoport után siettünk hát kettesben (ezúttal nem tévedtem el!), és a harmadik állomásnál be is értük őket. Ja, és persze végül első helyen végeztünk!!!

Loucenbe érve egyből a kastélyba mentünk, és a kastélyparkban ebédeltünk, majd 2 óra szabadot kaptunk felfedezni a labirintusokkal teli parkot. Hál' Istennek Lád'a nem akart megmozdulni, úgyhogy mi aludtunk egyet :)

5-kor felsorakoztunk a kastély előtt, és mindenki szép ruhát öltött. Vagyis inkább csak a gyerekek, akiknek szüleit a team tájékoztatta előre a tervről, és titkon csomagoltak nekik elegáns ruhát, ebbe öltöztettük őket. Sajnos az asszisztenseknek elfelejtettek szólni, úgyhogy mi mindenféle idétlen jelmezbe kényszerültünk. És ekkor jött a nagy meglepetés: vacsora a kastély éttermében! Végre igazán finom kaját ettünk, szép étkészletből, pincérrel, a 18 fölöttiek sörözhettek, nagyon jól szórakoztunk, bár így 2 órával az ebéd után nem tudtunk mindent megenni… Hazafelé szerencsére már normális ruhákban jöhettünk, én végül autóval, 3 fogyatékos srácot kísérve.

Lucka, az egyik workcamp leader szerencsére gyalog jött, így volt időm előkészíteni számára a meglepetést: a rá bízott gyerkőc, és annak cseh asszisztense segítségével egy köszönőlapot gyártottunk, és becsempésztem a sátrába. Remélem örült neki :)

Aztán visszaért Zaneta is, és szólt hogy 10 perc múlva táncolnunk kell a gyerekeknek… Őrült rohanásban szedtünk össze ruhát, zenét, gyorsan elpróbáltuk a 2 darabot, és már jött is az egyik csapat. Kissé zavarban voltam rúdtáncolni ennyi kamasz előtt, főleg az egészséges kiskamaszaink nevettek rajtunk nagyon sokat, de azért egész sikeres volt, és a lényeg hogy túl vagyunk rajta :)

Mivel a gyerekek és asszisztensek is eléggé fáradtak voltak, ezután már csak egy filmet néztünk, a Karib-tenger kalózait. Persze csehül, úgyhogy az önkéntesek szabad időt kaptak, meeting sem volt, és hosszú idő után először végre éjfél előtt ágyba kerültem :)

Kamasz tábor - szerda

Végre egy nap, amikor úgy gondoltuk, tudjuk a forgatókönyvet, mert ugyanaz lesz, mint kedden. Végül is majdnem így történt :)

Délelőtt egész sok szabadidőnk volt, és egy újabb továbbképzésünk, ezúttal abból, hogyan érdemes tolószékes embert öltöztetni, mik a trükkök. A demonstrációban Kuba is segített, az egyik fogyatékos srác, aki amúgy nagy kedvenc a táborban, eszméletlen jó humorérzéke van :)

Délután mindössze 45 perc késéssel kezdtünk neki a programnak, én megint a lanovkához kerültem, már a csapatok is be voltak osztva, erre persze elkezdett szakadni az eső. 5 perc alatt átszerveztük a helyszíneket, feladatokat, megszárítottuk a bőrig ázva visszarohanó másik csapatot, nekik is csináltunk egy kis helyet az istállóban, elkezdtünk vetélkedni, erre kisütött a nap... Újabb visszarendezés, és most már zavartalanul zajlottak az események. A lanovkát mindenki nagyon élvezte, gyerekek-felnőttek, fogyatékosak-egészségesek, én is egészen felvidultam tőlük :)

Vacsora alatt/után most a cseh asszisztensek kaptak szabad időt, és míg mi a gyerekeket vacsoráztattuk, fürdettük, ők leszaladtak a strandra. (Sikerült 9 gyereket rávennem, hogy álljon be a jéghideg víz alá a kinti zuhany alatt, és tisztálkodjon meg max. 3 perc alatt!)

Este film-kvíz volt a program, ami után megpróbáltuk az ifjúságok minél hamarabb ágyba terelni, és megkezdődött a várakozás. Ugyanis éjszakára nagy terveink voltak, de ehhez meg kellett várni, mire végre mindenki elalszik. Ez nem sokkal éjfél előtt meg is történt, úgyhogy indultunk felébreszteni őket. (Ne kérdezzétek a logikát, állítólag így játsszák jól az emberek az éjszakai játékot). Szóval fölébresztettük őket, cipőt és pulcsit húztak a pizsamára, bekötöttük a szemüket, és egy szót se szólva elkezdtük kiterelni őket a táborból, az erdő felé. A kapuban be kellett várni mindenkit, az én srácom, Lád'a ekkor pánikolt be, bepisilt, és hisztérikusan elindult vissza a sátorba. Végül még nyitott szemmel sem volt hajlandó elmenni a sétára, vissza kellett fektetni. Én továbbra sem értem, ez miért volt jó, még az egészséges gyerekek is féltek, a fogyatékosok többsége sírt, de állítólag ez egy jó tapasztalat számukra, és másnap már nevetni fognak rajta. Végül nem nevettek másnap sem, de legalább rémálma is csak egy lánynak volt.

Mikor végre mindenki visszaért, az épület fáklyával volt kivilágítva, és egy kis mozi várt minket: az Amélie csodálatos életéből néztük meg azt a jelenetet, amikor Amélie visszajuttatja névtelenül egy férfinak a gyerekkori kincseit. Ezután megkaptuk a feladatunkat és egy nevet: a húzott embernek valami kellemes élményt kell okoznunk névtelenül a következő 2 napban. Na, ez a rész már nagyon tetszett, és azt se bántam hogy 2-kor feküdtünk le.

Kamasz tábor - kedd

A délelőttöt a nemzetközi önkéntesekkel töltöttem, kicsit továbbképeztük magunkat cseh nyelvből és kerekesszék-használatból, kifejezetten jól szórakozva :)

Ebéd után viszont rohanásba csapott át az élet, bekerültem a délutáni program szervezőcsapatába, ami először is egy bő félórás cseh hadarást jelentett Martina részéről, hogy mit is kell majd csinálnunk, és hát én egy mukkot sem értettem. Elvileg 2-kor kellett volna kezdődnie az eseményeknek, és negyed3-kor már egész biztos lehettem benne, hogy ez nem fog bekövetkezni, de legalább elkezdtem kapizsgálni hogy mi lesz a feladatom. A csapat fele Iveta vezetésével elment filmet forgatni, a másik fele pedig a táborban maradt vetélkedni. 2 napig valami luxushotel dolgozói vannak nálunk teambuildingen, aminek része, hogy a délelőtti workshopok után délután a gyerkőceinkkel vetélkednek. Egy csapatban 5 vendég van, egy gyerek kerekesszékben, egy gyerek szék nélkül, egy cseh és egy külföldi asszisztens. Így járnak állomásról állomásra, ahol a legkülönfélébb feladatokat oldják meg, egyrészt a tábor valutájáért, a centrkacsekért, másrészt definíciókért, ami segít nekik kitölteni a keresztrejtvényt, ami a fő célja a versenynek. Én Pavel mellé lettem beosztva a lanovkához, és 3 órán keresztül a tűző napon a legkülönbözőbb embereket öltöztettem be védőfelszerelésbe, hogy biztonságosan csúszhassanak. És még élveztem is.

Aztán a workcamp kapott egy szabad órát, amit természetesen a strandon töltöttünk, és 2 nap alatt immár másodjára is lezuhanyoztam! :)

A vacsora a szokásos tábortüzes sütögetés volt, közben lázas tervezgetéssel és próbálással az estére, amikor is megtartottuk a tábor tehetségkutató vetélkedőjét! Minden gyerek föllépett, kisebb-nagyobb csoportokban, énekeltek, táncoltak, mi pedig éljeneztünk, eszméletlen hangulat volt! A kedvenc produkcióm Kuba és Dan duója volt, akik asszisztenseik segítségével műanyag poharakat rakva egymásba építettek tornyot. Egyszerűnek hangzik, de két sráctól, akiknek majdnem béna a keze, hatalmas teljesítmény!

Ja és el ne felejtsem elmesélni az est fénypontját: Míla (az egyik fogyatékos srác) azt mondta, hogy kedvel engem, majd együtt táncoltunk, és lefekvés előtt csak velem volt hajlandó vécére menni :)