Végre egy nap, amikor úgy gondoltuk, tudjuk a
forgatókönyvet, mert ugyanaz lesz, mint kedden. Végül is majdnem így történt :)
Délelőtt egész sok szabadidőnk volt, és egy újabb
továbbképzésünk, ezúttal abból, hogyan érdemes tolószékes embert öltöztetni,
mik a trükkök. A demonstrációban Kuba is segített, az egyik fogyatékos srác,
aki amúgy nagy kedvenc a táborban, eszméletlen jó humorérzéke van :)
Délután mindössze 45 perc késéssel kezdtünk neki a
programnak, én megint a lanovkához kerültem, már a csapatok is be voltak
osztva, erre persze elkezdett szakadni az eső. 5 perc alatt átszerveztük a
helyszíneket, feladatokat, megszárítottuk a bőrig ázva visszarohanó másik
csapatot, nekik is csináltunk egy kis helyet az istállóban, elkezdtünk
vetélkedni, erre kisütött a nap... Újabb visszarendezés, és most már zavartalanul
zajlottak az események. A lanovkát mindenki nagyon élvezte, gyerekek-felnőttek,
fogyatékosak-egészségesek, én is egészen felvidultam tőlük :)
Vacsora alatt/után most a cseh asszisztensek kaptak szabad
időt, és míg mi a gyerekeket vacsoráztattuk, fürdettük, ők leszaladtak a
strandra. (Sikerült 9 gyereket rávennem, hogy álljon be a jéghideg víz alá a kinti zuhany alatt, és tisztálkodjon meg max. 3 perc alatt!)
Este film-kvíz volt a program, ami után megpróbáltuk az
ifjúságok minél hamarabb ágyba terelni, és megkezdődött a várakozás. Ugyanis
éjszakára nagy terveink voltak, de ehhez meg kellett várni, mire végre mindenki
elalszik. Ez nem sokkal éjfél előtt meg is történt, úgyhogy indultunk
felébreszteni őket. (Ne kérdezzétek a logikát, állítólag így játsszák jól az emberek az éjszakai játékot). Szóval fölébresztettük őket, cipőt és
pulcsit húztak a pizsamára, bekötöttük a szemüket, és egy szót se szólva
elkezdtük kiterelni őket a táborból, az erdő felé. A kapuban be kellett várni
mindenkit, az én srácom, Lád'a ekkor pánikolt be, bepisilt, és hisztérikusan
elindult vissza a sátorba. Végül még nyitott szemmel sem volt hajlandó elmenni
a sétára, vissza kellett fektetni. Én továbbra sem értem, ez miért volt jó, még
az egészséges gyerekek is féltek, a fogyatékosok többsége sírt, de állítólag ez
egy jó tapasztalat számukra, és másnap már nevetni fognak rajta. Végül nem
nevettek másnap sem, de legalább rémálma is csak egy lánynak volt.
Mikor végre mindenki visszaért, az épület fáklyával volt
kivilágítva, és egy kis mozi várt minket: az Amélie csodálatos életéből néztük
meg azt a jelenetet, amikor Amélie visszajuttatja névtelenül egy férfinak a gyerekkori
kincseit. Ezután megkaptuk a feladatunkat és egy nevet: a húzott embernek
valami kellemes élményt kell okoznunk névtelenül a következő 2 napban. Na, ez a
rész már nagyon tetszett, és azt se bántam hogy 2-kor feküdtünk le.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése