Kamasz tábor - hétfő

Reggel tehát a csapatok bemutatták projektjeiket a befektetőknek, akik érdemesnek is találták a történeteket a megfilmesítésre. A nemzetközi önkéntesekkel pedig arra használtuk az időt, hogy újra átvegyük a gyerekek diagnózisait, és most, hogy már arcokat is tudunk kapcsolni a nevekhez, sok minden értelmet nyert. (például extra infóként oda volt írva az egyik sráchoz, hogy rajong az eljegyzésekért, és valóban, már az első nap feleségül kérte az asszisztensét :) )

Tízórai után workshopok következtek, az egyiken megtanulták kezelni a kamerát, és néhány trükköt a filmezésről, hogy is kell a különböző jeleneteket felvenni, hogy jól összevágható legyen a végén. A másikon megbeszéltük a vígjáték és a horror jellegzetességet, gyakoroltuk a nevetést és megijedést, majd végigvettük a különböző szerepeket a filmgyártásban: rendező, vágó, sminkes, színész, stb. Végül elkészült az első nap beosztása.

Ebéd után végre volt egy fél órám szunyókálni, aztán véglegesítettük a forgatókönyveket, és már el is jött a délutáni fő program. Martina férje, Pavel a főszervezője egy OTOB nevű versenynek Csehországban, ez amolyan tízpróba a szabadban, futástól kezdve a tutajépítésig minden van benne. Miután motivációnak megnéztük a tavalyi versenyen készült videókat, beosztottuk a csapatokat, és mi is nekiindultunk versenyezni. Én a hármas csapatba kerültem Matejjel, Lenkával, Ondrával, Michallal, Xavival, Stepánnal és Lád'ával. Mivel Lád'a utálja a sportokat, a fedősztori szerint ő volt a fotósunk, kattintgatott is rendesen :) 8 állomást kellett bejárni Jizbice területén, ami 2 kerekesszékkel bizony sokkal nehezebb mint amilyennek hangzik, főleg erdőn-mezőn keresztül, de végül is az előkelő 4. helyen végeztünk a 6 csapatból :) Jutalmul pedig lemehettünk a strandra, és végre fürödhettünk, zuhanyozhattunk :)

Vacsora után ünnepélyes eredményhirdetés, majd egy Particka nevű játékot játszottak a csehek, ha jól vettem ki, ez a Beugró cseh megfelelője, és mindenki nagyon jól szórakozott. Mi közben megkezdtük a napi értékelések véget nem érő sorát, és csak bőven 1 után kerültünk ágyba.

Kamasz tábor - hétvége

Szombat

Reggel a frissen érkezett nemzetközi önkéntesekkel gyorsan kitakarítottuk Tortugát, miközben persze folyton jöttek az sms-ek Martinától, hogy hány önkéntest küldjek még Jizbicére segíteni. Végül csak hárman maradtunk Nymburkban, de befejeztük a munkát, és délre már mi is a táborban voltunk. (Bizony-bizony, én vezettem!) Ekkorra már megérkeztek a cseh önkéntesek, újabb rövid takarítás, ebéd, és megkezdődhettek a workshopok:  ismerkedő-játékok, és a fő program: filmezés! 

Klipet kellett forgatnunk 4 különböző részéről a napnak: ébredésről, gyülekezőről, kajálásról és lefekvésről. Jött egy profi filmes is, tanítgatott minket kicsit a kamera-kezelés fortélyaira, és végül két csapatra osztott minket. Az én csapatomnak gyülekeznie kellett a Karib-tenger kalózainak zenéjére, és lefeküdni a Shrekből is ismert Hallelujára. Ez amolyan motiváció volt, hogy a táborozók tudják, mit kell tenni ha meghallják ezeket a zenéket a következő héten, és kedvet kapjanak a filmezéshez. Kissé kaotikus volt a rendezés, de azért jól szórakozunk :)

 

Uzsonna (7 óra!!!) után megtanultuk megvágni a felvételeket, és meg is vágtuk azon nyomban az elsőt, főleg csajok! Este 10-kor összegyűltünk a tábortűznél, megvacsoráztunk, majd csak összehoztuk a másik klipet is, és 2kor már ágyba is kerültünk…

Vasárnap

Reggeli előtt még gyorsan befejeztük a harmadik, mini-klipet, amit a nagy rohanásban elfelejtettünk… Aztán Oscar-gálát rendeztünk, megnéztünk az összes jelöltet, és végül a Jó éjt film nyert! Az egész csapat kapott Oscart, köszönőbeszédeket mondtunk, nagyon vicces volt :)

 

Ebéd után gyors ismertető a házirendről, fogyatékosságokról, a gyerekekről, asszisztensek, önkéntesek beosztása. Azután az üdvözlő csapat (Nerea, Anna és én) levonultunk a Jizbice táblához. Hülyét csinálva magunkból üdvözöltünk mindenkit, aki autóval jött, akár egy celebet: ugráltunk, sikoltoztunk a tűző napon vagy 2 órán át. Mikor végre minden gyerek megérkezett (az utolsóért lényegében már táncot jártunk, hogy érjen már ide), segítettünk nekik berendezkedni. Én Lenkával, egy cseh asszisztenssel kerültem párba, és 2 fiúra, Matejre és Lád'ára vigyázunk. Ő inkább Matejre, én inkább Lád'ára, segítségül pedig az egyik workcamp vezetőt, Markétát kaptuk, mert Lenka egyáltalán nem beszél idegen nyelveket, így egy nemzetközi önkéntessel nehézkes lenne a munka. Lád'a 18 éves Down-kóros srác, szerencsére nem beszél sokat :), de igazi hangulatember, és legtöbbször semmihez sincs kedve, csak feküdni valamelyik heverőn. És persze ilyenkor én is elterülhetek, úgyhogy annyira nem is fogom erőltetni a dolgot :)

Martina vezényletével fájdalommentesen túlestünk az ismerkedő programokon is, meglepő módon egész sok gyerek be tudott mutatkozni angolul, úgyhogy bizakodó vagyok :) Aztán volt egy elég hatásos elsősegély-bemutató is, Eva egyszer csak összeesett, Iveta odarohant, segítségért kiáltott, jött az elsősegélyesünk, Zaneta, felhívták a mentőket, azaz Luckát, és szépen megoldották a helyzetet.

Az este fénypontja az Oscar-gála megismétlése volt, Martina Batwoman-nek öltözve vezette a gálát, ahova persze mindenki a vörös szőnyegen érkezett, fotósok, újságírók hada között. Újra levetítettük az 5 klipet, és csodák csodája megint a Jó éjszakát klip nyert! Szépen felsorakoztunk, meghatódva átvettük a kerámia-madarakat, és az anyanyelvünkön megköszöntük az elismerést. Ezután a gyerekeket 2 csoportra osztottuk, és megkapták a heti projektfeladatot: filmet készíteni a központról, az egyik csoport komédiát, a másik horrort forgat. A mi srácaink persze a horror-csoportban vannak, jól fogunk szórakozni a héten :)

Este el is kezdtük az előkészületeket, hétfő reggel ugyanis jönnek a befektetők, és konkrét ötletekkel és költségigénnyel kell előállni, hogy biztosítva legyen a finanszírozás. Aztán végre felhangzott a Jó éjszakát dal, és sátorba lehetett terelni az ifjúságot.

Kisiskolás tábor

Vasárnap

Délután elkezdtek szállingózni a gyerekek, főleg kisiskolások, vagy épp iskolába készülők, de akadt néhány apró is. Sátrakat építettünk, berendezkedtünk, neveket tanultunk, és kiosztottuk a csoportokat. Én a pirosakhoz kerültem, egyedüli asszisztensként. Ez az a csoport, ahova a baba-mama táborba helyhiány miatt be nem jutott anyukák kerültek, 2-5 éves gyerkőccel, ahol általában egy idősebb gyerek bekerült valamelyik másik csoportba. A feladatom a többgyerekes anyukák segítése volt, akiknek nem volt elég kezük, vagy energiájuk a csemetékre. 

Mivel a hét a világ körüli utazás jegyében telt, ráhangolódásnak színes hajócskákra írtuk föl, ki hova szeretne eljutni a hét folyamán. Aztán elkészültek az első csoportképek, és már meg is érkezett az esti manó vagy kicsoda, és ágyba lehetett terelni a csapatot.

Hétfő (piros nap)

A tábor szigorú napirendet követett: ébresztő, mosakodás, reggeli, és az első foglalkozás: a három csapat (sárgák, pirosak, kékek) 20 perces váltásban tornázik, képkeretet díszít (mindig a nap színének megfelelően, amit az adott napon viselni is kellett!) vagy naplót ír.

Tízórai után a kincsesládájukat, azaz egy IKEA kartondobozt festettek ujjfestékkel a focipályán, Martina biztatására nem csak a kezüket, de az orrukat vagy a homlokukat is felhasználva :) Ebéd után egy kis sport és játékok a pályán, majd a nap fénypontja: Jarmark, azaz falunap! Szemüveg és napocska festés, korona-díszítés, tetoválás, pillangószárny-gyártás, dinnye-evés, és az én területem: a trambulin :)

Vacsora után esti sétára mentünk, még épp csak szürkületben, de természetesen az erdőn át. Ijesztgettek is minket rendesen mindenféle jelmezes és feketére mázolt alakok, az én csoportomban kifejezetten sikeresen, de végül bepisilés és rémálom sem lett :) Mire visszaértünk a táborba, az istállóban megterített asztal körül az Adams Family fogadott minket, gusztustalan kajákkal. Miután mindent végigkóstoltunk és lefotózkodtunk a szörnyekkel, újabb sétára indultunk az erdőbe, ezúttal tényleg koromsötétben, szerencsére a legkisebbek nélkül.

Kedd (zöld nap)

Reggeli után a szokásos program: képkeret, trambulin, naplóírás (mivel Kacinka még aludt, én rajzoltam helyette). Tízórai után Svájcba mentünk: pénzt gyűjtöttünk a réten, majd csokit vettünk érte :) Aztán a nagy kedvenc jött, a lanovka, majd Oroszországban a Baba Yaga, vagyis a Vasorrú Bába segítségével varázsigéket tanultunk és írtunk.

Ebéd után Loucenbe, vagyis Olaszországba látogattunk, és a 4 km-es séta jutalmaként hatalmas fagyikelyhet fogyasztottunk :) Kis csoportom a hazaút után már teljesen kidöglött, végre lehetett egy órát lustálkodni :) Kedd lévén este persze tábortűznél vacsoráztunk.

Szerda (narancssárga nap)

A reggeli torna ma igazi közönségkedvenc volt: zumba, Tom vezetésével! Tízórai után Indiába mentünk, vagyis feladatokkal teletűzdelt erdei sétára. Nemcsak hogy babakocsival kellett végigküzdeni az ösvényeken, a feladatok sem épp a 3 évesek szintjén álltak: számold össze India szomszédjait, mi is az a hinduizmus…

Délután már sokkal nagyobb buli következett: Texasba mentünk, egy lovas farmra, lovagolni és lovaskocsikázni. Ám az igazi meglepetés csak akkor ért minket, amikor Martina szambatáncosnak öltözve, egy latin zenét üvöltő hatalmas hangszóró társaságában megjelent a farm előtt, és igazi brazil karneváli hangulatot varázsolt! Megtanultunk pár táncot, majd visszaérve a táborba mindenki jelmezt öltött, és táncolva, énekelve végigvonultunk az egész falun! Mire visszaértünk a táborba, egy country zenekar várt ránk, és egészen este 10-ig partyztunk!

Csütörtök (fekete nap)

A tegnapi bulira való tekintettel fél órával később reggeliztünk, majd a szokásos programok, bár ezúttal Christynával rajzoltam. A reggeli torna pedig 20 perc fogócska volt, és valami misztikus oknál fogva az összes rosszcsont folyton engem kergetett.... 

Tízórai alatt a kalóznak öltözött táborvezetőtől ellopták a kincsesládáját, így meglett a napi küldetés: visszaszerezni. Ehhez először is le kellett gyártani a megfelelő kellékeket: kardot, fülbevalót, kendőt, horgonyt, majd ebéd után egy kincsestérkép segítségével a strandra jutottunk, ahol megtaláltuk a ládát, csokipénzekkel tele. Kifejezetten hűvös, de ez egy gyereket sem tántorított el, én voltam az egyedüli gyáva nyúl a parton. 

Vacsora után a gyerekeket lepakoltuk a házimozi elé, beraktuk a Karib-tenger kalózait, és két óráig csak relaxáltunk :)

Péntek (kék és sárga nap)

Tízórai után az erdőbe (fedőnevén Madagaszkárba) mentünk, egy új kisfiúval, Christyánnal kiegészülve. Az anyukája csak egy napra hozta el a gyerekeit, mert valami elintéznivalója akadt, így viszont nem is tudott velünk tartani: vagy másfél óráig a nyakamban cipelhettem a srácot... 

Ebéd után megkaptam Martina kocsiját, és irány Nymburk: Zaneta, Tom, David, Markét és én. Gyors zuhany, nagy rohanás, vissza Jizbicére, vissza Nymburkba, ki a vasútállomásra: és már el is kezdődött a workcamp. Első nap révén csak ismerkedtünk, játszottunk, isteni finom mirelit pizzát sütöttem vacsorára, és elmentünk sörözni. Indul egy újabb kaland!

 

Képek, kissé ömlesztve, itt.

Velké Popovice

Immár újra Csehországban, a szabadságom egyik utolsó napján Velké Popovicébe látogattam, a Kozel sörgyárba. Képes beszámoló következik:

 Profi csapos :)

 

 

 

 Olda Jarda, a Kozel sörgyár jelenlegi "arca"

 

Zaneta újra Budapesten

Péntek este tehát visszatértünk a fővárosba, és bár eredetileg hatalmas party-t terveztünk, végül otthon maradtunk filmet nézni, és energiát gyűjteni a szombat délelőtti gyors városnézésre. Ezúttal Budára látogattunk, természetesen a várba :)

Láblógászás a város fölött

Pózolás katonával

Aztán visszarohantunk Balázsékhoz, felkaptuk a cuccokat, és irány a Keleti pályaudvar. Zaneta hazaindult, én pedig Ágival találkoztam, hogy együtt töltsünk egy klassz délutánt kajálással, vásárlással, olvasgatással és persze pletykálással :)

További képek a nyaralásról itt.

Zaneta Debrecenben

Szerda reggel autóba pattantunk, és irány Debrecen, hogy Zaneta megismerhesse a szülővárosomat és persze a családomat.

Szuper fogadtatásban volt részünk, finom ebéd után egyből egy szépségszalonba mentünk, és bátran állíthatom, igazán gyönyörűek voltunk mikor távoztunk :) Tökéletes 23. szülinap, ahogy Zaneta fogalmazott :)

Este felavattuk az új szalonnasütő helyet az udvaron (bár a család többi része már használta, nekem még új volt, úgyhogy én ezt hívom felavatásnak), és persze kóstoltunk pálinkát és magyar bort is.

Másnap délelőtt nagyot aludtunk, és Mama is kijött Józsára, úgyhogy míg a fiúk az új zuhanykabint szerelték össze (persze az én segítségemmel!), mi a konyhában szorgoskodtunk és pletykáltunk.

Újabb isteni ebéd után a lányszakasz kivonult a böszörményi strandra, a fiúk pedig maradtak Olimpiát nézni. Persze később ők is csatlakoztak hozzánk csobbanni egyet.

Szép az élet :)

Este pedig borfesztiválra mentünk a Békás-tóhoz, körbekóstolni a magyar felhozatalt.

Péntek délelőtt végre bejutottunk a városba is, és kb. 37 fokos hőségben kerestük a geoládákat, és közben mellékesen sikerült a várost is megnézni.

 Debreceni Egyetem, az a két pont az ajtó előtt Zaneta és én

 Levadásztunk egy izmos férfit is :)

 Geoládát találtunk a Batthányi utcán,

 és a Petőfi téren is

Búcsú-csoportkép a családdal, és indultunk is vissza Budapestre.

Zaneta Budapesten

Egy kihagyott fesztivál és három alvással töltött nap után elérkezett a szabadság második felvonása, melynek során legkedvesebb cseh barátnémmal, Zanetával Magyarországra látogattunk. Már az utazás is kalandos volt, még a szlovák határ elérése előtt leszállították a Szlovákiába tartó utasokat, a Budapestre igyekvőket pedig egyórás várakozás után Bécsen keresztül vitték haza. A lényeg, hogy megérkeztünk :) 

Gyorsan lepakoltunk Balázséknál, és a Duna-parton besétáltunk egészen a Deák-térig, gyönyörködve az éjszakai Budapestben, majd megajándékoztunk magunkat némi fröccsel a Gödörben. Az est fénypontja viszont a lefekvéshez készülődés volt, amikor is tesómék megkérdezték, Zaneta milyen párnát szeretne (értsd kicsit vagy nagyot), erre ő azt mondta, hogy csirke nélkülit :) Én már kifejezetten jól beszélem a Zaneta-angolt, úgyhogy egyből kapcsoltam és fordítottam: allergiás a tollpárnára :)

Kedden aludtunk egy nagyot, aztán szűk 2 órán keresztül készítettük elő a délutáni programunkat, Zaneta ugyanis geocach őrült, és mindenáron szeretett volna jó párat megtalálni Magyarországon. (aki még nem hallott volna a geocachingról, itt tájékozódhat). 1 körül tehát, mindenféle információkkal, kézzel rajzolt és nyomtatott térképpel felszerelkezve nekiindultunk meghódítani a Városligetet. Persze sikert arattunk, és a tervezett 7-ből 5-öt meg is találtunk! 

 Életem első geoládája, a Hősök terén találtam :)

Beültünk a Kertembe limonádézni, ebédelni, és lehűlni, mert persze a legnagyobb hőségben kincsvadásztunk.

Aztán végig az Andrássy-n lesétáltunk a Deákra, onnan a Kiskörúton egész a Dunáig, persze át Budára, még megnéztük a BME főépületet, végül hulla fáradtan hazaindultunk. Vacsora, pihi, és belevetettük magunkat az éjszakába, Petivel kiegészülve hármasban nekivágtunk romkocsmát keresni, ahol még van szabad asztal. Végül a Kőlevesben kötöttünk ki, és megtanítottuk Zanetát a túlélésre: „Szia. Kérek három jagermaister és két rozé kisfröccs és egy zlaty bazant. Köszönöm.”