Biciklizni mentem

A ragyogó napsütéstől felbuzdulva kivettem a délutánt, és nyeregbe pattantam. Kattingattam is útközben, úgyhogy vegyék át az elbeszélést a képek:

 

 

 

Malá Rehabka

Az egész éjszakás eső után friss reggelre ébredtem, így lelkesen indultam Podebradyba dolgozni. Útközben rengeteg csiga versenyzett velem a bicikliúton, egyiküket lencsevégre is kaptam:

Aztán a napot egy rehabilitációs osztályban töltöttem, akárcsak múlt héten. Ide olyan 5-8 éves gyerekek járnak, akik normális osztályba integrálására, vagy egyáltalán tanrend szerinti oktatására semmi esély. A fogyatékosságok nevét nem nagyon értettem csehül, az tuti, hogy 2 gyerek Down-kóros. A cél leginkább a szinten tartás, és szociális illetve motorikus készségek fejlesztése. A 6 gyerekből ketten nem tudnak járni és hárman nem beszélnek, sokszor agresszívek és hihetetlenül türelmetlenek, úgyhogy a tanárnak, Vendulkának és asszisztensének bizony nincs könnyű dolga. Az órarend és a koncentrációkészség hiányának azonban előnye is van: mindössze napi 4 órát vannak az iskolában, úgyhogy ma igazán könnyű napom volt :) Na jó, a rám bízott gyerek, Zuzka mindent megtett hogy 4 óra alatt lefárasszon, de én nyertem :)

Bővebben, képekkel itt.

Hazafelé is láttam ám érdekeset, egy mosolygó-vicsorgó farönköt:

Čarodějnická Párty

Kedden mindenki boszorkány-jelmezt öltött, és úgy vártuk a party édes kis boszorkány és varázsló-gyerkőceit. Nekem most is hálás feladat jutott, nyomdát üzemeltettem, és csak úgy készültek a zöld lenyomatok macskákról, baglyokról, seprűn lovagló boszorkányokról.

A végére azért kicsit összekentem magam :)

További képek itt.

Prága, újra

Szombaton a színház után Prágában maradtam, hogy újabb oldalairól ismerhessem meg a cseh fővárost. Gyors, képes beszámoló következik:

Esti séta a Kampán

Vasárnap délelőtt, egy finom muffin és coffee latte után irány a Kafka múzeum

Hermelin és sör ebédre, egy színes kocsmában

Következő állomás Prága fellegvára, Vysehrad

Kilátás, virágokkal

Temető, templommal

A nap filmje, a Hisztéria: igaz történet a vibrátor feltalálásáról

És végül, a búcsú-absinth :)

Integrace je IN

Az Integrace je IN (azaz "Az integráció menő!") programsorozat keretében (melynek Zaneta a főszervezője) Prágába látogattunk a Divadlo Minor színházba, megnézni Kocourkov című darabjukat. Ezeken a programokon vegyesen vesznek részt egészséges és fogyatékos gyerekek, szülőkkel vagy asszisztensekkel, én főnököm 2 gyerekét vittem, Kacsinkát és Pavlikot. 

Vonattal mentünk Prágába, ahol mindenki nagy örömére McDonald's-ban ebédeltünk. Komolyan mondom, én még nem láttam egy rakáson ennyi Happy Meal menüt... Aztán elsétáltunk a színházba, és az előadásig hátralévő másfél órát a színház interaktív kiállításán és játszóházában töltöttük, én személy szerint a kreatív sarokban. Miután Kacsinkával együtt varrtunk egy gyönyörű macskát, én is kedvet kaptam, majd Eva és Zaneta is csatlakozott, és gyerekeket megszégyenítő lelkesedéssel válogattuk a gombokat, gyöngyöket, fonalakat.

Az előadás maga egy amolyan zenés cirkusz volt inkább, a kerettörténet szerint egy alvó kandúrt kell felébresztenünk a zenénkkel, ehhez bevonták a közönséget, bohócokat, zenekarokat. Azt hiszem sikerült is teljesíteni a küldetést, bár a végéről pont lemaradtunk, mert ugye Kacsinkának az utolsó 5 percben kellett halaszthatatlanul a wc-re mennie... Úgy láttam a gyerekek is jól szórakoztak, én is tudtam követni legalább nagyjából hogy mi történik, úgyhogy a darab igazán jó választásnak bizonyult :)

Csoportkép 1.

Csoportkép 2.

Az állomásra visszafelé menet még belesétáltunk egy kormányellenes tüntetésbe, ahol én le is csatlakoztam, hogy Prágában maradva újabb fantasztikus hétvégében legyen részem.

Csehül tanulok

Sikerélmény :)

Ma először egyedül tartottam a kerámia foglalkozást, CSEHÜL! Na jó, csak egy gyerkőc volt, Petr, egy igen értelmes 5 éves, de anyuka és más tanár nélkül kézműveskedtünk együtt, mégpedig eredményesen! Petr új fiú a csoportban, úgyhogy egy régebbi projektötletet vettem elő, Ki nevet a végén?-t gyártottunk. (erre csak a haladók vállalkozhatnak ám, és közülük is van, aki nem tudja 1 óra alatt befejezni, nekünk persze sikerült! 2 hét és jöhet a festés, aztán egy újabb kiégetés, és Petr és kisöccse már játszhatnak is vele!)