Integrace je IN

Az Integrace je IN (azaz "Az integráció menő!") programsorozat keretében (melynek Zaneta a főszervezője) Prágába látogattunk a Divadlo Minor színházba, megnézni Kocourkov című darabjukat. Ezeken a programokon vegyesen vesznek részt egészséges és fogyatékos gyerekek, szülőkkel vagy asszisztensekkel, én főnököm 2 gyerekét vittem, Kacsinkát és Pavlikot. 

Vonattal mentünk Prágába, ahol mindenki nagy örömére McDonald's-ban ebédeltünk. Komolyan mondom, én még nem láttam egy rakáson ennyi Happy Meal menüt... Aztán elsétáltunk a színházba, és az előadásig hátralévő másfél órát a színház interaktív kiállításán és játszóházában töltöttük, én személy szerint a kreatív sarokban. Miután Kacsinkával együtt varrtunk egy gyönyörű macskát, én is kedvet kaptam, majd Eva és Zaneta is csatlakozott, és gyerekeket megszégyenítő lelkesedéssel válogattuk a gombokat, gyöngyöket, fonalakat.

Az előadás maga egy amolyan zenés cirkusz volt inkább, a kerettörténet szerint egy alvó kandúrt kell felébresztenünk a zenénkkel, ehhez bevonták a közönséget, bohócokat, zenekarokat. Azt hiszem sikerült is teljesíteni a küldetést, bár a végéről pont lemaradtunk, mert ugye Kacsinkának az utolsó 5 percben kellett halaszthatatlanul a wc-re mennie... Úgy láttam a gyerekek is jól szórakoztak, én is tudtam követni legalább nagyjából hogy mi történik, úgyhogy a darab igazán jó választásnak bizonyult :)

Csoportkép 1.

Csoportkép 2.

Az állomásra visszafelé menet még belesétáltunk egy kormányellenes tüntetésbe, ahol én le is csatlakoztam, hogy Prágában maradva újabb fantasztikus hétvégében legyen részem.

Csehül tanulok

Sikerélmény :)

Ma először egyedül tartottam a kerámia foglalkozást, CSEHÜL! Na jó, csak egy gyerkőc volt, Petr, egy igen értelmes 5 éves, de anyuka és más tanár nélkül kézműveskedtünk együtt, mégpedig eredményesen! Petr új fiú a csoportban, úgyhogy egy régebbi projektötletet vettem elő, Ki nevet a végén?-t gyártottunk. (erre csak a haladók vállalkozhatnak ám, és közülük is van, aki nem tudja 1 óra alatt befejezni, nekünk persze sikerült! 2 hét és jöhet a festés, aztán egy újabb kiégetés, és Petr és kisöccse már játszhatnak is vele!)

Autisti víkend

Egész hétvégés programot rendeztünk autista gyerekeknek a központban, végül 8 gyerek és 8 asszisztens részvételével. Vasárnap ezzel párhuzamosan még kézműves nap is zajlott, úgyhogy nem unatkoztunk :)

Bár sajnos nem sokan akartak angolul vagy németül beszélni, én meg még nem beszélek rendesen csehül, így az érdekesebb feladatokból kimaradtam, azért a hétvége jól sikerült, és nekem is jutottak kellemes pillanatok a gyerekekkel.

A rossz idő ellenére tele voltunk programokkal, jártunk uszodában, cukrászdában, erdei sétán, tartottunk házimozizást, raktunk tábortüzet, és persze rengeteget kreatívkodtunk :)

Fotók itt.

Secrets of the Czech National Defense System

Nemrég beszereztem 3 új cseh nyelvkönyvet, melyek segítségével töretlen lelkesedéssel folytathatom tanulmányaimat, és mint kiderült, igazán jól is szórakozhatok közben. Az egyiknek ugyanis ez áll a bevezetőjében:

"As a globetrotting tourist to the Czech Republic I was amazed at and confused by the survival of a culture in which Czech men are so completely non-aggressive and peaceful, complimented by the truly breath-taking, stunning beauty of the Czech women. For a thousand years the Czechs have been living here and have been invaded and conquered a dozen times, yet the Czech language, culture, blood lines, and buildings appear to have survived for the most part completely unaffected. World history is littered with peaceful cultures that have been decimated by stronger aggressive invading forces. How could the Czech culture survive when so many other cultures have not? Eventually I came to realize that they survived because of the secret Czech National Defense System. The Czech National Defense System is a secret known by all Czechs... the language.

(...)

I imagine that Czech was so difficult for the foreign invaders that they were unable to interact in a meaningful way with the Czechs. The foreign invaders eventually tired of not being able to communicate much of anything to anyone, so they left, leaving the culture unaffected. When the next invaders came, the Czechs realized that with the secret defensive power of their technically sophisticated language, being non-violent would do less damage to life and property. The Czechs laughed at the pretensions of the crude steel weaponry of the foreigners, and hosted the new temporary administrators in the big castle on the hill, knowing they too would tire of being here, and leave if they could not talk with anyone. The protection of the Czech language has been a part of the culture for so long that it is done effortlessly by all, perhaps not even consciously.

(...)

Of course I realize that by divulging these secrets, my co-author and I run the risk of being thrown from the Clock Tower by the city fathers. But then... perhaps by possession of this book, you run the same risk as well. Let the buyer beware!"

Irány a fürdő!

Ma reggel a Podebrady Specialní Základní Skola apraja és nagyja felkerekedett és buszra szállt, hogy meghódítsa Kolín uszodáját, amiről legnagyobb örömömre kiderült, hogy egyben élményfürdő is :)

Egy egészséges osztállyal sem kis vállalkozás egy ilyen kirándulás, hát még fogyatékosokkal, rengeteg plusz asszisztens csatlakozott hozzánk, és kb 2 gyerekre jutott 1 felnőtt. Én mindössze egy kölyköt kaptam, egy autista kisfiút, Adamot. Szerencsémre Adam azt szereti a legjobban, ha békén hagyják, és egyedül sétálhat a medencében, nem fröcsköl, nem sír, nem szökik meg, nem pisil be, ráadásul a magasságtól is fél, úgyhogy csúszdázni sem kellett mennünk. Kedvem szerint váltogathattuk hát a különböző medencéket, és míg én élveztem a lubickolást, bugyogókat, masszázs-sugarakat, csak arra kellett figyelnem, hogy időnként másik irányba indítsam Adamot, nehogy beleszédüljön a körbe-körbe járkálásba.

Lehet irigykedni a munkámra :)

Fotók az aqua-kalandról később.

Meglepetés vacsora

Húsvéti vacsorára készültünk a munkatársakkal, a Restaurace u Gregoru étterembe. Martina már mondta előre hogy valami meglepetés készül, és valami nagyon flancos helyre megyünk, úgyhogy annyira nem lepődtem meg, amikor indulás előtt két órával megjelent egy profi sminkes a központban, és akit csak talált (Martina, Maruska, Eva és én), szépen bevakolt.

Mire odaértünk az étteremhez, már majdnem minden munkatárs ott várt, és ekkor jött még csak a java: kiderült, hogy nem is az étterembe, hanem a szemben lévő fotóstúdióba tartunk!

A kezdeti ijedtségre gyorsan kibontottunk egy üveg martinit, és lelkesen oldottuk a hangulatot :)

Nem is unatkoztunk, amíg készültek a portrék, fejenként vagy 30-40!

A Centrum Pro Vsechny dolgozói 2012-ben

Csoportképek is készültek, teljes csoport, kis csoport, komoly képek, vicces képek, mondanom sem kell a végefelé már nem voltunk szomjasak :) Az eredmény egy részét itt találjátok.

A stúdióban hidegtálakból falatoztunk, aztán még levezetésnek beültünk egy kávéra/sörre az étterembe.