Barcelona - alfa és omega

Az első képem Barcelonában:
Az utolsó képem Barcelonában:

Ízelítő Barcelonából

Őket hallgattam tegnap a Katedrális mellett, sziesztaként:

Ez pedig az új, hipermenő Barcelona-pólóm:

Madrid

Ha már épp munkanélküli vagyok, mi mást is tehetnék, mint hogy utazgassak, hisz végre tele vagyok szabadidővel! A következő állomás Madrid volt, szülőkkel kiegészítve.

Szerda este érkeztünk meg, jó későn, én Budapestről, anyuék Barcelonából. Elfoglaltuk szállásunkat, ami minden várakozást felülmúlt! Központban, gyönyörű modern szobával, és mint másnap kiderült, bőséges reggelivel :)

Csütörtök reggel ingyenes idegenvezetésre mentünk, bár végül másikhoz csatlakoztunk, mint eredetileg terveztük, klassz kis háromnyelvű kalandunk volt (spanyol és angol az idegenvezető, magyar az én jóvoltamból.) Mint kiderült, két különböző útvonal van, első nap a Puerto del Sol, Cathedral, Royal Palace, Plaza de Espana, Templo de Debod nevezetességeket látogattuk meg. A kimerítő túrát egy kedves kis étteremben elfogyasztott sangriával pihentük ki. Délután visszamentünk a katedrálishoz és a királyi palotához, hogy ezúttal belülről is megcsodálhassuk őket.

Pénteken kipróbáltuk a másik útvonalat is, ami a Puerto del Sol, Museo del Prado, Retiro Park, Plaza Cibeles mentén haladt, és ugyanabban az étteremben végződött, ahol ezúttal meg is ebédeltünk, én valami isteni finom halat ettem :) Rövid szieszta után a Botanikus kertbe mentünk (ahol szépen elterülve 1-1 padon, mindhárman szundítottunk valamennyit), majd a Prado-t hódítottuk meg, anyuék több, én kevesebb sikerrel, mert miután már a 3. teremben láthattam a 40. keresztrefeszítést ábrázoló képet, úgy döntöttem számomra kívül tágasabb.

Szombatra toledoi kirándulást terveztünk. Fel is keltünk szép korán, elmentünk a vasútállomásra, és ott szembesültünk vele, hogy csak a 2 órával később induló vonatra maradt jegy, így még egy gyors Retiro parki sétát is beiktattunk. Azért szerencsésen megérkeztünk Toledóba, egy hiper-szuper gyorsvonattal, meguzsonnáztunk, és belevetettük magunkat a városnézésbe. A katedrálissal kezdtük, és jól is tettük, mert 2 óránkba telt, mire gyorsan végigszaladtunk rajta, és ez nem vicc, én ekkora hatalmas és díszes templomot még életemben nem láttam! Aztán egy mecsetet kerestünk föl, ami kissé kiábrándító volt, majd 2 zsinagógát, amik már szintén tetszettek, főleg a második, mert az jobb állapotban is van, és a múzeuma is nagyon érdekes volt. Aztán már csak arra volt időnk, hogy átszelve a várost, bolyongjunk picit a szűk utcákon, és már indult is vissza a vonatunk.

Vasárnap különváltak utaink, anyuék az első nap látott parkokba mentek vissza bóklászni, én pedig a Reina Sofia múzeumba mentem, modern festészetet csodálni: Dalít, Picassot, Mirót, csak hogy a legismertebbeket említsem. Aztán napoztam egyet a Retiro Parkban, ahol anyuék is csatlakoztak hozzám, és akár a spanyolok, a parkban költöttük el vasárnapi ebédünket. Aztán irány a reptér, anyuék Budapest, én pedig spanyol vakációm újabb állomása, Barcelona felé repültem.

The Key to Life

Krakkó Magdával

Miután hétfő reggel búcsút vettem Tortugától és Martinától, Krakkó felé vettem az irányt, hogy meglátogassam lengyel barátnőmet, Magdát. Miután párszor füstölt a mozdony útközben, egy órás késéssel értünk Katowicébe, ennek megfelelően persze nem értük el a csatlakozást, de legalább megismerkedtem egy tündéri ausztrál lánnyal, és együtt szenvedtük el a megpróbáltatásokat, amit a lengyel vasút tartogatott számunkra. (tudom, hihetetlenül hangzik, de meg kell becsülni a MÁV-ot!) Végül 2 és fél órás késéssel beestem Krakkóba, összeszedtem Magdát az állomáson, berendezkedtünk a hostelben, és röpke városnéző séta után eltettük magunkat másnapra.

Kedden szemerkélő esőre ébredtünk, legalább kipróbálhattam új szerzeményet, egy menő kis esőkabátot, amit még Nymburkban turkáltam. Először a várat jártuk be, engem különösen a katedrális, és a hozzá tartozó múzeum nyűgözött le. Persze minden tele van II.János Pál pápával, még pápa-emlékérem automatát is találtunk :)

Farkaséhesen hagytuk el a Wawel Castle-t, és a főtér felé beültünk az első étterembe, ami igazi lengyel kaját kínált. Fura egy hely volt, lenn egy pincében, rajtunk kívül senki, de végül is nagyon finomat ettünk, és a nem kevésbé fura tulajnő érdekes sztorikkal traktált minket. Kávé után újrakezdtük a városnézést, sorra járva a templomokat és szuvenírboltokat, vacsora gyanánt pedig a híres étterembe, a Wierzynekbe mentünk sütizni :) Az estét youtube-partyval és hajnalig tartó beszélgetéssel töltöttük, és kiderítettük, hogy Magda kedvenc magyar együttese a Ghymes, legalábbis a kábé kéttucatnyi közül, akiket a szomszédok nagy örömére meghallgattunk :)

Szerda reggel összecuccoltunk, kijelentkeztünk, de a bőröndöket hátrahagytuk, és immár napsütésben vetettük bele magunkat Krakkóba. Ezúttal a híres Jagello Egyetem, az Old Town Square, a földalatti múzeum és a zsidó negyed volt a cél, persze néhány újabb templommal megspékelve. Estére hulla fáradtan vonszoltuk ki magunkat az állomásra, könnyes búcsút vettünk: Magda Poznan felé indult, én pedig röpke 10 és fél órás éjszakai vonaton és Bohumín állomáson való gyötrődés után újra Magyarországon voltam.

Fényképek itt.

Grillparty

Ma délutánra grillparty meghívásom volt Evától, aki egy Nymburkhoz közeli faluban, Vsechlapy-ban lakik, egy csinos kis házban, gyönyörű kerttel, kedves családdal, egy kutyussal és egy cicussal.

Eva és Sally

Nővérke és Matej

Azért hogy az idillt megtörjük, az anyuka csak oroszul, az apuka és a nővér picit angolul, Eva pedig picit németül tud csehen kívül, szóval izgalmas és szótárlapozgatásban gazdag este volt, amiről azért persze degeszre tömve távoztam :)

Michael, a főszakács

A vacsorám

Michael pedig megígértette velem, hogy ha tavasszal meglátogatom őket, mindenképp fogunk bicajozni, abszintot inni és kártyázni, remélem semmiképp sem az abszinttal kezdve a sort :)

Podebrady Special School

Ma a közeli Podebrady-ban lévő fogyatékosokkal foglalkozó iskolát látogattuk, immár másodjára, múlt héten volt a suli bemutatása, és ma kipróbálhattuk magunkat. Helyes kis épület, remek felszereltséggel és elhivatott tanárokkal, nagyon jól éreztem magam. Előző alkalommal Martina is elkísért minket, mielőtt megszülettek a gyerekei, itt tanított, sőt egy részét a terápiáknak ő fejlesztette ki, például Pavellel együtt a trambulin-terápiát :)

Sokféle különböző osztály van, körülbelül 30 tanár és 100 diák, mindenféle mentális, és esetleg pluszba testi fogyatékos. Jártunk autista, kisegítő, fejlesztő, mindenféle osztályban, most pedig választhattunk hol töltjük a napot, én a török lányokkal az autista kisgyerekeket (kb 6-7 évesek) választottam, és lelkesen tanulmányoztam őket. Tapasztalatok viszont csak legközelebb, mert leragad a szemem...