4 down, 1 to go

Bizony, végre túl vagyok a vizsgáim (csak az itteni vizsgáim...) 80%-án! Juhééé!

Szusszanásképp elmesélem hát nektek milyen itt vizsgázni. Hát teljesen más mint otthon. Először is röviden összefoglalnám, hogy megy ez matek szakon. A tanárok a szorgalmi időszak vége felé megkérdezik mikor szeretnénk vizsgázni a ránk váró 7 hétben, majd általában random meghirdetnek 2-7 időpontot. Mi szépen megpróbálunk feljelentkezni, ha nem sikerül, akkor is elmegyünk vizsgázni, plusz egy ember csak nem számít, a vizsga napján valamikor felbukkanunk, valamikor bemegyünk, kapunk vagy húzunk egy tételt, kidolgozzuk, levizsgázunk, megkapjuk a jegyet, index, kijövünk. Néha mindezt kiöltözve tesszük.

Itt: 3 hét a vizsgaidőszak, előtte kb. 2-3 héttel kiderülnek a vizsgaidőpontok, minden tárgyból 1 darab van, minden vizsga írásbeli. Persze a félév folyamán már megkaptuk a korábbi 2 év vizsgafeladatait, megoldással együtt. Ha valamiért nem jó az időpont (ütközés, betegség, vallási okok), lehet reklamálni, persze minden indokra van külön nyomtatvány. Előkészületként érvényesíttetni kell a számológépet és a szótárat, erről már volt szó. A vizsga napján érdemes olyan 10 perccel kezdés előtt érkezni, akkor engednek be ugyanis, vagy 4-500 sorstárssal együtt, mert hogy 3-4 kurzus hallgatói írnak egyszerre, mindenféle hatalmas előadótermekben és sportcsarnokokban. Kijelölt helyekre ülünk, persze a táskákat le kell adnunk előtte, szinte csak toll és víz lehet nálunk, a mobilokat kikapcsolva borítékba kell rakni és lezárni. Ezután következik az adminisztráció. Külön egy cetlire, külön a feladatsorra (amik közül a sárga színű kivihető a teremből, a rózsaszín nem), külön a lapokra, néhol csak kód kell, néhol csak név, néhol aláírás. Közben a "főfelügyelő" mikrofonba magyarázza a teendőket. Ugyanő figyelmeztet 10 perccel a vizsga vége előtt is. Vannak még a segédfelügyelők, mindenki sárga pólóban, ők adnak új lapot, ellenőrzik a személyazonosságodat, és elkísérnek pisilni is ha arra vágysz :) A vizsga anonim, 3 tanár javítja egymástól függetlenül, aztán összeülnek és megbeszélik ha eltérés van a pontozásban, nem is csoda hogy eredmény majd csak július végén várható, pótvizsgák augusztusban.

Nem csak a vizsgákat veszik ám komolyan, az egész vizsgaidőszakot: hosszabbított nyitvatartással működnek a könyvtárak (a főkönyvtár persze amúgy is éjjel-nappalos), napközben külön buszjáratok viszik haza a diákokat, nehogy ezen a pár percen múljon a siker :) És persze folyamatosan érkeznek az e-mailek, hogy nem a vizsgák a legfontosabbak az életben, el ne felejts rendesen enni, aludni, tölts időt a barátaiddal is, sportolj, ha már végképp nem bírod, és bátorításra van szükséged, ott az éjszakai segélyvonal (amit amúgy Penguin Nightline-nak hívnak), vagy mehetsz stresszkezelő kurzusokra, esetleg beugorhatsz 1-1 kijelölt helyre egy 10 perces ingyenes masszázsra :) Tényleg nem viccelnek!

Ezek után nem is csoda, ha megfogadtam a tanácsukat, és ma a vizsgám után semmi komolyat nem csináltam :) Megajándékoztam magam egy kis eperrel, grapefruittal és szilvával, aztán mély álomba zuhantam...

Este a kórussal a Bungalows and Bears nevű helyre mentünk (valamilyen oknál fogva az angolok imádják ezeket a duplanevű kocsmákat, közvetlenül a B&B mellett van a Frog and Parrot, a mi egyik kedvencünk meg a Fox and Duck), ahol is többek között monopoliztunk:

és végighallgattunk 3 koncertet, a legjobb a Screaming Maldini volt (amúgy miattuk mentünk, a dobos Saffy csoporttársa), egy kis ízelítő youtuberól. És most végre alszom!!! :)

Oughtibridge, Beeley Wood

Esős napra virradtunk, de ez sem tántoríthatott el minket a tervezett kirándulástól. Mármint az angolokat, én azért felhívtam a főszervezőnket hogy tuti megyünk-e, ő meg elképedve válaszolt, hogy már miért ne mennénk... Mindenesetre - egyedüliként! - én azért vittem esernyőt :)

A terv az volt, hogy kivillamosozunk-buszozunk Oughtibridge-be, ahol egy turistaútvonalat követve teszünk egy szép kis kört folyó mellett-erdőben-temetőben vissza Oughtibridge-be. Azt hiszem már sejtitek hogy ez nem jött össze :) A kanyarodj jobbra a papírgyár elhagyott raktárépülete mögött és menj át a hídon a folyó túlpartjára valahogy nem sikerült, először nagyon túlmentünk rajta, aztán mikor megtaláltuk hol is kéne átmenni, kiderült hogy le van zárva, a legközelebbi híd meg kb 10 mérföld... Úgyhogy maradtunk az eredeti parton, bár én váltig állítottam a többieknek, hogy már az úszás után sem lehetünk sokkal nedvesebbek, főleg ők, akik valamilyen rejtélyes oknál fogva még a létező kapucnijukat sem hajlandóak feltenni...

Szóval ezután igazi random walk következett (upsz, megint egy kis matekos belső humor, haha), még egy-két eltévedés, hegymászás, seggencsúszás (kivélesen nem én, csak Emma!), alagútmászás, aztán sárosan-vízesen visszaértünk a faluba, ahol is sikeresen belebotlottunk az egyetlen kocsmába, ami ilyen későn (értsd délután 4) is hajlandó kaját felszolgálni, megrohamoztuk hát, persze mezítláb, mert szépen megkérnek hogy ha vizes vagy sáros a cipőd, leszel szíves az előtérben hagyni. Fel vannak ezek készülve a kirándulókra :)

Pihentünk és ettünk egy jót, én speciel hamburgert, amolyan csináld-magad fajtát: kihozták a hamburger bucit a hússal, de a zöldséget, szószokat már mindet nekem kellett külön belepakolnom, mondhatom nagyon finomat főztem úgy hirtelenjében :)

Aztán irány haza, mindenki szépen megtisztult, ruhát váltott, és már mentünk is Lizhez, Dr Who-t nézni és brownie-t enni :) Előbbi egy rém népszerű angol filmsorozat egy idő- és térutazó pasasról (a mostani részben épp 2020-ban Wales-ben járt, ahol is gyíkfejű emberekkel került összetűzésbe 21 mérföld mélyen a föld alatt), utóbbi pedig Saffy specialitása, most épp étcsokisat csinált fehércsoki-darabokkal, hmmm...

Most volt ám a Eurovision Night is, ez itt nagy cucc, rengeteg ember beöltözik mindenfélének, és együtt nézik a versenyt, ivós játékokkal megspékelve, Liz lakótársai ugyan nem nagyon ittak, pedig az legalább mentségül szolgálhatott volna az egyik leányzónak, aki úgy gondolta Németországnak úgy lehet a legjobban szurkolni, ha Hitlernek öltözik...

Fényképek a kirándulásról itt.

Esik eső virágokra

Angol zöld

Belém vágott a felismerés

Miszerint bárhogy is esik az eső, itt sose másznak elő a giliszták a földből... Lehet hogy nincsenek is benne?!

Tanulok

Ma reggel épp a könyvtárban. Ez csak azért érdekes, mert útban a könyvtárba egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy Sheffield egyik legnagyobb közparkjának kellős közepén egy helikopter készül leszállni. Gondoltam csak megvárom már mi lesz, és kiderült, hogy mentőhelikopterről van szó, ami a közeli kórházba szállított beteget, akit aztán rendőri biztosítással toltak végig az úttesten a parkból a balesetire... Hogy mik nem vannak!

Épp a Stochastic Processes és Stochastic Finance tárgyakat nyüstölöm amúgy, nem is hiába, megtudtam hogy a Brown-mozgás névadója eredetileg botanikus volt, Csebisevet pedig angolul Chebychev-nek írják (amit én bizony viccesnek találok, ez asszem mindent elsöprő bizonyíték arra nézve, milyen fáradt vagyok :) ) De hogy lássátok nem csak az én ízlésem ficamos, engedjétek meg hogy idézzek a jegyzetből:
"As we will see in the next chapter, it leads directly to Ito's formula and stochastic calculus in all its beauty."

Aztán hazajöttem ebédelni, és úgy döntöttem kiülök egy kicsit a ház mögötti placcra tanulni, meg hát gyönyörködni:

Találkoztam a nyuszinkkal is :)

,

Szusszanás

Túl két vizsgán és egy beadandón, ma reggel végre kialudtam magam :)

Az idő sajnos újra rém hideg, de legalább nem csábulok el túrázni, és a tanulmányaimra koncentrálok. Többé-kevésbé :)

Gondolom láttátok a hétvégi képeket, milyen ragyogó napsütésünk volt, de azt biztos nem is sejtitek, micsoda történelmi jelentőségű esemény is történt: nyitott ablaknál aludtam! Bizony, 2 éjszaka is! :) És vasárnap, olyan éjfél magasságában, rövidujjú pólóban mentem Maggievel sétálni :)