Néhány hét kényszerpihenő után visszatértem az élet körforgásába, amit mi mással is ünnepelhettem volna, mint egy balettelőadással? Pénteken hát buszra pattantam, és meg sem álltam Rigáig, hogy a Nemzeti Operában egy négy rövid modern koreográfiát felvonultató estet csodálhassak meg. A darab nem túl népszerű, így ráadásul szuper ülőhelyem volt egy állóhely áráért :)
Tango
A leggyengébb a négyből, de azért a fekete-vörös engem mindig elvarázsol...
Pas de Quatre
Négy leányzó illeg-billeg tütüben, fülbemászó bájos zenére. Ahogy a klasszikus balettet álmodjuk.
Maria's Dream
Az abszolút kedvenc! Inkább balett-paródia, mint komoly próbálkozás, mármint hogy a fenébe ne nevessen az ember, amikor négy félpucér (és szuperizmos) pasi szoknyában bolondozik, egymást emelgeti, pörgeti, és egy padot pakolászik oly sebesen és ügyesen, hogy egy cirkuszi artistacsoportnak is becsületére válna. Az pedig csak hab a tortán, hogy a záróképben még a popsijukat is megmutatták :)
A leghosszabb és legerőteljesebb darab, művészileg tuti ez képviselte a legmagasabb színvonalat. A német mitológiában van három nőszemély (angolul norn, tudja valaki hogy hívják őket magyarul?) akik sorsfonalakkal játszadoznak, lényegében zsinóron rángatva isteneket és embereket. A darab egyikőjük történetét meséli el, ahogy önző kis vágyait követve szórakozik az emberekkel, sorsokkal, épít és rombol, miközben ő maga is sérül és fejlődik. Mély mondanivalók, remek zene, a főszereplőről pedig tényleg csak szuperlatívuszokban lehet beszélni!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése