Plzeň

Hétfő reggel tehát elköltöztem Nymburkból, de úgy gondoltam rám fér még egy kis levezetés, kikapcsolódás, úgyhogy Magyarország helyett még Plzeň felé vettem az irányt.

Ragyogó napsütésben érkeztem meg koradélután, és házigazdám, Kati már várt is az állomáson, kutyástul :) Hazamentünk lepakolni, megvártuk, míg a lánya, Katus is hazaér a suliból, és megkezdtük a háromnapos mókázást: Dino Parkba és állatkertbe mentünk! Előbbiben sok-sok hatalmas dinoszaurusz-modellt és egy 3D-s kisfilmet, utóbbiban pedig mindenféle állatot és minimális ketrecet vagy kerítést láttunk, egész addig barangoltunk, míg zárórakor ki nem tessékeltek minket...

Fölszedtük a lányokat (Katust, és a barátnőjét, Wendyt), és KFC-ben vacsoráztunk. Igazán nem vagyok válogatós, de a knédlire már nem nagyon tudok ránézni, szerencsére itt egyszer sem kellett cseh kaját ennem :)

Kedden hősiesen felkeltem korán, és én is elkísértem Katust az iskolába, egyúttal legalább megsétáltattuk Sziszit is. Bőséges reggeli után pedig folytatódott az Ismerd meg Plzeňt! programsorozat, természetesen sörgyár-látogatással. Sok gyárban jártam már Csehországban (Postřižinské, Budweiser, Staropramen, Kozel), de eddig ez volt a legnagyobb, csak a palackozó részlege akkora mint 5 focipálya! Sikerült elcsípni egy angol idegenvezetést, és Kati is sok érdekeset mesélt, mert régebben évekig a gyárban dolgozott. Volt történet-ismertetés, végigmentünk a gyártás folyamatán, láttunk csili-vili-szupermodern prezentációt (a nézők pódiuma forgott a vetítés alatt!), utaztunk Csehország legnagyobb liftjén (72 ember befogadására képes), és persze kóstoltunk is, finom szűretlen Pilsner Urquellt. Az már csak plusz volt, hogy Katin és rajtam kívül a csoportban csak kínai férfiak voltak, úgyhogy mint kuriózum, velünk fotózkodtak :)

Aztán a sörmúzeumba siettünk, mert onnan indul a város alatti alagútrendszert bemutató túra, ami még a WikiTravel szerint is kihagyhatatlan :) Azért annyira nem volt lebilincselő, de érdekes volt az összesen 14 kilométernyi alagútból 800 métert sisakkal, néha fejet lehúzva végigjárni, rácsodálkozni a rengeteg kútra és történeteket hallgatni a középkori Plzeňről. A kedvencem az volt, hogy amikor a husziták be akarták venni a várost (ami nem volt könnyű, részben a hihetetlenül jól kiépített járatoknak köszönhetően), és csak nem akart nekik sikerülni, szereztek valahonnan egy tevét, és idehozták megmutatni a plzeňieknek, hátha halálra ijednek tőle. Azok viszont ahelyett, hogy az Ördög művét látták volna ebben a teremtményben, egyszerűen ellopták az állatot, és továbbra is ellenálltak az ostromnak. Emléknek pedig azóta is van egy teve a város címerén :)

Tartva magunkat a knédli-mentességhez, egy francia bisztróban, a La Tartelette-ben ebédeltünk, cukkinis-ementális és csokis-kókuszos quiche és jegeskávé volt a menü :)

Aztán ha már ott voltunk, szétnéztünk a főtéren, ami igazi tipikus cseh főtér: négyszögletes, körben összeépült házak, mindenféle színűek, cikornyás homlokzattal, a téren oszlopos szökőkút és egy templom, ami csak kell. Extrának pedig kirakodóvásár és élőzene, ez nem kötelező tartozék, csak a jó időzítésen múlik :)

Ebéd után hazamentünk, megint csak összeszedtük a lányokat (Katust, Wendyt és Sziszit), és sétálni indultunk. Katiék nagyon jó helyen laknak, kábé 10 perc sétára már kezdődik is az erdő, kisebb-nagyobb halastavakkal, amikben még fürödni is lehet (volt is egy bátor úszó, de mi nem merészkedtünk be a vízbe, csak fotóztunk). Megint csak gyönyörűen sütött a nap, nagyot barangoltunk, és még fára is másztunk!

Vacsorára a lányok palacsintát szerettek volna, úgyhogy elmentek boltba túróért és nutelláért, mi meg kibontottunk egy üveg bort, és míg Kati nekiállt sütni, én kocka-hálókat rajzoltam, hogy segítsek kicsit készülni a következő tanfolyamára. Jól bevacsoráztunk, nagyot beszélgettünk, a legtöbbet talán Wendy mesélt, aki nem tud magyarul, úgyhogy igazi activityvel egybekötött nyelvlecke volt, de sokat nevettünk a sztorijain és az előadásmódján, vidám kis este volt :) Aztán Wendy haza, Katus pedig aludni ment, mi meg Katival hajnalig boroztunk-beszélgettünk.

Szerda reggel már nem voltam olyan hősies, és nem kísértem el Katust az iskolába, de 9-kor így is sikerült kikászálódnom az ágyból, és reggeli közben megszerveztük a programot Katival: a borult idő ellenére is úgy döntöttünk, kirándulni megyünk. Miután sokszorosítottuk ez előző esti művemet, hogy majd útközben ki is vagdoshassam őket, autóba pattantunk, és Klatovy felé vettük az irányt, egy Švihov nevű vízivárat akartunk meghódítani. Ügyesen meg is találtuk, jól körbesétáltuk, meg bóklásztunk kicsit a folyóparton, aztán bementünk a várudvarra is, ahol vagy fél órát eltöltöttünk a kecskék és macskák fényképezésével :) Végül nem is maradt időnk bemenni a várba, hazaindultunk.

A Katiknak programjuk volt, én pedig otthon maradtam kutyát sétáltatni és a következő pár napomat tervezgetni. Aztán értem jöttek, és Prágába indultunk, az eredeti tervek szerint falat mászni, majd összeszedni Kati nagymamáját az állomáson, aki látogatóba érkezett hozzájuk. Végül olyan későn értünk Prágába, hogy egyből az állomásra mentünk, aztán még papírokat kellett begyűjteni Katinak, mire végeztünk mindenki olyan punnyadt volt, hogy mászás helyett inkább hazaindultunk. Folytatva a cseh-mentes napokat indiait vacsoráztunk, boroztunk, beszélgettünk, fényképeket és e-book-okat cserélgettünk, és éjfél után nem sokkal már nyugovóra is tértünk.

Plzeň számomra nagyon kellemes meglepetés és pozitív csalódás volt, iparvárosra számítottam, és helyette egy zöld, hangulatos, élettel teli várost találtam, ami sokkal többet tartogat a látogató számára, mint amit 3 nap alatt meg lehetne nézni. Konklúzió: visszajönni, amint lehet! :)