München

Csütörtök délután pár óra vonatozás után Münchenben találtam magam, majd újabb 1-2 órával később már egy Holiday Inn kényelmes szobájában vártam, hogy ausztrál barátném, Alison hazaérjen munkából. Aztán amint ez megtörtént, bevetettük magunkat a hotel bárjába, és egy üveg finom bor társaságában idéztük fel, mi minden is történt velünk, mióta tavaly novemberben Ljubljanában utoljára láttuk egymást.

Péntek reggel nem is ment olyan könnyen az ébredés, főleg szegény Alisonnak, aki csak hétfőn érkezett Európába, úgyhogy még mindig ausztrál időben él... Amíg ő lustálkodott, én a környék felfedezésére indultam. A hotelünk nem éppen a város központjában volt, egy társasházakkal, helyes kis parkokkal telezsúfolt környéken, azon kívül hogy nagyon rendezett és tiszta volt, akár Magyarországon is lehetett volna. Na jó, azért nem egészen: az emberek nem zárták le a biciklijüket, akinek nem volt erkélye, hát az udvarra teregetett, éééés, az egyik park közepén komposztgödör volt!

 Aztán végre sikerült összekaparni Alisont, és elcsíptünk egy kifejezetten jó free walking tourt, hatalmas csapattal és hiperaktív túravezetővel (aki bár külsőre nem, magyarázataival félelmetesen emlékeztetett a David Tennant féle Doctorra, ha ez mond valakinek valamit...).

Alisonnal indulás előtt a Marienplatzon, az én fejemnél az új városháza, az övénél a régi városháza

Túravezetőnk, Severin

Részletesebb beszámoló az idegenvezetésről majd a fotók között, reményeim szerint képaláírásokkal fűszerezve, itt.

A két és fél órás kutyagolás után betértünk egy kávézóba forrócsokira és csokis shakere, majd az energiabombától felbátorodva tovább bóklásztunk az óvárosban, újabb sétálóutcákat fedeztünk föl, beszereztünk egy-egy dobókockát, ami Alison szerint nélkülözhetetlen az utazgatáshoz :), és jó nagy kerülővel visszaértünk a Marienplatzra. Az új városháza lépcsőin kuporogva beszélgettünk, szórakoztattuk a portást és viszont, és vártuk Alison holland barátját, Sunt, aki végül 9 körül be is futott. Eddigre mi már farkaséhesek voltunk, úgyhogy egyből vacsora után néztünk, elég naivan azt gondolva, lesz bárhol is hely... A másnap kezdődő Oktoberfestnek köszönhetően ugyanis minden, de minden étterem dugig volt, csak úgy folytak ki az utcára a már nem épp szomjas fiatalok és nem fiatalok. Vagy egy órával később egy mellékutcában találtunk egy szusi-bárt egy szabad asztallal, így legnagyobb örömömre japán vacsoránk volt :)

Szusi-tál, Sun, én, és japán sör :)

Éjfél felé a vidámság helyszíne inkább az utcákra tevődött át, úgyhogy az egyik kocsmában sikerült asztalt kerítenünk, és az Oktoberfestre hangolódva mi is sörözésbe kezdtünk.

A nagy csapat, búzasörrel (tudtátok, hogy Németországban a reklám nem úgy szól, hogy Gut, Besser, Gösser, hanem hogy Gut, Besser, Paulaner?)

Szombat reggel nem kifejezetten sikerült időben felkelnünk és elkészülnünk, úgyhogy esélyünk se volt kiérni az Oktoberfest nyitó ceremóniájára, ráadásul úgy esett, mintha dézsából öntenék, úgyhogy átmentünk Sun szállására kupaktanácsot tartani.

Alisonnal készen állunk az újabb kalandokra!

Miután már az odaút alatt bőrig áztunk, végül beltéri program mellett döntöttünk, és a BMW múzeumba mentünk. Na jó, azért nem kapkodtuk el a dolgot, előbb jól beebédeltünk a múzeum éttermében, ahol (milyen kicsi a világ!) a szomszéd asztalnál Karib-szigeteki pékségtulajdonosok ültek, akik ugyanarra a kiállításra és vásárra érkeztek a városba, ami Alisont is Münchenbe hozta, nagyon jó arcok voltak :)

Én harcsát választottam, Sun pedig épp az óriás bécsi szeletének örül nagyon

BMW Welt, balra pedig az Olimpiapark tornya

Miután jóllaktunk, és tudatosítottuk, hogy még mindig esik az eső, a múzeumba mentünk, és nagyon kellemesen csalódtunk: a múzeum, kicsit futurisztikus berendezésével, rengeteg autócsodájával, érdekes kiállításaival mindannyiunkat lenyűgözött, és nagyon kellemes időt töltöttünk bent.

Én és az én autóm, balra hátul Alison és az ő autója

Mire körbeértünk, már a nap is kezdett előbújni, úgyhogy megcéloztuk az Oktoberfestet, de búcsúzóul álljon itt még néhány BMW orr, csak úgy.