Oktoberfest

Őrület. Tömeg. Káosz. Röviden ezzel jellemezhető az Oktoberfest. Bár a nyitónapon esett az eső, így is hihetetlen tömeg volt a világ egyik leghíresebb sörfesztiváljának területén, ahol persze délután 6-kor minimális esélyünk sem volt bejutni egy sátorba (melyek hétvégén általában 11 körül telnek meg, ilyenkor hatalmas ZÁRVA plakátok jelennek meg a sátrakon). Így mit volt mit tenni, hagytuk magunkat sodródni, álmélkodtunk a beöltözött embereken, a sörgőzös fiatalokon és öregeken, a sátrakon, ettünk csokis epret, és beszereztük a kötelező szuvenírt: egy szív alakú mézeskalácsot.

Kábé egy óra múlva, mire sikerült bejárnunk az egész fesztivált, kissé megsüketültünk a mulatozóktól és a vásári kirakodástól, és persze nem utolsó sorban sörre szomjúhoztunk, abban a reményben hogy ezúttal mindenki itt iszik és van hely a belvárosban, a Marienplatzra mentünk. És bizony igazunk lett, egyből az első kocsmában kaptunk asztalt, és mellé egy kissé ittas pincért :)

Egy másik érdekesség, amivel ekkor kellett szembesülnünk: az Oktoberfest ideje alatt az egész városban csak liter sört csapolnak, ennél kisebb mennyiség esetén szóba sem állnak veled. Persze ez rajtunk nem fogott ki, igaz egész este pisilni jártam, de 1-2 korsót így is sikerült legurítani :)

 Igazi karizom-edzés volt emelgetni a korsót

Drága pincérünk nagyon vicces kedvében volt, azon kívül hogy folyton elfelejtette a rendelést, nem tudott összeadni, és eltört 1-2 korsót, hasznot is húztunk az állapotából: a szomszéd asztalnál egy pár vacsorázott, a férj pizzát rendelt, egész sikeresen, fél órával a rendelés után már előttük is volt az étel. Aztán eltelt újabb negyed óra, és a pincér megjelent egy újabb pizzával, mondván hogy szerinte az előzőnek kicsit égett volt a széle, ezért gondolta hoz egy újat. A szomszédaink viszont már jól laktak, úgyhogy a ház ajándékaként a pizza ránk szállt :)

Amikor már igazán hűvös lett, bementünk vacsorázni:

Sun valami helyi specialitást, fehér kolbászt, én pedig csokis palacsintát :)

és elkészült az Oktoberfest kampányfotója is :)

Másnap már jobban igyekeztünk, és miután Sunnal fél órán keresztül kergettük egymást a főpályaudvaron hogy végre sikerüljön találkoznunk, letelepedtünk egy kis kávézóban, és onnan néztük a hagyományos Oktoberfest Parade-t, ahol a világ minden tájáról érkezett népviseletbe öltözött csoportok, lovaskocsik, zenekarok vonultak fel. Sajnos én elég kicsi vagyok, és a fényképezőm sem a legszuperebb, úgyhogy a felvonulásról készült képeket mind az internetről loptam, de majdnem mindent láttam élőben is :)

Kibámészkodtuk magunkat, megkávéztunk, és könnyes búcsút vettünk, ugyanis indult a vonatom, ezúttal már tényleg Magyarországra.