Lake Eyre

Lake Eyre Ausztrália legnagyobb tava (már amikor megtelik), és csak párszáz kilométerre van Adelaide-től, úgyhogy amint hallottuk hogy legalább egy része tényleg vizes, úgy döntöttünk ez a kis kerülő csak belefér az úti célunk felé. És csak mentünk. És mentünk. És néha megálltunk:

Nosztalgiázni Andy egykori osztálykirándulás-helyszínén

Parachilna metropoliszban (értsd egy kemping és egy kocsma),
ami egykor tényleg virágzott: fontos vasútállomás volt

Délután véget ért az aszfaltozott út, estére pedig Marree-be értünk,
a Drovers Run kempingben szálltunk meg, bal alsó sarokban a konyha...

Ez pedig a vécé, a lányoké a Jillaroo's, és az üzenetek sem semmik

Este tábortűznél gyűlt össze a két tulaj és mind a hat szállóvendég,

családias a hely, no

Napfelkelte

És irány a tó, azon belül is az egyik legészakibb kilátó pont, 

ami ilyen irányból megközelíthető

Végig, értsd 150 km-en keresztül egy farmon át vezetett az út, és csak a visszaút
legvégén találkoztunk másik járművel - ez itt tényleg a semmi közepe

Látvány

Néha egy-egy jószággal, főleg tehénnel

Az ott középen egy kenguru

Ez pedig egy dingó, életemben először láttam vadon!

Ezek a bocik meg csak bámulnak hogy hogy letért az a nagy autó a kijelölt útról -
persze hogy letért, mert ők állnak rajta és eszük ágában sincs megmozdulni...

Monitort is láttunk - erre külön büszke vagyok, mert éppen én vezettem, és kiszúrtam
 őt az út szélén, megálltunk, visszasétáltam, és még akkor sem ijedt meg :)

Némi víz a kijelölt vadkempingező mellett

És hát amiért jöttünk, a Nagy Beltenger!

A nagy várakozás után a felfedezőjével, John Eyre-rel 

kellett egyetértenünk: a "tó" bizony tényleg csalódás...

Ott a háttérben, az a barna... Azaz elkéstünk, már nem nagyon lehetett vizet látni :(

Általában így néz ki ez a hatalmas medence, a víz elpárolgása után csak homok és némi sóréteg marad rajta (anno ugyanis ez tényleg tenger volt, összeköttetésben az óceánnal)

De legalább olyan sík a medre, hogy gyorsulási világrekordot lehet állítani rajta!

Visszaérve a civilizációba ebben az oázisban ebédeltünk, pont a Lake Eyre Yacht Klub mellett - nem viccelek, tényleg van ilyen, és azt hiszem Ausztrália egyik legnagyobb létszámú klubja! A tagokat az sem érdekli, ha néha egy évtized is eltelik mire vízre szállhatnak

A déli kilátó nekünk jobban bejött

És jól kisétáltunk a ropogós sókristályokkal borított sárrétegen

Tavon jártunk

Újabb elhagyatott vasútállomás

Színes pocsolyák az út szélén

Ami csak kilóg, sós

Úton egy kis meglepetés felé

Pocsolya a pukli tetején!

No de a java ennek a tetején volt

A Bugyogó! (a szabadfordítás tőlem származik, bocsánat érte)

Random pontokon, főleg a közepén, levegőbuborékok távoznak belőle

Békésnek tűnik, de a barna rész a fehér körön belül olyan tempóban 

nyeli el az ember lábát, hogy végül egyikünk sem mert rendesen ráállni

Andy is csak biztos távolságból méregeti

Nekem a lefelé csobogó része is tetszett

Részlet

Ez pedig a természetes forrás az aznap esti kempingünknél - kellemesen frissítő, 

teljesen veszélytelen, csak túl népszerű a szúnyogok körében...

Reggeli kávé egy újabb nagyvárosban - William Creek-ben, mind a 12 lakosával :)

Búcsúzunk az úttalan utaktól - szerencsére a mi hűséges járgányunk 

(kölcsönhobbiterepjáró Davidtől) nem jutott erre a szomorú sorsra

Barossa Valley

AFL Grand Final

A harmadik negyedév végével és Ange szülinapjának közeledtével úgy döntöttünk a hosszú hétvégét (október első hétfője a munka ünnepe) a Barossa Valley-ben töltjük a csajokkal (Ange, Renai, Tanya, én és Shaun, a sofőr). Szombat ebédre meg is érkeztünk és az első délutánt egy kocsmában töltöttük, nem találjátok ki, meccsnézéssel... Ha azt hittem sikerült elmenekülnöm a focidöntő elől hát nagyot tévedtem, Tanya elhunyt férjének, Ryannek a kedvenc csapata játszott, muszáj volt megnéznünk, és Ryan tiszteletére ráadásul végig cidert ittunk, a környék egyik legjobb borvidékének kellős közepén.

No de (állítólag) jó meccs volt, és a Sasok nyertek is, 

volt nagy öröm meg sírás és újabb kör cider :)

Az igazi ünneplés azért stílusosabb volt, némi bor és osztriga

Az este végül korai takarodóval végződött, hogy másnap 4-kor frissen ébredjünk...

Hot Air Ballooning

...mert hogy hőlégballonozni mentünk!!! Vigyázat, sok fénykép következik.

Reggel fél 5-kor volt a találka a Novotel hotelben, leraktuk a kocsit és bepattantunk a terepjárókba, készen a kalandra. A szélviszonyok miatt sajnos jócskán odébb kellett menni, több mint egy órát autóztunk kifelé a BarossaValley-ből.

Napfelkeltére szerencsére megtaláltuk az ideális felszálló helyet

 Készül a ballon

 És irány az ég!

 A szél csak úgy dagasztja a vitorlát :)

 Adjad neki a gázt!

A látvány mellett a meleg is jól jött

 Vidáman mosolygunk

 Ebben a kamerába (ami amúgy a ballonról lógott)

 Szőlőültetvényeket végül alig láttunk, cserébe volt folyó és tükröződések

 És halott fák

 És még tükröződések

 A kedvenc képem amit én lőttem

 És a kedvencem amit rólunk lőttek

 Köszi a szervezést, csajok!

 A klassz fák mellett még kenguruk is felbukkantak

 És a konkurenciát is majdnem utolértük

 Back to civilization

 Landing position

 És földet értünk!

 Kezdődhet a pakolás

 Mindenkit befogtak

 Pózolás wombat-üreggel

És egy gyors búcsú csoportkép, avagy bizonyíték hogy mindenki életben maradt :)

Visszarobogás, pezsgős reggeli a Novotel hotelben, aztán visszabújtunk az ágyba, hogy erőt gyűjtsünk a délutáni menetre...

Steppeltsfield

...amit a környék egyik legnagyobb borászatánál, a Steppeltsfield Winery-nél kezdtünk. Gyönyörű, pálmákkal szegélyezett út vezet a komplexumhoz:

Főépület felülnézetből

Kóstoltunk is picit, de végül legnagyobb sikert a málnaszörp aratta no meg a gyöngyöző shiraz - eredetileg emiatt a bor miatt jöttünk ide, vagyis kezdtük itt a délutáni etapot, finom is volt, vettünk is egy-két üveggel (nagyon jó lesz szentestén az új udvarunkon ezt szürcsölgetni), és már mentünk is tovább...

Tscharke's

...egy cuki kis biopincészetbe, ahol viszont szó szerint az összes bor ízlett amit csak kóstoltunk (bár a sajttáluk felejthető...), gyönyörű a környék, az épület, még a mosdó is egy műalkotás. Méltó helynek bizonyult életem eddigi legnagyobb mértékű borvásárlására, 24 üveggel gazdagabban távoztunk!

Szerencsére eddigre már Andy is csatlakozott hozzánk, így Shaun sem érezte olyan magányosnak magát a hölgykoszorúban, és volt aki cipelje a dobozokat :)

Seppeltsfield Road Distillery

Következőnek egy gin párlóba látogattunk étvágyat gerjeszteni és a fiúknak kedvezni kicsit, mert ők sajna nem isznak bort - ami amúgy nagyon jól jön ha sofőrt kell választani :)

Renai-vel a kóstoló opcióra szavaztunk, de ha legközelebb erre járunk, én tuti a házi gint választom bodzatonikkal!

Appellation

Az estét méltó módon zártuk a környék egyik legjobb éttermében - no egy kicsit csaltunk és igaziból a bárba mentünk, egyrészt mert gyönyörű a kilátás a teraszról, másrészt mert nem akartuk egy havi fizetésünket otthagyni egy vacsoráért...

A parkolóban kenguruk köszöntöttek

Ezen a teraszon ücsörögtünk

Ilyen kilátással a naplementében

És életünk egyik legfinomabb hamburgerét ettük!

Eddigre már nem voltunk szomjasak, a szállásra visszaérve ittunk még egy búcsúkört és eltettük magunkat másnapra. A hétfő reggelt egyből tortával nyitottuk Ange tiszteletére, aztán Andy-vel mi elköszöntünk és nekiindultunk északnak. Folyt. köv.