Kasteel de Haar

Szombaton végre Martinának sem kellett dolgoznia, úgyhogy együtt kirándulhattunk, a cél az Utrecht közelében található De Haar Kastély volt. Természetesen az utat két keréken tettük meg, és csak egy kicsit tévedtünk el útközben :)

A kiruccanást ez a fotó ihlette

Ez Hollandia legnagyobb (közel 200 szoba!) és leggazdagabb kastélya, a Van Zuylen van Nijevelt van de Haar család tulajdona. A hihetetlenül gazdag Etienne báró és Héléne bárónő alakíttatták a gótikus várat igazi tündérmese-kastéllyá a 19. században, melynek pompája kissé kiütötte a biztosítékot a puritánabb holland arisztokráciánál :)

Már látszik a kapu, a fák alatt Martina feszít

Bejárat

Feketefehérpiros

Pózolj kastéllyal - ha nagyon figyeltek, a kép közepén a sárga szoknyás alak én lennék

Martina megoldása a pózolásra :)

Tornyosulás

Reggeli kilátással

(amire amúgy az előző estéről maradt kábé két deci borunkat is elvittük és megittuk, 

nem kicsit néztek ránk furán, hogy reggel 11-kor üres borosüveggel mászkáltunk...)

A Kis Kastély - a család évente egy hónapra még birtokba veheti, ez volt ugyanis a megállapodásuk az állammal, mikor felújításért és üzemeltetésért cserébe átadták a tulajdonjogot.

Guggolós kastélyos

Mintha vízivár lenne :)

Hurrá, nyaralunk!

Martinát persze megtámadta a kőoroszlán

 Természetesen egy túrán is részt vettünk, ami hol máshol, a konyhában kezdődött.
Idegenvezetőnk sajnos egy belassult bácsika volt, így valószínűleg sok vicces
sztoriról lemaradtunk, de a látvány kárpótolt valamelyest...

 Még az edényeket is direkt ebbe a kastélyba tervezték

 Az előcsarnok katedrálisnak is beillene

 Csak egy sarokszoba...

 Bálterem arannyal, faliszőnyeggel, elrejtett zenekarral, sőt hintókkal
(a bal sarokban épp nem látni egy talán márványból vagy kőből faragott történetet,
ami lépésről lépésre mutatja be, hogy rabolta el a kastély egyik ura szerelmét,
egy Rotschild lányt... úgy látszik büszke a tettére :P)

 Hálószoba, az egyik kedvencem, mert alig díszített. No persze a többihez képest :P

 Az étkező a 19. században - ma is így fest, és olyan vendégeket látott már,
mint Brigitte Bardot vagy Gregory Peck!

 Újabb kapurészlet

 Bársony mindenütt

A jobb alsó képkockán látható szarkofág szerencsére csak úgy néz ki, valójában az előcsarnokban áll és bor és pezsgő hűtésére szolgál, a várakozó vendégeket frissítendő

A rengeteg látnivalóba beleszédültünk, a bácsi stílusába pedig belefáradtunk, úgyhogy kifeküdtünk egy kicsit a fűbe pihenni, majd az esőt kávézva átvészelve hazatekertünk.

Búcsúkép - köszönjük, szép volt!

Amszterdam

Miután lefárasztottam magam a Van Gogh Múzeumban, a következő kötelező program természetesen a Free Walking Tour volt - tüneményes, szupervicces, kiejthetetlennevű idegenvezetővel :) Összességében Amszterdam nekem túlzsúfolt, kissé koszos, és egyáltalán nem bájos város benyomását keltette, de a túrát még az eső ellenére is élveztem. Megnéztük a legfőbb látványosságokat, amik közül persze csatornák, a város legmagasabban fekvő utcája (ha jól emlékszem 7 m tengerszint feletti magassággal), a Vöröslámpás negyed, templomok, sőt ezek kombinációi sem maradtak ki.

 A Hölgyek körzete mellett álló templom (ami meglepetés! a megtévedt
 matrózok bűnbocsánatának elnyerésére szolgált) előtt nem túlságosan
rejtélyes szobrocska utal az épület funkciójára :)

 Az említett templom, ma már kiállító- és rendezvényközpont

 Bájos bicajok mindenfelé

 Mesterségem címere

 Az amszterdami házak egy része már megrogyott,
nem éppen stabil alapra építkeztek anno...

 G**** és lelkes közönsége

 Meggyőző :)

Ha már a túra úgyis az Anne Frank Háznál ért véget, gondoltam beállok a sorba. Útközben táblácskák emlékeztettek, mennyi várakozás áll előttem, és udvariasan azt is megjegyezték, remélik az ingyenes wifi segít gyorsabban múlatni az időt :P

Egy óra a szemerkélő esőben igazán semmiség ahhoz képest, hogy a család majdnem két évet töltött itt bezárva... Ráadásul a jó időzítésnek köszönhetően még egy bevezető előadáson is részt vehettünk, igazi történelemóra volt 45 percben. Aztán irány a kiállítás:

A ház makettje - baloldalon az iroda, jobboldalon a rejtekhely, az alsó szinteken a raktár

A rejtekhely híres, könyvespolcnak álcázott bejárata

 A kiskamasz Anne így dekorálta szobáját

 Első naptól kezdve naplót vezetett, amit később át is dolgozott, kiadásra szánta

Miután a rejtőzködőket elárulták, különböző haláltáborokba kerültek, csak az édesapa, Otto élte túl a holokausztot - miután hazatért, egyik segítőjük visszaadta neki Anne megtalált naplóját, később a megjelentetésről személyesen gondoskodott

Anne Frank szobra a múzeum előtt - nem épp vidám élmény, 

de kihagyhatatlan annak aki Amszterdamban jár!

 

Utrechtbe visszaérve csatlakoztam Martinához és a munkatársaihoz, isteni finomat vacsoráztunk és még egy sör is belefért, mire ágyba kerültünk, hogy másnap folytassuk a kalandozást.

Van Gogh Múzeum

Ha már Amszterdam egy köpésre van Utrechttől, természetes volt hogy legalább egy napot ott töltsek, az pedig még természetesebb, hogy ezt a napot a Van Gogh Múzeumban kezdjem. A következőkben e zseniális festő művei következnek, alkotói időszakai szerint rendezve, csak hogy el ne felejtsem mik voltak a kedvenceim a kiállított darabok közül.

1886-88 Paris

 A Bridge in the Rain

 The Courtisane

(fogalmam sem volt róla, hogy Van Gogh-ot megihlették a japán fametszetek, puzzle-gyűjteményemet gyorsan bővítettem is egy ilyen festményével...)

Self Portrait with Felt Hat

1888-89 Arles

 A Pair of Leather Clogs

 Sunflowers

(ez a kép volt a már emlegetett puzzle-gyűjtemény első darabja, szintén az amszterdami múzeumboltból származik, és 2006-ban kaptam - azóta már a falamon feszít)

 The Bedroom

Bár karrierje elején Van Gogh kifejezetten unalmas, sötét képeket festett, szerencsére rátalált a színekre, és lelkesen kísérletezett velük - különösen szerette a komplementer színeket, mint például a sárga-lilát. Hogy mégis miért a sárga-kék kombináció dominál a képen (és a képek többségén, mint például lentebb az íriszek esetén is)? A magyarázat egyszerű, Van Gogh kedvenc piros festéke egyszerűen kifakult, míg a többi eredeti színében tündököl...

The Harvest

Van Gogh ezt tartotta egyik legsikeresebb képének, tényleg nem rossz :)

1889-90 Saint-Rémy

 Almond Blossom

Egyik legújabb kedvenc képem, Van Gogh akkor festette, mikor hírét kapta unokaöccse születésének. Az új életet jelképezi, ami nem semmi, ha belegondolunk, hogy egy elmegyógyintézetben alkotta...

Irises

1890 Auvers

Utolsó hónapjaiban Van Gogh új méretű vásznakat használt, kétszer olyan széleset mint magasat, ideális beállítás tájképekhez. Ebből az időszakból jön négy kedvencem, időrendben:

 Landscape at Twilight

(a képen random festéknyomok találhatók, valószínűleg a következő festményt egyszerűen nekitámasztotta ennek mielőtt megszáradhatott volna...)

 Wheatfield under Thunderclouds

Wheatfield with Crows

Többen úgy tartották, hogy ez volt az utolsó képe, és már a végső őrületet ábrázolja, mielőtt öngyilkos lett volna. Valójában a következő volt az utolsó alkotás, ha engem kérdeztek ez bizony még őrültebb...

Tree Roots

Szuper kis kiállítás volt, sokat tanultam és még többet bámészkodtam, arról nem is beszélve, hogy az életútját bemutató kiállításon még a róla szóló Doctor Who epizódból is lehetett egy-két képkockát látni :)