Vége az első negyedévnek, kalandra fel! Kedd reggel 7-kor indultam, terveknek megfelelően, jól megpakolt Mazdával, teletankkal, szemerkélő esőben, Canberra felé, egyedül.
Hál' istennek egyedül, mert azért én szép rendszeresen beiktattam pisiszüneteket,
legalább nem reklamált senki :) Aztán az első komolyabb megálló: Tooleybuc, már a Viktória-Új-Dél-Wales határ
túloldalán, azaz két államnyira vagyok otthonról!
Sétáltam egyet a Murray folyó partján –
ez visszatérő motívum lesz az út során, ennyi vízre én sem számítottam útközben, mégiscsak Ausztrália jó száraz szárazföldjén vágtam én keresztül.
Billabong Creek- ennek főleg a neve tetszett :)
Indulástól számított 655 km-re és 113 zeneszámnyira,
Deniliguin-ben töltöttem az éjszakát, egy nyugis kis kempingben, egyedüli
sátorozóként! És igen, nagyon hideg van éjszaka, sapkában aludtam :)
De reggelre nem voltam ám
egyedül, vagy két tucatnyi kenguru nézte gyanús szemekkel ahogy kikászálódtam a
sátorból.
Tartottam tőle amúgy, hogy majd kell a kengurukat kerülgetni
vezetés közben – na jó, nem kerülgetni, de több száz kilométer alatt bőven
esélyes volt hogy egy elém kolbászol… Kengurut végül nem, de kéknyelvű gyíkot
és még egy teknősbékát is láttam az úton, utóbbi fogalmam sincs hogy került
oda, de annak rendje s módja szerint két kerék közé vettem és életben hagytam :)
Reggeli tóparton, aztán egy nagyobb szusszanás Howlong-ban
(nem ez volt ám az egyetlen vicces nevű település, keresztül autóztam
Goodnight-on is), ahol van világhíres múzeum is, de bemenni nem mertem,
mert ilyen
fenevadak őrizték…
A folyópart viszont nagyon klassz volt, vagy
fél óráig lestem ahogy a túlparton tehenek isznak
fél óráig lestem ahogy a túlparton tehenek isznak
Az első kitérő, amihez tényleg vagy 10 kilométerre le
kellett térni egy víztározóhoz és gáthoz vezetett, a Hume Dam-hez, ami amúgy
Adelaide vízellátásáért is felelős (részben), potom 2000 kilométernyi
folyókanyargásnyira a várostól…
Túloldalra tartva
Visszanézve
Próbáltam szelfizni, csak a zoomról feledkeztem meg...
Szárítkozó kormorán
Ez a Hume tó amúgy hatalmas (és mesterséges), a java
részéből halott fák állnak ki, mint a Gyilkos-tóból, de nem lehet igazán jól
lefényképezni mert szinte mindenhol magántulajdonban lévő farmok veszik körül…
Bepróbálkoztam Tallangatta városkában is, de végül csak jegeskávézás lett belőle…
Viszont megtaláltam hol volt a falu eredetileg, a duzzasztás előtt (kábé
1950-es évek) ugyanis az egész települést fentebb pakolták, csak szárazabb
időkben kilátszanak az eredeti utcák és némi megmaradt épületek is…
Következőnek már az aznapi szállásnál álltam meg,
Khancoban-ban, ahol szintén van tó, el is zarándokoltam:
keresztül a fahéj
illatú kis erdősávon (tényleg teljesen fahéjas tejbegríz illat volt),
patakokon át,
el a
tehenek/bikák legelői mellett (nem kicsik ezek a fenevadak),
pletykapartit megzavarva,
Aztán másik irányból is kerültem egyet, kattintottam
egy képet és hazamenekültem a csípős hideg elől.
A sátram a Szivárvány utcán
van amúgy, tiszta idill. Jó éjt!
ui: ezt nem fogjátok elhinni, de a kemping amúgy azzal
reklámozza magát, hogy itt lehet hóláncot kölcsönözni. Hóláncot. HÓLÁNCOT. Mik
vannak…
