Mint már említettem volt, errefelé csak úgy tukmálják az emberre a kirándulásokat, én végül egész random módon választottam (lásd tegnap a dupla-hüvelykujjas fiatalember), erre a túrára azért neveztem be, mert az eladó srácnak hatalmas loboncos haja és széles mosolya volt és ingyenvizet is kaptam a prezentáció alatt :) A cég neve MBA tours & travel, MBA mint Married By Accident :D Na jó nem, Made's Bali Adventures, de már a szórólapjuk is vicces. Nem is bántam meg hogy beneveztem, főleg hogy itt társaság is akadt, egész konkrétan hatan voltunk a kisbuszban: Martin, a sofőr, Dolin, az idegenvezető (tanonc), John és Margie (USA + Fülöp-szigetek), Dursun (vagy valami hasonló, de tuti hogy Törökországból) és én. Hamar kiderült, hogy Dursun anno Budapesten is szolgált mint ejtőernyős katona, így különös szeretettel és figyelemmel fordult felém, amit néha szívesen nélkülöztem volna, mert ez a kitüntetett szerep olyan random nekem címzett kijelentésekkel is járt, mint például: Szerintem az ember teremtette az isteneket, és nem az Isten az embereket. Nem éppen könnyed small talk ;)
No de csak nekiindultunk. Már a kocsi ablakán kibámulva is agyzsibbasztó volt befogadni az elsuhanó kavalkádot: templomok, kirakatok, kóbor kutyák, lótuszkertek, svájci étterem, holland pékség, pálmafák, robogók, építkezések, szentélyek, árusok, Harley Davidson embléma mozaikból, tetoválószalonok, wellnessbarlangok, szemétdombok, ésatöbbi, ésatöbbi. Aztán egyszer csak eljött az első állomás:
Taman Ayun - The Royal Family Temple
A környék legfontosabb templomkomplexuma, a királyi család kegyhelye.
Vizesárokkal körülvéve, mint egy erőd :)
Egy kis szent kakasviadal templomba menet - fura vallás ez a hinduizmus
A különböző szintek a társadalmi kasztokat jelképezik - vagy valami hasonló, ugyanis sikerült kifognunk egy katolikus idegenvezetőt (erre a szigeten olyan 1% esély van, arra pedig hogy ennek ellenére sem tudja a hindu szokásokat, kábé 0, de nekünk sikerült!),
aki beszélni ugyan beszélt valamennyit angolul, de érteni nem értett... Ez egyből kiderült, amikor megkérdeztük tőle, mennyi időnk van szétnézni, és azt mondta hogy 100 000 év :)
aki beszélni ugyan beszélt valamennyit angolul, de érteni nem értett... Ez egyből kiderült, amikor megkérdeztük tőle, mennyi időnk van szétnézni, és azt mondta hogy 100 000 év :)
Áldozat a főtemplom előtt
Nem ma épült - lehet a 100 000 év inkább erre vonatkozott,
de az meg azért picinkét túlzásnak tűnik ;)
Ijesztő(nek szánt)
Épp valami fontos ünnepre készültek, de hogy mire, azt Dolintól ugyan nem tudtuk meg
Szépség és a Szörnyeteg
A természet itt is lenyűgözött (jobban is mint amit az ember alkotott...)
Áldozatok lépten-nyomon
Mindenki szerint más fontos az isteneknek - ez például biztos dohányzik,
de a cigiszagot szereti mentolos cukorkával elfedni
Az őrző szellemek is lehetnek divatosak :)
How not to give a f*ck about the bloody tourists taking pictures again
A kavalkád a későbbi autókázásainknál is folytatódott, de a képbe idővel rizsföldek és pálmafák is becsatlakoztak. Sőt, még egy random szovjet emlékművet is láttam!
Luwak Café
A monguszkakis kávé ebből a kirándulásból sem maradhatott ki, most ráadásul lehetett monguszt simogatni is!!!
Nagyon cukik voltak :)
Kade, a bájos idegenvezetőnk
Itt a kávét is megkóstoltam (semmi extra), ittam vörösrizs-teát is,
de a kedvenc még mindig a citromfű-tea
Nagyon jó társaságban, vidáman telt a kis látogatásunk, a végén pedig ez a szépség búcsúztatott minket, először spanyolul megköszönte hogy itt voltunk, aztán mikor én egy hangos-dallamos Bye-jal elköszöntem tőle, utána ezt kezdte el utánozni, és míg ki nem értünk az udvarból, üvöltötte utánunk az én hangomon, hogy bye, bye! :)
Pacung
Isteni ebéd, rizsföldre kilátással :)
A desszertek voltak a kedvenceim: sült banán, egy beazonosíthatatlan gyümölcs,
édes burgonya pálmacukorsziruppal és fekete rizs kókusztejjel
Bedugul: Ulundanu Lake Temple
A túra legészakibb pontja, a híres tavi templom, ahol mi inkább a monszun szezon sajátosságaival ismerkedtünk...
Egy darabig bánatosan nézegettünk kifelé a biztonságos fedél alól
Aztán megjelentek az élelmes helyiek és lehetett esernyőt kölcsönözni :)
200 forint egy órára ezért a szivárvány csodáért, a hülyének is megéri!
Ez van amúgy az 50 000 rúpiáson is, ott kicsit szebb időben
A prospektus nem pont ezt ígérte, de egyedi és felejthetetlen élmény volt!
Alas Kedaton - The Holy Monkeys
A monguszkakikávé mellett a sziget másik nagy büszkesége a majompopuláció, következőnek egy 16. században egy gyönyörű erdőbe épült templomot látogattunk meg, melynek közel 700 majmát szentként tisztelik. És persze bevételi forrásként, mert a turista szép pénzt fizet hogy etethesse és fotózhassa őket :) No azért a majmócákat sem kell félteni:
Ahogy meghallotta, hogy Margie táskájában zörög a chipses zacskó, egyből felugrott
John vállára, elcsórta a zacskót, gyakorlott mozdulattal kinyitotta (esküszöm ügyesebb
és hatékonyabb volt mint Hunter) és elkezdte két pofára zabálni a tartalmát
John vállára, elcsórta a zacskót, gyakorlott mozdulattal kinyitotta (esküszöm ügyesebb
és hatékonyabb volt mint Hunter) és elkezdte két pofára zabálni a tartalmát
Nincs itt kérem semmi látnivaló
Ők se buták ám, a kék bódéban lehetett földimogyorót venni az etetéshez
Ez a példány inkább Dursun vállán érezte jól magát
Itt még a templom is a majmokról szól
Én is nagyon jól éreztem magam :)
Bajszos anyuka cuki csöppséggel
Újabb turista-csalogató
Pózolj óriásdenevérrel!
Kukk
Egy kis báj búcsúzóul
Tanah Lot
A majmoknál végül kétszer annyi időt eltöltöttünk mint lehetett volna, így rohanni kellett hogy elérjük a naplementét, nem mintha különösebben szép lett volna a felhők miatt, vagy élvezhető a tömegtől, de legalább sétáltunk egy kicsit a sziklákon és láttunk két különös templomot is.
Emberek, emberek (és árusok és még több árus) mindenütt,
ahol csak lehetett megpróbáltam lehagyni őket a képekről
Végezetül még megkóstoltunk valami rizscukorral töltött, kókuszba mártott rizsgolyó-finomságot és könnyes búcsút vettünk egymástól. Jó kis nap volt :)
