Betegszabadsááág!!!

Andy szombaton krikettezés közben sikeresen eltörte az egyik ujját (bizony, keményebb sport ez mint amilyennek látszik!), így hétfő-kedden táppénzen volt - öröm az ürömben! Nem voltunk hát mi sem restek, jó kis alvás után kirándulni indultunk. Nem is olyan régen, amikor a Deep Creek Conservation Parkban jártunk (beszámoló itt), Andy megígérte hogy még visszajövünk Second Valley-be, és most be is tartotta az ígéretét! Nem úgy az időjós, aki 36 °C-kal kecsegtetett, de 30-at sem produkált, ragyogó napsütés helyett pedig felhők fogadtak minket ahogy a tengerpartra értünk, de azért csak jól éreztük magunkat :)

Legutóbb épp csak arra volt időnk, hogy kisétáljunk a stégre, most viszont megkerültük a nagy sziklákat, bátran ugrálva kövekről kövekre és közben még fotókat is készítve!

Bámulatos rétegek a sziklában

Fölfelé nézünk

Lefelé nézünk - ááá, nem volt félelmetes

És íme a cél, a Sharkies Cave

Először csak ücsörögtünk a parton, én személy szerint bátorságot gyűjtve

Aztán csak beugrottunk!
(ez a csobbanás nem a miénk igaziból, hanem valami őrülté

aki vagy 7-8 méterről ugrott, de illusztrációnak jó lesz)

Ahogy ez a párocska is, akik épp beúsznak a barlangba, akárcsak mi vagy fél órával korábban - azzal a különbséggel, hogy Andy folyamatosan a víz fölé tartotta a bal kezét :)

Nem semmi érzés amúgy bent lenni: bár nyugis nap volt már ami a hullámzást illeti, simán emelkedtünk akár egy métert is, ami egy sötét kis lyukban kifejezetten ráébreszti az embert, hogy azért a víz az úr... Ami amúgy döbbenetesen tiszta volt és gyönyörű türkiszkék ahogy a fény csak beszivárgott a barlang száján.

Volt aki más módot választott a felfedezésre

Mászunk visszafelé, a túlsó huplin túl már ott is van a stég

A kajakosok követnek minket

Andy még dobálta egy kicsit a kavicsokat a tengerbe, én pedig találtam egy szív alakút :)

Az estét Alison nyaralójában töltöttük, ahol nagy örömünkre (legalábbis az enyémre), az alkonyat közeledtével a kenguruk is megjelentek :)

Mi pedig rendeltünk egy Treasure Chest for 2 menüt a helyi Fish and Chips étteremben és kiültünk a tengerpartra falatozni. A kalóriákat ledolgozandó sétáltunk egyet a homokban és a felhők ellenére is gyönyörködtünk a naplementében:

 

 

 

 

 

 

  

A part kihaltságát pedig némi művészi fotózkodásra használtuk ;)

Kedd reggel ez a látvány fogadott minket, széllel és 15 °C-os csúcshőmérséklettel, így a túrázós terveket fájó szívvel elhalasztottuk de cserébe szusit ebédeltünk, sütőtöklevest főztünk és megnéztük a moziban, ahogy hazahozzák Matt Damon-t a Marsról (még nem jártam utána a rejtélynek, de a stáblista majd' fele magyar volt, nem is említve hogy felfedeztem Oroszlán Szonját a filmben!!!) - nem is rossz kihasználása a hirtelen ránk szakadt szabadságnak :)

Újabb hétköznapok

Zoey

Ünnepélyesen jelentem, hogy a kutya megszüntette Buckethead státuszát, és már vígan, gondtalanul rohangál a labda után :)

Naplemente

Néha a partra is levisszük ám, ami csodaszép naplementéket is szolgáltat időről időre:

 

 

 

 

 

A sirályok állandó kísérői a sétáinknak

Egyszer pedig még delfint is láttunk!

Ne aggódjatok ha az előző kép nem mondott sokat, segítségül megmutatom hova kell nézni

Zoomed in

Moana Beach

Egyik vasárnap egészen Moana Beach-ig elmentünk a szokásos Seacliff Beach helyett, mindenki nagyon élvezte a strandolást, de az én kedvencem azért még mindig a kutya :)

 Irány a víz

 Dobjadmárdobjadmárdobjadmááár

 Futááás!!!

 Hunter is beszáll a versenybe

 Persze veszít

 De ő legalább élvezi a hullámokat :)

 Segítség, a tenger jön utánam!

Jobb lesz a megrázom magam

És ugye minden rendben van :)

Colours of the neighbourhood

Úton a könyvtárba, az uszodába, a parkba vagy csak a boltba, lépten-nyomon gyönyörű színekbe és növényekbe botlik az ember - a legtöbb virág vagy fa csak Ausztráliában él, amitől persze csak még jobban csodálom őket!

Egy kis montázs

Best of

Főzök

Az álláskeresés megfeneklett egy kissé; még mindig megpályázok minden szóba jöhető pozíciót, de az idő java részében nincs mit tenni, mint várni, gondoltam hát ezalatt akár meg is tanulhatok főzni! Rendszeresen nézem Jamie Oliver 30 minute meals műsorát, inspirációt merítek belőle, aztán összeütök valami teljesen mást :) Andy szerencsére hálás közönség, a palacsintámat pedig még Hunter is imádja!

Egy kis ízelítő a remekműveimből

Kukások

Péntek a kukásnapunk, valamelyik reggel én húztam ki a szemeteseket az utcára, délutánra ez a cetli várt:

Megdorgáltak, hogy rossz irányba nézett a kukánk, és megfenyegettek, hogy ha ez a főbenjáró bűn még egyszer megismétlődik, bizony nem fogják kiüríteni! Hogy mik vannak!

Móka és kacagás

Egy hétévessel tölteni a hétvégéket néha fárasztó, néha viszont kifejezetten szórakoztató! Már egészen kikupálódtam szuperhősökből, dinoszauruszokból és kísértettörténetekből, rendszeresek a papírrepülő-bajnokságok (a legutóbbit magasan nyertem katicabogarakkal díszített szuperrepcsimmel) és már a kosármeccsekre is kapok meghívást!

Kis csapatunk, ahogy Hunter látja

(a méretarányok nem éppen tökéletesek, de szerintem kifejezetten bájos és pontos a rajz)

Az ausztráloknál No Shave November (Nemborotválkozósnovember) helyett Movember van, amikor is bajuszt (angolul moustache, de ez persze túl hosszú, így az ausztrálok csak „mo”-nak mondják) illik növeszteni – Andy-nek teljes szakálla van (amit biztos ami biztos novemberben nem vág), így most mi voltunk soron :)

Port Augusta

Mára már nem maradt más, mint hazamenni - most szerencsére nem siettünk annyira, belefért egy-két megálló :) Azért útközben sem unatkoztunk, rádióadás nem lévén mindenféle cd-k előkerültek, punk-tól kezdve Elvis Presley-n át ABBA-ig minden szólt a kocsiban! Sőt, egy Music Trivia Quiz-t is megcsináltunk, aminek meglepő eredménye Alison győzelme lett és a tény, hogy hármónk közül csak én tudtam mit jelent Bach neve előtt a J és az S...

 Csak megálltunk tankolni...

A port augusta-i Arid Lands Gardens-ben egy hosszabb pihenőt is beiktattunk

 Monitor lizzard, a veszedelmes

A park szimbólumaként szolgáló fa, a Western Myall (latinul Acacia papyrocarpa, 

úgyhogy gondolom valami akácféle, pontosabb fordítást szívesen fogadok!)

 Nem egy különösebben életre való fajta: a magjáról szaporodik, de ehhez későnyári 

esőzésre is szüksége van, így kábé évszázadonként négyszer sikerül neki...

 Sturt Desert Rose (Sturt Sivatagi Rózsa)

 A képen látható fiatalember boldogságát pedig már a városban elfogyasztott 

Barnacle Bill Retro Plate okozza :)

 Úton hazafelé, háttérben a Ranges

A táj nyomokban vizet is tartalmazott, ami kisebb tavakká egyesülve meglepően rózsaszín árnyalatot öltött! Legközelebb talán ezt a nemzeti parkot is meglátogatjuk :)