Tazzie - Day 3

Szerencsésen túléltük a borzalmasan felháborítóan fogvacogtatóan hideg éjszakát, és gyönyörű napsütésre ébredtünk! A konyhában szerencsére még égett a tűz a kandallóban, a melegben megreggeliztünk, magunkra öltöttük összes rétegünket, és kezdődhetett a névnapom! Bizony, mivel az igazi napon még otthon voltam, Andy-vel szeptember 16-át tűztük ki random ausztrál Márta-napnak, a kívánságom pedig egy jó kis túra volt, amit meg is kaptam, hihetetlen időjárással és több mint 100 fotóval, készüljetek :)

Az útvonal: Ronny Creek, Crater Falls, Crater Lake, Marion Lookout, 

Wombat Peak, Wombat Pool, Lake Lilla, Dove Lake, Glacier Rock

Nem végeztünk túl sok háttérkutatást, a nyaralás jelmondata inkább a go with the flow, ami itt különösen szerencsésnek mutatkozott, mert mindenre rácsodálkozhattunk, és minden újabb vízesésnek, tónak, kilátásnak úgy örültünk mint egy kisgyerek :)

 Szóval Ronny Creek-nél kezdtünk

 Az első szakasz a híres Overland Track-en vezetett - 80 km 5 nap alatt -
talán legközelebb ;)

 Indulásra készen

 

 

 

 Még mindig imádom az ausztrál növényeket, különösen a fákat!

Belekóstoltunk a patakokba

Az első meglepetés: Crater Falls

 Még mindig fölfelé visz az út

 Random pasi pózol a fa alatt

 És egyszer csak előbukkant a Crater Lake!!!

 Elképesztő tükröződés

 Smile!

 Ezek a színek...

 Éééés, Andy havat talált!

És kóstolt :)

Szomorú búcsú, de ideje tovább indulni

Felértünk az első csúcsocskára!

 Andy megpihent, de én még tovább másztam

 Befagyott pocsolyák és minijégcsapok kísértek utamon

 Egy kis segítség

 Visszanézve, Andy valahol a fehér útkereszteződésben ücsörög

 Az elmaradhatatlan lábszelfi

 Kilátás a Marion Lookout-ról, balra a Lake Lilla, jobbra a Dove Lake

 A Cradle Mountain ikonikus csipkéi

 Fent a csúcson

 Crater Lake felülről

 Indulok lefelé

 Andy közben fura barátokat szerzett, és elszórta a kesudió-tartalékunk felét ;)

 

 A kis piszkok követtek minket mindenhova, itt épp letelepedtünk ebédelni, 

szép kilátással a Wombat Pool-ra

 Nem voltak szégyenlősek

Tiszta morzsa a csőre

 Újabb célpontunk, a Wombat Pool

 

 

 

 Hm, melyik tó is a szebb?

 Mi :)

 A vöröses-barnás színt a talajból kimosott anyagok adják

Andy még a táblát is kitépte a helyéről egy jó fotóért :)

 És íme, ez már a Dove Lake!

Balra a kőpukli a Glacier Rock, korábbi nevén a Suicide Rock

 Kilátás a szikláról

 Kontraszt

 A hatalmas ujj a Marion Lookout-ra mutat, alig másfél órája még ott voltam fönt!

 Egy titkos kis strand

 Andy szerint nagyon hideg volt :)

Ezzel a fagyos élménnyel úgy éreztük méltó módon sikerült befejezni a túrát, fél óra múlva már visszafelé zötyögtünk a shuttle bus-on a visitor centre felé.

 Az utolsó előtti megállónak azért csak leszálltunk, és tettünk egy rövid, 

Pencil Tree Falls névre hallgató sétát

 

Napsütés + esőerdő

Csodával határos módon felfértünk az utolsó buszra, ami visszavitt minket a parkolóhoz és így a kedves kis campervan-ünkhoz. Gondolom nem lepődtök meg, hogy még autókáztunk vagy két órát az aznapi szállásig, ami már a nyugati parton, Strahan-ban volt, és persze most is szép vidéken kanyarogtunk:

 

 

 

És ha már ünnepnap, ma este megkíméltük magunkat a főzéstől és mosogatástól, és egy kocsmában vacsoráztuk - pub food és cider, ilyen egy igazi névnap! :)

Tazzie - Day 2

Az egész éjszakás esőzés után szürke reggelre ébredtünk, de nem volt megállás, várt minket a Hollybank Treetop Adventure! A lényeg: egy gyönyörű erdőben, hatalmas fák között kifeszítettek drótköteleket, amikre rákapcsolják a gyanútlan kalandvágyókat, akik fáról fára suhanhatnak. Könnyűnek tűnik, de azért volt némi oktatás, a különböző hosszúságú és lejtésű szakaszokat ugyanis más-más pózban érdemes teljesíteni, és hát persze a biztonságot is komolyan veszik.

Tizenketten voltunk a csapatban, három kísérővel, a rövid eligazítás és gyakorlás után kisétáltunk a kezdőpontra, útközben érdekességeket hallgatva a fákról és az erdőről. Jó kis társaság volt, egy négytagú család a bal oldalon, és négy páros a jobboldalon, köztük mi az elsők, így bár az eső már elállt mire kiértünk, néha jó kis zuhét kaptunk a kötelekről... Volt móka és kacagás, a kísérők is viccesek voltak, az adrenalin meg csak úgy szabadult fel a résztvevőkben, szurkoltunk egymásnak, madarakat imitáltunk, és külön örültünk ha valakinek "rozmároznia" kellett, mert lelassult még becsapódás előtt :)

Szakaszról szakaszra egyre magasabbra kerültünk, volt hogy 23 méterrel álltunk a talaj fölött! A kedvenc szakaszomon pedig egyszer csak felbukkant alattunk egy kisebb folyó, ami fölött a következő, és egyúttal leghosszabb drótkötélen (235 m!!!) közel 80 km/órára felgyorsulva süvítettünk át! Az legutolsó miniszakaszon a szabadesést is gyakoroltuk, a végén pedig természetesen oklevél is járt a bátraknak :)

Készültek fotók és videók is, amint megszerezzük őket, frissítem a bejegyzést, addig is itt egy kis illusztráció:

Update: megvannak a fotók!!! :D

 

 

 

És az említett madárimitálás, ala Marta and Andy :)

Az élménytől megéhezve egy rövid gourmet-túra mellett döntöttünk, és a szállásra menet kitértünk egy kis sajt- majd csokikóstolásra:

 Útközben kisütött a Nap!

 Boldog tehénből jön a finom sajt

 Első állomás: Ashgrove Cheese Farm

 Cow Fun Fact :)

 Érdekes volt a sajtgyártás bemutatása, de mi azért inkább az ízlelőbimbókban bíztunk

 Hogy mi mindent lehet kapni...

 Csak egy postaláda útközben

 Kicsit eltévedtünk, Latrobe-ban kötöttünk ki, az Axeman's Hall of Fame-nél, 

ami előtt lelkesen pózoltunk az óriás platypus-szal :)

Épp záróra volt, de az ügyeletes amúgy is teázni készült a barátnőivel, úgyhogy beengedett minket egy gyors vizitre: egy gyönyörű hatalmas csarnok, ami részben a fejszének és az ezzel dolgozóknak állít emléket egy kis kiállítással, részben pedig kézművesvásár

 Ilyen vicces kis figyelmeztető táblákkal :)

 Következő állomás: House of Anvers csokigyár!!!

Mondanom sem kell, feltankoltunk a következő hétre :)

Még két óra kanyargás a gyönyörű utakon, és este már
a Cradle Mountain National Park mellett aludtunk