Tazzie - Day 3

Szerencsésen túléltük a borzalmasan felháborítóan fogvacogtatóan hideg éjszakát, és gyönyörű napsütésre ébredtünk! A konyhában szerencsére még égett a tűz a kandallóban, a melegben megreggeliztünk, magunkra öltöttük összes rétegünket, és kezdődhetett a névnapom! Bizony, mivel az igazi napon még otthon voltam, Andy-vel szeptember 16-át tűztük ki random ausztrál Márta-napnak, a kívánságom pedig egy jó kis túra volt, amit meg is kaptam, hihetetlen időjárással és több mint 100 fotóval, készüljetek :)

Az útvonal: Ronny Creek, Crater Falls, Crater Lake, Marion Lookout, 

Wombat Peak, Wombat Pool, Lake Lilla, Dove Lake, Glacier Rock

Nem végeztünk túl sok háttérkutatást, a nyaralás jelmondata inkább a go with the flow, ami itt különösen szerencsésnek mutatkozott, mert mindenre rácsodálkozhattunk, és minden újabb vízesésnek, tónak, kilátásnak úgy örültünk mint egy kisgyerek :)

 Szóval Ronny Creek-nél kezdtünk

 Az első szakasz a híres Overland Track-en vezetett - 80 km 5 nap alatt -
talán legközelebb ;)

 Indulásra készen

 

 

 

 Még mindig imádom az ausztrál növényeket, különösen a fákat!

Belekóstoltunk a patakokba

Az első meglepetés: Crater Falls

 Még mindig fölfelé visz az út

 Random pasi pózol a fa alatt

 És egyszer csak előbukkant a Crater Lake!!!

 Elképesztő tükröződés

 Smile!

 Ezek a színek...

 Éééés, Andy havat talált!

És kóstolt :)

Szomorú búcsú, de ideje tovább indulni

Felértünk az első csúcsocskára!

 Andy megpihent, de én még tovább másztam

 Befagyott pocsolyák és minijégcsapok kísértek utamon

 Egy kis segítség

 Visszanézve, Andy valahol a fehér útkereszteződésben ücsörög

 Az elmaradhatatlan lábszelfi

 Kilátás a Marion Lookout-ról, balra a Lake Lilla, jobbra a Dove Lake

 A Cradle Mountain ikonikus csipkéi

 Fent a csúcson

 Crater Lake felülről

 Indulok lefelé

 Andy közben fura barátokat szerzett, és elszórta a kesudió-tartalékunk felét ;)

 

 A kis piszkok követtek minket mindenhova, itt épp letelepedtünk ebédelni, 

szép kilátással a Wombat Pool-ra

 Nem voltak szégyenlősek

Tiszta morzsa a csőre

 Újabb célpontunk, a Wombat Pool

 

 

 

 Hm, melyik tó is a szebb?

 Mi :)

 A vöröses-barnás színt a talajból kimosott anyagok adják

Andy még a táblát is kitépte a helyéről egy jó fotóért :)

 És íme, ez már a Dove Lake!

Balra a kőpukli a Glacier Rock, korábbi nevén a Suicide Rock

 Kilátás a szikláról

 Kontraszt

 A hatalmas ujj a Marion Lookout-ra mutat, alig másfél órája még ott voltam fönt!

 Egy titkos kis strand

 Andy szerint nagyon hideg volt :)

Ezzel a fagyos élménnyel úgy éreztük méltó módon sikerült befejezni a túrát, fél óra múlva már visszafelé zötyögtünk a shuttle bus-on a visitor centre felé.

 Az utolsó előtti megállónak azért csak leszálltunk, és tettünk egy rövid, 

Pencil Tree Falls névre hallgató sétát

 

Napsütés + esőerdő

Csodával határos módon felfértünk az utolsó buszra, ami visszavitt minket a parkolóhoz és így a kedves kis campervan-ünkhoz. Gondolom nem lepődtök meg, hogy még autókáztunk vagy két órát az aznapi szállásig, ami már a nyugati parton, Strahan-ban volt, és persze most is szép vidéken kanyarogtunk:

 

 

 

És ha már ünnepnap, ma este megkíméltük magunkat a főzéstől és mosogatástól, és egy kocsmában vacsoráztuk - pub food és cider, ilyen egy igazi névnap! :)

Tazzie - Day 2

Az egész éjszakás esőzés után szürke reggelre ébredtünk, de nem volt megállás, várt minket a Hollybank Treetop Adventure! A lényeg: egy gyönyörű erdőben, hatalmas fák között kifeszítettek drótköteleket, amikre rákapcsolják a gyanútlan kalandvágyókat, akik fáról fára suhanhatnak. Könnyűnek tűnik, de azért volt némi oktatás, a különböző hosszúságú és lejtésű szakaszokat ugyanis más-más pózban érdemes teljesíteni, és hát persze a biztonságot is komolyan veszik.

Tizenketten voltunk a csapatban, három kísérővel, a rövid eligazítás és gyakorlás után kisétáltunk a kezdőpontra, útközben érdekességeket hallgatva a fákról és az erdőről. Jó kis társaság volt, egy négytagú család a bal oldalon, és négy páros a jobboldalon, köztük mi az elsők, így bár az eső már elállt mire kiértünk, néha jó kis zuhét kaptunk a kötelekről... Volt móka és kacagás, a kísérők is viccesek voltak, az adrenalin meg csak úgy szabadult fel a résztvevőkben, szurkoltunk egymásnak, madarakat imitáltunk, és külön örültünk ha valakinek "rozmároznia" kellett, mert lelassult még becsapódás előtt :)

Szakaszról szakaszra egyre magasabbra kerültünk, volt hogy 23 méterrel álltunk a talaj fölött! A kedvenc szakaszomon pedig egyszer csak felbukkant alattunk egy kisebb folyó, ami fölött a következő, és egyúttal leghosszabb drótkötélen (235 m!!!) közel 80 km/órára felgyorsulva süvítettünk át! Az legutolsó miniszakaszon a szabadesést is gyakoroltuk, a végén pedig természetesen oklevél is járt a bátraknak :)

Készültek fotók és videók is, amint megszerezzük őket, frissítem a bejegyzést, addig is itt egy kis illusztráció:

Update: megvannak a fotók!!! :D

 

 

 

És az említett madárimitálás, ala Marta and Andy :)

Az élménytől megéhezve egy rövid gourmet-túra mellett döntöttünk, és a szállásra menet kitértünk egy kis sajt- majd csokikóstolásra:

 Útközben kisütött a Nap!

 Boldog tehénből jön a finom sajt

 Első állomás: Ashgrove Cheese Farm

 Cow Fun Fact :)

 Érdekes volt a sajtgyártás bemutatása, de mi azért inkább az ízlelőbimbókban bíztunk

 Hogy mi mindent lehet kapni...

 Csak egy postaláda útközben

 Kicsit eltévedtünk, Latrobe-ban kötöttünk ki, az Axeman's Hall of Fame-nél, 

ami előtt lelkesen pózoltunk az óriás platypus-szal :)

Épp záróra volt, de az ügyeletes amúgy is teázni készült a barátnőivel, úgyhogy beengedett minket egy gyors vizitre: egy gyönyörű hatalmas csarnok, ami részben a fejszének és az ezzel dolgozóknak állít emléket egy kis kiállítással, részben pedig kézművesvásár

 Ilyen vicces kis figyelmeztető táblákkal :)

 Következő állomás: House of Anvers csokigyár!!!

Mondanom sem kell, feltankoltunk a következő hétre :)

Még két óra kanyargás a gyönyörű utakon, és este már
a Cradle Mountain National Park mellett aludtunk

Tazzie - Day 1

Hajnali kelés, reptérre taxizás, repülés, átszállás, újabb repülés és egy kis autókázás után sikeresen felvettük bájos Toyota hi-top campervan-ünket és kezdődhetett a kaland!

Launcestonba érkeztünk, Tazmánia északi parti legnagyobb városába, a küldetésünk pedig az volt, hogy 8 nap alatt leautózzunk a délen fekvő fővárosba, Hobartba, és elérjük a gépet hazafelé. Örömmel jelentem, hogy a küldetést teljesítettük :) De nézzük napról napra, hogy miket is műveltünk.

Első napra úgy gondoltuk, a repülés elég utazás volt, így a nap nagy részét inkább Launcestonban töltöttük, egész pontosan a Cataract Gorge-ban, ami meglepő módon szinte a város közepén húzódik! Itt is reggeliztünk, ilyen kilátással:

 A háttérben lévő hídon később persze mi is átmentünk, a felvonót viszont kihagytuk

Úton a túloldalra

Look to the left, that's where we are heading!

 Alexandria Lookout

 Mókázás a hídon

 Szép kilátással

Csííííz

 Wattle, a sárga (arany) - zöld színe lett az ausztrálok nemzeti jelképe

 Segítség, kőomlásveszély!!!

 Egyesek be sem fértek alá ;)

 További ismerkedés az élővilággal

 És megérkeztünk a séta végéhez, a Sentinel Lookout-hoz

(a bal alsó sarokban az árnyékok mi volnánk!)

 Visszafelé megint átkeltünk a lengedező hídon

 Nekem is meg kellett mutatnom mit tudok!

Búcsúzunk a tótól

Aztán sétálni indultunk a városba, és bár cuki a kikötő meg az épületek,
igaziból csak ez a két pálmaóriás ragadott meg minket, így úgy döntöttünk,
újabb támadást indítunk a kis völgy ellen,

ezúttal a King's Bridge felől

 Közeledünk a függőhídhoz

 Tiltások és lelakatolt kapuk sem riasztottak vissza minket a kilátástól

(mj. az egyetlen séta a bő egy hét alatt, amikor szandálban és rövidnadrágban voltam...)

És igen, aki ügyes, láthatja a felvonót és a hidat is!

Ideje volt élelem és szállás után nézni, észak felé vettük hát az irányt, és miután bevásároltunk egy bizalomgerjesztő hentesnél, végül Low Head-ben kötöttünk ki, egy majdnem vízparti, bájos kis kempingben, ahol rajtunk kívül még egy sátor és egy campervan volt mindössze!

 Andy persze egyből elrángatott rákvadászatra, ahol egy kis sikkantással hangsúlyozva tudomására adtam hogy én biza meg nem fogom ezeket a szörnyeket

Ő persze tovább próbálkozott...

De én inkább csak fotóztam :)

Így néz ki az osztriga, akár mindössze egy perccel az elfogyasztása előtt!

Indulunk hazafelé

Nem is hinné az ember hogy fél óra múlva le fog szakadni az ég...

De addigra mi már biztonságban élveztük a megérdemelt 

saját készítésű hamburgerünket és koccintottunk a nyaralásra :)