2015. szeptember 15., kedd

Tazzie - Day 2

Az egész éjszakás esőzés után szürke reggelre ébredtünk, de nem volt megállás, várt minket a Hollybank Treetop Adventure! A lényeg: egy gyönyörű erdőben, hatalmas fák között kifeszítettek drótköteleket, amikre rákapcsolják a gyanútlan kalandvágyókat, akik fáról fára suhanhatnak. Könnyűnek tűnik, de azért volt némi oktatás, a különböző hosszúságú és lejtésű szakaszokat ugyanis más-más pózban érdemes teljesíteni, és hát persze a biztonságot is komolyan veszik.

Tizenketten voltunk a csapatban, három kísérővel, a rövid eligazítás és gyakorlás után kisétáltunk a kezdőpontra, útközben érdekességeket hallgatva a fákról és az erdőről. Jó kis társaság volt, egy négytagú család a bal oldalon, és négy páros a jobboldalon, köztük mi az elsők, így bár az eső már elállt mire kiértünk, néha jó kis zuhét kaptunk a kötelekről... Volt móka és kacagás, a kísérők is viccesek voltak, az adrenalin meg csak úgy szabadult fel a résztvevőkben, szurkoltunk egymásnak, madarakat imitáltunk, és külön örültünk ha valakinek "rozmároznia" kellett, mert lelassult még becsapódás előtt :)

Szakaszról szakaszra egyre magasabbra kerültünk, volt hogy 23 méterrel álltunk a talaj fölött! A kedvenc szakaszomon pedig egyszer csak felbukkant alattunk egy kisebb folyó, ami fölött a következő, és egyúttal leghosszabb drótkötélen (235 m!!!) közel 80 km/órára felgyorsulva süvítettünk át! Az legutolsó miniszakaszon a szabadesést is gyakoroltuk, a végén pedig természetesen oklevél is járt a bátraknak :)
Készültek fotók és videók is, amint megszerezzük őket, frissítem a bejegyzést, addig is itt egy kis illusztráció:

Update: megvannak a fotók!!! :D
 
 
 
És az említett madárimitálás, ala Marta and Andy :)


Az élménytől megéhezve egy rövid gourmet-túra mellett döntöttünk, és a szállásra menet kitértünk egy kis sajt- majd csokikóstolásra:
 Útközben kisütött a Nap!
 Boldog tehénből jön a finom sajt
 Első állomás: Ashgrove Cheese Farm
 Cow Fun Fact :)
 Érdekes volt a sajtgyártás bemutatása, de mi azért inkább az ízlelőbimbókban bíztunk
 Hogy mi mindent lehet kapni...
 Csak egy postaláda útközben
 Kicsit eltévedtünk, Latrobe-ban kötöttünk ki, az Axeman's Hall of Fame-nél, 
ami előtt lelkesen pózoltunk az óriás platypus-szal :)
Épp záróra volt, de az ügyeletes amúgy is teázni készült a barátnőivel, úgyhogy beengedett minket egy gyors vizitre: egy gyönyörű hatalmas csarnok, ami részben a fejszének és az ezzel dolgozóknak állít emléket egy kis kiállítással, részben pedig kézművesvásár
 Ilyen vicces kis figyelmeztető táblákkal :)
 Következő állomás: House of Anvers csokigyár!!!
Mondanom sem kell, feltankoltunk a következő hétre :)
Még két óra kanyargás a gyönyörű utakon, és este már
a Cradle Mountain National Park mellett aludtunk

2015. szeptember 14., hétfő

Tazzie - Day 1

Hajnali kelés, reptérre taxizás, repülés, átszállás, újabb repülés és egy kis autókázás után sikeresen felvettük bájos Toyota hi-top campervan-ünket és kezdődhetett a kaland!

Launcestonba érkeztünk, Tazmánia északi parti legnagyobb városába, a küldetésünk pedig az volt, hogy 8 nap alatt leautózzunk a délen fekvő fővárosba, Hobartba, és elérjük a gépet hazafelé. Örömmel jelentem, hogy a küldetést teljesítettük :) De nézzük napról napra, hogy miket is műveltünk.

Első napra úgy gondoltuk, a repülés elég utazás volt, így a nap nagy részét inkább Launcestonban töltöttük, egész pontosan a Cataract Gorge-ban, ami meglepő módon szinte a város közepén húzódik! Itt is reggeliztünk, ilyen kilátással:
 A háttérben lévő hídon később persze mi is átmentünk, a felvonót viszont kihagytuk
Úton a túloldalra
Look to the left, that's where we are heading!
 Alexandria Lookout
 Mókázás a hídon
 Szép kilátással
Csííííz
 Wattle, a sárga (arany) - zöld színe lett az ausztrálok nemzeti jelképe
 Segítség, kőomlásveszély!!!
 Egyesek be sem fértek alá ;)
 További ismerkedés az élővilággal
 És megérkeztünk a séta végéhez, a Sentinel Lookout-hoz
(a bal alsó sarokban az árnyékok mi volnánk!)
 Visszafelé megint átkeltünk a lengedező hídon
 Nekem is meg kellett mutatnom mit tudok!
Búcsúzunk a tótól
Aztán sétálni indultunk a városba, és bár cuki a kikötő meg az épületek,
igaziból csak ez a két pálmaóriás ragadott meg minket, így úgy döntöttünk,
újabb támadást indítunk a kis völgy ellen,
ezúttal a King's Bridge felől
 Közeledünk a függőhídhoz
 Tiltások és lelakatolt kapuk sem riasztottak vissza minket a kilátástól
(mj. az egyetlen séta a bő egy hét alatt, amikor szandálban és rövidnadrágban voltam...)
És igen, aki ügyes, láthatja a felvonót és a hidat is!

Ideje volt élelem és szállás után nézni, észak felé vettük hát az irányt, és miután bevásároltunk egy bizalomgerjesztő hentesnél, végül Low Head-ben kötöttünk ki, egy majdnem vízparti, bájos kis kempingben, ahol rajtunk kívül még egy sátor és egy campervan volt mindössze!
 Andy persze egyből elrángatott rákvadászatra, ahol egy kis sikkantással hangsúlyozva tudomására adtam hogy én biza meg nem fogom ezeket a szörnyeket
Ő persze tovább próbálkozott...
De én inkább csak fotóztam :)
Így néz ki az osztriga, akár mindössze egy perccel az elfogyasztása előtt!
Indulunk hazafelé
Nem is hinné az ember hogy fél óra múlva le fog szakadni az ég...
De addigra mi már biztonságban élveztük a megérdemelt 
saját készítésű hamburgerünket és koccintottunk a nyaralásra :)

2015. szeptember 13., vasárnap

Clayton Bay

Andy szüleinek van egy The Shack (A Kunyhó) néven emlegetett csilivili kis háromszobás nyaralója Clayton Bay-ben, a hétvégét ott töltöttük, hátha segít túljutni a jetlagen. Az ötlet jó volt, csak nem kellett volna meghívni Andy ikertesójának, Bennek a családját :P (három 6 év alatti gyerek, gondolhatjátok milyen nyugis kis nap volt).

Szerencsére azért belefért egy kis séta is:
 Úton a kilátóba
 Tadamm, itt a tó!
 A Gondolkodó
 Millió puszi mindenkinek!
 A szomszéd fűnyírója :)
 Még mindig szeretem a ruhacsipeszeket és a napsütést
 No meg a naplementét
Búcsúkép