Hajnali kelés, reptérre taxizás, repülés, átszállás, újabb repülés és egy kis autókázás után sikeresen felvettük bájos Toyota hi-top campervan-ünket és kezdődhetett a kaland!
Launcestonba érkeztünk, Tazmánia északi parti legnagyobb városába, a küldetésünk pedig az volt, hogy 8 nap alatt leautózzunk a délen fekvő fővárosba, Hobartba, és elérjük a gépet hazafelé. Örömmel jelentem, hogy a küldetést teljesítettük :) De nézzük napról napra, hogy miket is műveltünk.
Első napra úgy gondoltuk, a repülés elég utazás volt, így a nap nagy részét inkább Launcestonban töltöttük, egész pontosan a Cataract Gorge-ban, ami meglepő módon szinte a város közepén húzódik! Itt is reggeliztünk, ilyen kilátással:
A háttérben lévő hídon később persze mi is átmentünk, a felvonót viszont kihagytuk
Úton a túloldalra
Look to the left, that's where we are heading!
Alexandria Lookout
Mókázás a hídon
Szép kilátással
Csííííz
Wattle, a sárga (arany) - zöld színe lett az ausztrálok nemzeti jelképe
Segítség, kőomlásveszély!!!
Egyesek be sem fértek alá ;)
További ismerkedés az élővilággal
És megérkeztünk a séta végéhez, a Sentinel Lookout-hoz
(a bal alsó sarokban az árnyékok mi volnánk!)
Visszafelé megint átkeltünk a lengedező hídon
Nekem is meg kellett mutatnom mit tudok!
Búcsúzunk a tótól
Aztán sétálni indultunk a városba, és bár cuki a kikötő meg az épületek,
igaziból csak ez a két pálmaóriás ragadott meg minket, így úgy döntöttünk,
újabb támadást indítunk a kis völgy ellen,
igaziból csak ez a két pálmaóriás ragadott meg minket, így úgy döntöttünk,
újabb támadást indítunk a kis völgy ellen,
ezúttal a King's Bridge felől
Közeledünk a függőhídhoz
Tiltások és lelakatolt kapuk sem riasztottak vissza minket a kilátástól
(mj. az egyetlen séta a bő egy hét alatt, amikor szandálban és rövidnadrágban voltam...)
És igen, aki ügyes, láthatja a felvonót és a hidat is!
Ideje volt élelem és szállás után nézni, észak felé vettük hát az irányt, és miután bevásároltunk egy bizalomgerjesztő hentesnél, végül Low Head-ben kötöttünk ki, egy majdnem vízparti, bájos kis kempingben, ahol rajtunk kívül még egy sátor és egy campervan volt mindössze!
Andy persze egyből elrángatott rákvadászatra, ahol egy kis sikkantással hangsúlyozva tudomására adtam hogy én biza meg nem fogom ezeket a szörnyeket
Ő persze tovább próbálkozott...
De én inkább csak fotóztam :)
Így néz ki az osztriga, akár mindössze egy perccel az elfogyasztása előtt!
Nem is hinné az ember hogy fél óra múlva le fog szakadni az ég...
De addigra mi már biztonságban élveztük a megérdemelt
saját készítésű hamburgerünket és koccintottunk a nyaralásra :)
