Clayton Bay

Andy szüleinek van egy The Shack (A Kunyhó) néven emlegetett csilivili kis háromszobás nyaralója Clayton Bay-ben, a hétvégét ott töltöttük, hátha segít túljutni a jetlagen. Az ötlet jó volt, csak nem kellett volna meghívni Andy ikertesójának, Bennek a családját :P (három 6 év alatti gyerek, gondolhatjátok milyen nyugis kis nap volt).

Szerencsére azért belefért egy kis séta is:

 Úton a kilátóba

 Tadamm, itt a tó!

 A Gondolkodó

 Millió puszi mindenkinek!

 A szomszéd fűnyírója :)

 Még mindig szeretem a ruhacsipeszeket és a napsütést

 No meg a naplementét

Búcsúkép

Arriving to Adelaide

Na ja, 36 óra repülés + reptéren várakozás nem a kedvenc időtöltésem, de azért valahogy csak túléltem :)

 Befejeztem az első műalkotásomat a felnőttkifestőmben :)

Orchideakiállítás a szingapúri reptéren

Jó kis átmozgató edzés után még lábmasszírózógépet is találtam!

De a legjobb csak ezután jött: ha valaha is Adelaide-be vagy Ausztráliába jöttök, próbáljatok éjszaka indulni tovább Szingapúrból, és a gép bal oldalán ülni ablak mellett, mert a napfelkelte a kontinens felett valami csoda! Már csak képek jönnek:

 

 

 

 

Matekos nosztalgia Fonyódon

Évek óta nem voltam már matekos nyaraláson, szívmelengető volt hát újra Fonyódon lenni :)

 A hétfő este sztárja, a Tatratea!!! :)

A keddi borús napot Citadellázással vészeltük át

 Este azért a csapat egy része nekivágott a sétánynak

Naplementét nézni :)

Volt még (Csimby jóvoltából) igazi olasz carbonara-főzés, függönyleszakadás, délutáni szunyóka, fagyizás, és öt évvel ezelőtti mutogatós-cetliket is találtunk - mindig jó Fonyódon! Szerdára pedig a Nap is kisütött, így bepótolhattuk az elhalasztott kirándulást Badacsonyba.

 Elindultunk

 Ott a cél a túloldalon

 Fonyódi kikötő

 Visszanézve a túlpartról

Kis csapatunk útra készen :)

 Mindig jó szőlőültetvényt látni :)

 :)

 Rózsakő - van valami legenda hogy mi történik ha ketten háttal a Balatonnak ráülnek, 

de Dóriék nem emlékeztek hogy pontosan mi, úgyhogy inkább nem kockáztattunk...

 Még mindig szeretem a turistajelzéseket

 Most már a kilátóba tartunk

 Az előörs, Tamás és Dóri

 És a fotósok, Juli és jómagam

 Felértünk

 És persze fel is másztunk!

Csajok a csúcson :)

 Balaton, az örök szerelem

 A rendelésünk Dóriék kedvenc borozójában

 Megérdemelt lakoma - lángos rozéfröccsel

 Búcsú Badacsonytól

Visszahajóztunk Fonyódra, felcaplattunk a házba, aztán csomagokkal együtt vissza az állomásra és ügyesen el is értük a Balaton Expresszt - két játék Citadellával később pedig már Budapesten is voltunk.

CPV 10 :)

Karlštejnből Nymburkba vezetett az utam, hogy csatlakozzak a 7. workcamp-emhez a központban! :) Valami áramhiba miatt az egész bagázs Loučeňben, egy közeli falucskában aludt a tornateremben, még szerencse hogy miután letettük a gyerekeket az asszisztensekkel elmentünk a falu kocsmájába - néhány Frisco mindig segít hogy a kemény földön is jól aludjon az ember :)

Péntek reggel visszasétáltunk a táborba (ami kalandosabb ám mint hangzik, mielőtt megérkeztem három napig esett az eső, mi meg földúton jöttünk vagy 8 kerekesszékkel!), ebédeltünk egyet, majd a csendespihenőt kihasználva én még elsétáltam a kedvenc tavamhoz.

Útközben

Kacsák társaságában ücsörögtem, olvasgattam

Délutánra mindenki visszatért a Vadnyugatra :)

Egyik kedvenc nemzetközi önkéntesemmel, a lengyel Joannával

Egész este a kaszinóban gürcöltünk :)

Aztán régi-új barátokkal mulattunk :D

A központ (Centrum Pro Všechny) idén 10 éves, szombaton ez alkalomból jótékonysági koncertsorozatot tartottak, így az egész délelőttünk takarítással, készülődéssel telt, és persze a heti projekt, a mandalák befejezésével, hogy tuti kész legyenek a vásárra:

Az enyém a világoskék hátterű, apró piros ponttal a közepén

Miután ebédre legyártottunk több száz palacsintát, háromkor indulhatott is a móka, a kedvenc kis kamasz-metál bandámmal :)

 Nagy buli volt!

Zuzka rajongása új tárgyával, Tomáš Holannal

Én pedig metálrajongó lettem...

Közben Martinától kaptam új pólót, a kerek évfordulóra készült

A szívben a központ elmúlt tíz évének jelentősebb asszisztensei vannak, köztük én is!!!

Itt pedig a táborvezetővel, Denise-szel feszítünk büszkén

Megható pillanat - Kuba három számot is együtt énekelhetett a kedvenc együttesével!

Vacsorára persze tábortüzes sütögetés volt, majd egy utolsó, harmadik koncert. Mire végeztünk, és Tomášsal ágyba-sátorba raktuk Zuzkát, már csak búcsúzkodni volt erőm - ami persze 5 év után nem könnyű, és hátha nem is végleges... Éjszaka még utoljára rácsodálkoztam a gyönyörű jizbicei csillagos égre, aztán hajnalban Lenka kivitt a nymburki állomásra, és elindultam haza. CPV, én így szeretlek!