Byron Bay

Byron Bay a Keleti Part hippiparadicsomaként ismert, de őszintén nekem kicsit csalódást okozott. Tele ugyan a városka mezítlábas-rasztahajú fiatalokkal, ugyanakkor az ismertebb áruházláncok boltjai, sőt McDonald's is van minden sarkon, ami azért rombol egy kicsit az illúzión... Néhány jel persze azért lazaságra utal:

Brekky-t (ahogy az ausztrálok a reggelit mondják, mert hát a breakfast túl hosszú...) 

a szokásos 11 helyett délután 3-ig szolgálnak föl!

 

A strand homokjába rajzolás itt nem hobbi, hanem hivatás

A hippiken kívül a Világítótorony is vonzza ide a turistákat, amihez ráadásul egy nagyon szép tengerparti (túra)útvonal vezet, hiába lógott az eső lába, csak nem hagyhattam ki.

A rossz idő ellenére egész sokan voltak a parton

Palm Valley

:)

 Watego Beach

Gyönyörű kilátópont

 És a híres világítótorony

 Már majdnem kisütött a Nap, ideje volt fölmászni a toronyba

 Lenézve

 Balra

 Jobbra - látjátok azt az esőpamacsot ami épp közeledik? 2 perccel később akkora szél volt, majdnem levitt minket a toronyról, mire leértünk, a viharnak vége is volt,
de akit kint ért, bőrig ázott...

Visszafelé, még mindig erős szélben, megtaláltam a
kontinentális Ausztrália legkeletibb pontját

A sétám közben pedig a műalkotás is elkészült

Másnap kajakozni szerettem volna, egy társaság delfintúrákat szervez egy közeli öbölben, de a viharos idő és a kiszámíthatatlan áramlatok miatt sajna lemondták a kirándulást... Egy másik csapat hippinéző sétát ajánl (mint wildlife tour-t :) ), de nem szívesen mászkálnék fényképezővel és a térképpel a kezemben, míg egy idegenvezető jobbra mutat: Hölgyeim és Uraim, hippisétánk következő látványossága a 42 éves Jimmy, aki 27 éve döntötte el, hogy hippi lesz, és azóta sem fürdött. Kedvenc színe a lila, és naponta háromszor szív...

Azért ha már hippiparadicsomot ígértek, és Byron Bayben nem épp azt találtam, kirándultam Nimbinbe a Happy Coach fedélzetén :)

Egy cuki ősrégi szivárványszínű busszal utaztunk, ami tele volt olyan matricákkal, mint Why drink and drive when you can smoke and fly, If it is too loud, you are too old!, Riot not diet, vagy Rehab is for quitters :)

Útközben megálltunk egy vízesésnél is, ami ugyan nem volt különösebben extra, de az oda vezető ösvényen láttunk egy hatalmas kígyót!!! :) Nem kell aggódni, teljesen ártalmatlan, és nem mellesleg kifejezetten fotogén ;)

Carpet Python - szőnyegpiton

 Killen Falls

 Zubogás

Egy ritka, gyönyörű kék pillangó, végre megpihent egy pillanatra

Nimbin egy kábé 350 fős falucska olyan másfél órányira az óceántól, ami arról lett ismeretes, hogy 1973-ban (valami random oknál fogva) itt tartották a híres/hírhedt Aquarius fesztivált, ami után jópár hippi elfelejtett hazamenni, és a saját képükre formálták a falut. Azóta több ezer írót, festőt, (élet)művészt vonzott a hely, Ausztrália legnagyobb MardiGrass fesztiválját is itt rendezik, és persze a fű legalizálásáért folytatott harc is itt a legintenzívebb. Az egész nem több, mint egy bájos, csuromszínes főutca, amit persze jellegzetes illat leng be, a lépten-nyomon sütit kínáló helyiek már csak a ráadás :)

 A jövő balra, a belső béke jobbra található

 Bölcsesség úton útfélen

 A főutca

Nyitvatartás :)

Illemkódex - itt mindenre gondolnak

Így dobban a hippiszív :)

Ebédre hamburgert kaptunk, Australian Style, nem találjátok ki mi volt benne: ananász! És finom volt! Komolyan. Ebéd után a helyi gyertyagyárba látogattam, ahol még mindig kézzel készítik a gyertyát:

A falu látványosságait ezzel ki is végeztem, de még volt egy kis időm indulásig, random betértem egy boltocskába, és csodát találtam. Ennyire bájos káoszt kívánni sem lehet, ahol a legőrültebb kombinációk is békésen megférnek egymás mellett:

 

 

 

Persze hasznos szakácskönyvekben sem volt hiány :)

Miután a Go the Fuck to Sleep című klasszikust is kiolvastam, ideje volt hazaindulni, de hoppá, valaki elfoglalta a helyem:

 Tigga aztán nem zavartatta magát

Az út végére pedig nagy barátok lettünk :)

Utólag visszanézve olyan, mintha a Byron Bayben töltött napok nem is 24, inkább 30-32 órából álltak volna, mert noha egyszer sem keltem korán, mintha többet láttam volna mint máshol egy-egy nap alatt. Lehet kevertek valamit az ivóvízbe :) A lényeg, hogy Nimbinből visszaérve még bőven belefért egy tengerparti séta, a közelebbi, Tallow Beach nevű strandra mentem, ami az Arakwal Nemzeti Park része.

Szépséges villanegyeden át vezet az út, itt aztán semmi nem emlékeztet a hippi létre

Hacsak nem a vezetékeken lógó tornacsukák :)

Szerencsémre az idő szép volt, a part majdnem teljesen elhagyatott, boldogan andalogtam a homokban, míg csak el nem tűnt a Nap a fák mögött. (Ugye milyen romantikus tudok lenni ha akarok? :P)

 Megérkeztem

 Reflexió

 Like a superhero :)

 Ott a puklin a tegnap látogatott Világítótorony

Egész közel merészkedtem :)

 Távolodok

Elbúcsúzok

Nem csak a strandtól, de Byron Baytől is. Este még Antoine sütött nekem igazi francia palacsintát vacsorára (az előző napi reggeliért cserébe), aztán újabb éjszakai buszozásra vállalkoztam, hogy reggel már Sydney-ben ébredjek.

Surfers Paradise

Brisbane-től délre kezdődik az úgynevezett Aranypart (Golden Coast), melynek legnépszerűbb strandja a Surfers Paradise (Szörfösök Paradicsoma). Persze szerettem volna látni, de mivel az a hír járja, hogy a hely sokkal inkább partyparadicsom mostanában, csak a napot töltöttem itt, és estére már továbbálltam a bájos Byron Baybe.

Jó korán indultam, még mindig álmosan és esőben érkeztem meg, az állomáson kávézgatva vártam meg míg elmúlik, és a strand felfedezésére indultam. Nevéhez méltóan tele volt szörfösökkel, a felhők ellenére is jópár tanuló csoportot láttam, 

őket nézegettem míg el nem szundítottam a parton :)

Mire felkeltem és megebédeltem, a Napocska is előbukkant, vele együtt pedig az emberek is. Élveztem a nyüzsgést és a meleget, végül az egész délutánt a parton töltöttem, olvasgattam, nézelődtem, napoztam, és persze fotóztam is párat, hogy aztán koraeste tovább induljak, és az éjszakát már újabb államban, Új-Dél Walesben töltsem.

 Felhőkarcolókból itt sem volt hiány

De itt szerencsére óceánpart is társult hozzá :)

 Jobbra nézek

Előre nézek

 Balra nézek

Kellemes kis nap volt :)

Brisbane folytatás

Mint azt az előző bejegyzés végéből sejteni lehetett, a tervezett 11 órás tárlatvezetést nem kifejezetten sikerült elérni a Queensland Art Gallery-ben, de délután 1-re már csak összeszedtük magunkat, sőt menet közben még a vasárnapi piacra is beugrottunk:

Az es/napernyő itt elengedhetetlen kellék a túléléshez

Útközben is akadt műalkotás

Vagy egyéb múzeumi darab :)

A tárlatvezetés az aboriginal művészetet mutatta be, hagyományostól modernig, spirituálistól politikai indíttatásúig mindenféle alkotásokon keresztül, egy kedves, de gyengécske vezető segítségével - szerencsére a vezetettek közül egész sokan voltak nagytudásúak, és ezt örömmel osztották meg másokkal is. Sokmindent láttunk, de had szerepeljen itt most csak a kedvencem:

Stílusosan a plafonon lóg, mintha ihlető festményét/freskóját, Michelangelo Ádám teremtését imitálná, persze megtoldva őslakos motívumokkal, mint a teknősbéka, vagy a modern kultúra elemeivel, mint Astroboy, vagy a Csillagok Háborúja Halálcsillaga :) Bármeddig el lehet nézni, mindig talál valami új és lenyűgözőt az ember...

Még bírta a strapát az agyunk, úgyhogy ezután átmentünk a szomszédos GOMA = Gallery of Modern Arts-ba, a Galéria Gyöngyszemei tárlatvezetésre. Itt már sokkal jobb volt az idegenvezetőnk, mondhatni szuper, de sokkal zavarbaejtőbbek az alkotások, és az is kiderült, hogy nekem nagyon sok mindenről egy földönkívüli űrhajó jut az eszembe... A kedvencem itt egy szabadtéri darab volt:

A szobor pikantériája csak a túloldalról látható:

A nagy, hatalmas elefánt egy picike patkány miatt esett a buksijára :) Persze ez telve van szimbolizmussal, hogy elnyomás így, meg gyarmatosítók úgy, de aztán jön az egyszerű ember, és feje tetejére áll a világ, meg ilyenek, szerintem egyszerűen csak bájos volt. És ez legalább nem néz ki földönkívüli űrhajónak...

Fejszellőztetés céljából a városi strandra mentünk, 

séta közben persze gyönyörködve a felhőkarcolókban :)

A délután fennmaradó részét pedig itt töltöttük, megvárva amíg hűl kicsit az idő,

 és mi is feltöltődünk a következő nagy sétához.

Aztán felkerekedtünk még egyszer, és a Kangaroo Point nevű városrész gyönyörű sziklafalán keresztül átsétáltunk a Story Bridge mind a 777 méterén (ezt ugyanúgy meg lehet mászni, mint Sydney híres hídját, mi végül csak alulról figyeltük a bátor vállalkozókat), el a kábé egyutcányi Kínai Negyedbe, amikorra is már lement a Nap, így sötétedésre, farkaséhesen értünk vissza a szállásra. Ugyanez a történet képekben:

 

 

 

 

 

 

A tele hasunktól felbátorodva még egy utolsó hajókázásra is beneveztünk, hogy ezúttal a folyóról szemléljük meg a kivilágított várost. Búcsúképek következnek: