Mission Beach

Már előző este is tetszett a szállás, de becsekkolásnál döntöttem úgy, hogy tényleg klassz a hely: légkondi, medence, wifi, szuperjófej tulajokkal, akik külön programokat szerveztek a vendégeknek, furikáztak minket a környéken, sőt nekem még a következő nagy túrákat is segítettek lefoglalni (bár azt meg kell jegyeznem negatívumként, hogy a csávó a kelleténél kissé többször lőtte el a Hungary-hungry viccet...).

Mission Beach valójában egy 14 km-es partszakasz, és ezzel 4 település összefoglaló neve, én igaziból nem is ott, hanem Wongaling Beachen voltam.

Nagy izgiség egyik településen sincs, de a part különösen gyönyörű Mission Beachen,

sőt ott van medúzamentesített szakasz is (ahol az esős évszak alatt is lehet fürödni, mert nem kell tartanod a fájdalmas, vagy akár halálos medúzacsípéstől). Szóval első nap én is ide mentem, sétálgatni, csobbanni és teknősöket lesni, akik sajna nem jöttek :(

Este azért megnéztem a közelebbi partszakaszt is, íme a naplemente Wongaling Beachről:

A változatosság kedvéért másnapra is hőséget mondtak, így inkább korán keltem, és a napfelkeltét is megnéztem magamnak, ugyanott.

A nagy pukli a Dunk Island

Pár percre egy bácsi is csatlakozott hozzám, kijött kisgatyában a partra, kávéval a kezében, megcsodálta a napfelkeltét, kiitta a kávéját, és hazament. Így kell kérem kezdeni a napot :)

Egy reggelivel és pár óra telefonálással később már megint a parton találtam magam, ezúttal úgy döntöttem nem várom meg a kisbuszt, inkább átsétálok Mission Beachre, végülis csak 4 km a part mentén :)

 

 

nem is bántam meg, nagyon kellemes volt még a dögmeleg előtt, és jó pár kagylót is sikerült gyűjtenem :) Hazafelé azért már busszal jöttem, és délutáni szunyókálással kompenzáltam a korai kelést.

Este még beneveztem egy esőerdő-sétára, ahol éjszakai állatokat terveztünk meglesni. Vagy tízen mentünk a szállásról, a tulajék vezetésével, és tényleg egész sokmindent láttunk/tanultunk. Fényképek részben a fényviszonyok, részben az állatok miatt nem készültek (belevakuzol szerencsétlen szemébe, esélye sincs elmenekülni a következő támadás elől), arról nem is beszélve, hogy főleg pókokat, rovarokat, békákat, gyíkokat és denevéreket találtunk, ami attól tartok néhány kedves olvasómnál kicsapná a biztosítékot :) Nekik üzenem, hogy a csillagos ég persze gyönyörű, és ártalmatlan volt!

Babinda

Ma reggel megkezdtem 3150 km-es utazásomat Sydney felé, egy Greyhound Bus Hop On Hop Off bérlet segítségével, ami azt jelenti, hogy amíg egy irányba megyek és minden szakaszon csak egyszer akarok végigmenni, addig annyiszor és annyi időre állok meg Cairns és Sydney között, amennyiszer és amennyire kedvem szottyan. A reggeli etappal egészen Babindáig jutottam :)

Ez egy tüneményes kétezer lelket számláló falucska, ez itt a főutcája (ami kábé az egyetlen utcája):

ez pedig a még bájosabb visitor centre:

Szépen kitaláltam, hogy úton Mission Beachre itt töltöm a napot, bérelek bringát, és megnézem a környék nevezetességeit: a 7 km-re lévő Babinda Boulderst, és a 17 km-re lévő Josephine Fallst. Valamit azonban nagyon félreérthettem, mert itt bizony nem volt kölcsönző... szuperlelkes turinfós néni viszont igen, aki kivitt a Boulders-höz, 4 óra múlva értem jött és átvitt a Falls-hoz, mindezt csak egy köszönömért!  Ki is használtam az alkalmat, és nagyon jól éreztem magam.

A Babinda Boulders igaziból egy patak, amibe random hatalmas kövek vannak belezuhanva, a legenda szerint azért, mert egy őslakos hölgy nem viselte túl jól, mikor elszakították másik törzsbe tartozó szerelmétől...

A legszebb részekhez könnyű séta vezet:

Devils Pool Lokout

Egy randaság útközben

Boulders Gorge Lookout

Fürödni azért csak az unalmas sekély részeken lehet, de itt sem csúnya :)

Találtam még egy elhagyatottabb útvonalat is, a Goldfield Walking Tracket,

aminek ez a pompás kis medencéje majdnem egy órán keresztül csak az enyém volt :)

Na jó, néha csatlakozott hozzám egy-két szitakötő is:

Később pedig egy család és egy csapat kamasz, úgyhogy le is léptem, gyorsan megebédeltem, és már jött is a fuvar!

A Josephine Falls a Wooroonooran Nemzeti Park egyik legnagyobb vízesése, aminek alsó medencéjében szerencsére szintén lehet fürödni :)

Előbb azért végigsétáltam a kilátóig:

Ez a rész amúgy tiltott, de hát ez nem mindenkit zavart...

Van aki épp Tarzant játszott :)

Nekem bejött az engedélyezett szakasz is!

Babindába két helyi leányzó vitt vissza, a busz indulásáig még meg is vacsoráztam, este pedig már Mission Beachen aludtam.

Cairns Botanic Gardens

Tegnap az állatoké, ma a növényeké volt a főszerep: botanikus kertbe mentem. Itt közel sem jegyeztem meg annyira a fajokat, beszéljenek helyettem inkább a képek, mi mindent láttam:

A végén még ezzel a kis Drakulával is találkoztam, de annyira természetellenesen lógott ott fényes nappal pár méterre az úttól, hogy meg is győztem magam hogy nem igazi, csak egy rossz tréfa. Az esti sétám során jöttem rá, hogy bizony tévedtem:

ugyanis több száz hatalmas gyümölcsdenevér kezdett el körözni az utcák fölött!

Búcsúzóul pedig a Saint Monica's  kápolna szépséges ablakai 

Hartley's Crocodile Farm

Vasárnap reggel könnyes búcsút vettünk egymástól; Ágica és Győző tovább indultak Melbourne felé, nekem maradt még két napom Cairnsben. Bár egy kis pihenés is időszerű lett volna, azért nem terveztem elvesztegetni az időt teljesen, a napot inkább egy menő közeli állatkertben, a Hartley's Crocodile Farmon töltöttem.

Mint a nevében is benne van, leginkább krokodilokra specializálódtak, van külön tenyészfarm-részlegük is, de kenguruk, koalák és papagájok is laknak itt (az egész sztori amúgy úgy kezdődött, hogy egy teaház tulajdonosa meglátott egy eladó krokodilról szóló hirdetést a helyi újságban, és gondolta jól jön majd a kicsike elszórakoztatni a vendégeit, amíg azok a rendelésükre várnak. Így került hozzá Charlie, aki végül 65 évig szolgálta, és úgy belopta magát a szívébe, hogy megalapította a farmot, ezen csodás lények védelmére).

Valamiből persze meg kell élniük, a tenyészfarm közel sem csak szaporításra és ezáltal a faj fenntartására szolgál, itt bizony a húsukért és a bőrükért nevelgetik őket, ezzel legalább az illegális vadászatot visszaszorítva.

Furán néz ki ennyi krokodil egymás hegyén-hátán, de ők szemmel láthatóan jól vannak, és a kiválasztott példányt az sem zavarta, hogy vagy húszan megsimogattuk egymás után.

Az igazán menőség persze az etetés, főleg amikor a kiemelkedés mellett egy jó kis állkapocs-csattantást is sikerül kiprovokálni.

Az abszolút sztár, a legnagyobb hím, Spartacus volt

A krokodilok amúgy nem esznek sokat, egy csirke egy hétig is elég nekik - hiába, a napon sütkérezés nem igényel túl sok energiát...

Az édesvízieket már sokkal bátrabban etették a gondozók - kisebbek is voltak jócskán, ráadásul egy darab regisztrált támadás sem történt még soha.

Ezután kicsit természetesebb környezetükben is találkozhattam velük, hajókázni indultunk ugyanis a csatornákon.

A kapitány is próbálkozott az etetéssel, több-kevesebb sikerrel, de legalább néhány madarat megismerhettünk.

Ebédszünet után még egy állatsimogatóba is belebotlottam - itt persze nem kecskét és birkát, hanem teknőst, kígyót és

kéknyelvű gyíkot lehetett simogatni, sőt az utóbbit kézbe is vehettem!

Ezen felbuzdulva úgy gondoltam, a Snake Show pont nekem való lesz, és tényleg tetszett! Egy hüllőmániás fiatalember tartotta, látszott hogy imádja őket,

csak úgy tekergette egyik mérgeskígyót a másik után! Egyszer még közönség-segítséget is kért,

azt hiszem a leányzó itt bánta meg hogy vállalkozott :)

Röpke negyed órával később az Amfiteátrum már a Crocodile Attack Show helyszíne volt, ahol két vakmerő gondozó etetett és provokált egy megtermett hím példányt.

Itt éppen körbeforog a krokodil, ha jobban megnézitek, a hasa van fölfelé 

Hát, nem a legbiztonságosabb munka a világon :)

És kérem még mindig nem volt vége a napnak! Mikor még a többiekkel autókáztunk, lépten-nyomon Vigyázz, kazuár! táblákba botlottunk, de kazuárt sose láttunk. (Ezek amolyan struccméretű madarak, repülni ugyan nem tudnak, de ha begurulnak és két lábukat előre kinyújtva neked ugranak, garantált a nyolc napon túl gyógyuló sérülés...) Szigorúan védett faj, mára nagyon kevesen maradtak, pedig az esőerdő életében nélkülözhetetlenek: vannak olyan növények, melyek csak úgy tudnak szaporodni, ha a magjuk átmegy a kazuár emésztőrendszerén.

Szóval táblával meg okossággal tele van minden, itt hajts óvatosan, ezt tedd ha találkozol egy kazuárral, de úgy fest krokodilfarmra kellett mennem hogy élőben is láthassak, sőt etethessek egyet!

A legnagyobb cukiság pedig a nap végére maradt:

lehetett koalát simogatni :)